Nyári olvasónapló

     A napokban kicsit eltűntem, mert ha nem épp a túlságosan ragaszkodó náthával küzdök családostól, akkor az aktuális könyveimet bújom. Most nagyon belelendültem az olvasásba, így a blogot kicsit hanyagoltam, de már feljegyeztem a noteszomba a jövendőbeli posztjaim címét, így ősszel sokkal több értékelést és egyéb bejegyzést mutatok majd nektek. Addig is itt egy nyárzáró poszt, amiben az elmúlt három hónap olvasmányait láthatjátok. 

      Gregus Gábor: Megjelöltek c. törénetét már a tavaszi olvasónaplómban is megemlítettem, de itt is írok róla pár szót, mert a könyvet végül június első hetében fejeztem be. 

A történet egy posztapokaliptikusnak tűnő világban játszódik, ahol emberek küzdenek meg egymással a halhatatlanságért, és ahol a pisztoly az úr. A törénet alapja érdekes, sok szereplőt mozgat, akik közül nem mindenkit lehet szeretni, de tény és való, többségüket az író mesterien kidolgozta. A cselekményvezetés is idővel magára talált, de mégha a belógatott bosszú-szálat nem is aknázta ki úgy mint hittem, mégis érdekfeszitő részeket adott. 

Igaz, hogy a regény nem lett kedvencem - és úgy érzem az értékelésemben olykor kevésbé bunkón is fogalmazhattam volna -, de vannak nagyon jól működő elemei amik miatt sokszor élvezhető volt, és biztos vagyok benne, hogy sok olvasónak tetszeni fog. 

 

    A következő kötetek a Polctörlés rovatom alanyai voltak, méghozzá Mia Sheridan könyvei, amik A szerelem csillagjegyében sorozat részei. Ezekről a könyvekről tényleg csak pár mondatban szeretnék szólni, a bő lére eresztett véleményemet inkább a sorozatról szóló értékelésemhez tartogatom. De annyit elmondhatok, hogy a Leoban kellemeset csalódtam, a Leó esélye sem volt rossz, főleg az új részletek miatt tetszett, de amúgy feleslegesnek tartom, mert ezeket a fejezeteket bőven belelehetett volna írni az első könyvbe. Két könyv, ugyanaz a drámával megspékelt erotikus-romantikus, csak más szemszögből. Nem igazán kedvelem az ilyen történetmesélést. Jobban szeretem a váltott nézőpontú történeteket. Szerencsére A skorpió fullánkja ilyen volt, és sok esetben még meg is nevettetett, úgyhogy a harmadik részt nagyon szerettem, biztos újraolvasós lesz, ugyanúgy, mint az Archer hangja, ami viszont a kötelező elemek mellett tele volt cukisággal is. A néma srácról és a démonaitól menekülő lányról szóló történet is a szívemhez nőtt, viszont a Calder útja és a Megtalálni Edent annyira már nem fogott meg. 

Azok is jó könyvek, csak ha a sorozaton belül viszonyítok, akkor a vallási szektás hátterű romantikus az egymásba habarodó tinikkel kicsit alulmaradt a többivel szemben. De hangsúlyozom, azok is jó könyvek, nem vették el a kedvem a sorozat folytatásától, sőt. 

     Alexander B. Heckman: Az utolsó huszonhét c. történetével sajnos nem találtunk egymásra, így jó pár fejezet után azt a könyvet félbehagytam. 

     Monica McCarty az Íjásszal is hozta a kötelezőt: akció, izgalom, vad tájak, dráma, szerethető, erős főhősnő, nyakas, lecsapnivaló főhős és persze az elmaradhatatlan izzó romantika. Csak a szokásos recept, amit mindig jólesik olvasni. 

 

     Oszlányi Kincső: Két élet, egy út c. könyvét augusztusban kezdtem el, de jelenleg más könyvek most elsőbbséget élveznek, úgyhogy ezt a kötetet picit pihentetem, de már nem sokáig. 

Az igaz történet alapján íródott regény főszereplője egy megvilágosúlt, valahavolt nagyvilági nő, aki útkeresésbe kezdett, hogy megismerje magát és az Istenhez fűződő kapcsolatát, valamint egy mozgássérült férfiról, akivel lassan összefonódik az élete. A lapok múlásával a szereplők egyre jobban megismerik egymást és önmagukat, és persze az olvasó is őket. De itt a történet nem áll meg, mert minden egyes bekezdés mondanivalót hordoz magában, ami arra ösztönzi az olvasót, hogy saját magán is elgondolkodjon: hozzáállásról, szeretetről, toleranciáról, megértésről, együttérzésről és a saját lelki békéjéről.