Hangulatember vagyok. Ahogy kedvemtől függően olvasok, úgy kattanok rá egy-egy filmre vagy sorozatra is. Mindegy miről szól, lehet túlhype-olt is (mondjuk az sokat segít), vagy fusson szembe velem egy jó hangulatú kép az adott mozgóképes tartalomról, de egy pozitív vélemény is bármikor film vagy sorozatnézésre ösztönöz.
Ha választanom kell, szabadidőmben inkább olvasok, de az utóbbi időben gyakran felkerestem a Netflix kínlatát, azon belül is két közkedvelt sorozatot, a Stranger Things-t és a Wednesday-t.
Régen volt egy időszakom amikor ömlesztve néztem horrorfilmeket, de mára megszelidült ez a vágy bennem. Manapság nem is néztem ilyeneket, mert olyan vagyok, hogy a sötétben a székre dobált ruhahalmot is szörnynek nézem. De az olvasás más, azt valahogy jobban bírom, pedig vizuális típus vagyok. De még így is ritkán nyúlok parás könyvekhez, főleg amióta gyakori lett felénk az áramszünet, viszont Kate Bush és Lady Gaga miatt mégis rácuppantam a fentebb említett két sötét hangulatú alkotásra.
Sziasztok!
Ahogy a legtöbb bloggernél, nálam is hagyománnyá vált egy aprócska év végi összesítő. Kicsit tovább ültem rajta mint terveztem mert a közérzetem mostanában egy üres kávéscsésze szintjén van, de oda se neki. Az összesítőre visszatérve, ahogy eddig, most is szeretnék hű maradni a mindenes címhez, ezért ez a poszt most sem csak a könyvekről szól. :)
A napokban kipattant a fejemből, hogy kreálok egy Dallamtapadás nevű rovatot, ami végül is a Zeneajánló kistesója, de nem hiába tapad az a dallam a dobhártyámhoz hosszú hónapok óta! Ezért arra gondoltam, ezeknek a szuper fűlnyúzó daloknak külön posztot szentelek, kezdetnek pedig jöjjön öt olyan nóta, ami - klisésen fogalmazva - megfogott és nem ereszt... ne is eresszen, kívánom magamnak, hogy még sok ilyen zenés élményben legyen részem.
