Aprócska év végi összegzés #2025

      Sziasztok!

Furcsa 2025-re úgy hivatkozni, hogy tavalyi év. Hisz pár hete még fejbúbig benne voltunk, de nem bánom, hogy vége. Tartogasson az új esztendő minél több szépet és jót, teljességet!

Számomra 2025 ritka kemény év volt, de rengeteget tanított. Tele volt mélységekkel de magasságokkal is, viszont nem csak lelkifronton, hanem szórakozás terén is. Úgyhogy ahogy eddig, most is sorra veszem személyes kedvenceimet... és azokat, amik nem lettek azok.

• Kedvenc film

     Régen egyik filmet néztem a másik után, ez mára évi egy-két filmre redukálódott. Nos, ez az egy-kettő filmnézést a K-Pop démonvadászok pipálta ki. 

Vicces, hogy amennyire nem fogott meg az előzetes, a filmet annál inkább imádtam. És bár a kevés játékidő miatt vannak hiányosságai, összességében úgy beszippantott ez az akcióorientált musical, hogy szívesen lennék újra 12 éves kislány, hogy papírkarddal, sárkányfonatos frizurával menőzzek farsangkor, miközben azt énekelem: "I'm done hidin', Now I'm shinin' like I'm born to be, We dreamin' hard, we came so far, now I believe".

• Kedvenc sorozat

     Ahogy film, úgy sorozatok is ritkán kerülnek a szemem elé, de a Wednesday második évadát ki nem hagytam volna. És bár nem húzott úgy magába mint az első szezon - pont a címszereplő megfeneklett jellemfejlődés hiánya miatt -, attól még nagyon bírtam Catherine Zeta-Jones bővebb szerepeltetését, Jena Ortega enides alakítását, a creepy porcelánbaba Agnest, és hát Izét, úgy mindenestül. 

Voltak meglepetések, jó dalok, okés tánc és jó pár izgalmas, elvarratlan szál. Kérem a harmadik évadot! 

     Van egy sorozatos legnagyobb csalódás kategóriám is, viszont ezt nem osztom ki, inkább megosztanék pár gondolatot a Stranger Things-ről.  

Vigyázat, innentről spoilert tartalmaz! 

A negyedik évad után döntöttem úgy, hogy én ezt a sokáig kerülgetett szériát megnézem, ami olyan szépen épült, hogy teljesen beszippantott. Aztán jött az ötödik évad, amiben Mrs. Wheeler végre nem csak biodíszlet volt, hanem lett haszna is, Max "ráérk futni, előbb még lenyomok egy lelkidopping dumát" elpusztította néhány agysejtemet, de bírtam Dereket, Holly-t, Will pedig végre megkapta az igazi reflektorfényt, az ő jelenetei voltak az évad csúcspontja: hol menő volt, máskor pedig megható - épp azélőtt ríkatott meg, hogy átbillent volna a nyálas határon. Viszont - ne menjünk bele a logikai bakikba - mi volt ez a vég? Dustin ballagós kiakadását nem tudtam hova tenni, meg azt sem, hogy hirtelen felszívódtak az egyenruhások. Meg mindenki megkapja a könnyáztatta boldogságot, de egy karakternél meg kaptunk egy Eredet véghez hasonló "hiszek benne!" nyugisimit. Hát, nem nyugodt a lelkem. Inkább morcos, hogy ez a túlnyújtott várakozás és összedobott vég elvette a kedvem az újranézéstől. 

Spoiler vége. 

• Kedvenc színész és színésznő 

      Sajnos tavaly nem avattam új kedvenceket, na de majd idén! 

• Kedvenc könyv

     2025-ben a Leányrablás Budapesten jött, hanyatt vágott, én meg azóta is vigyorogva pihegek. Csodálatos ezredfordulós történet ez gondolkodós krimiszállal, furcsa és piszok szerethető karakterekkel és brilliáns humorral. Nem is értem, mit vacakolok még, folytatnom kell! 

Viszont ahogy a kép is mutatja, tavaly nem csak Böszörményi nyújtott maradandó élményt, hanem Jud Meyrin is a Felföldi rejtélyek negyedikjével, az Elveszettek szigetével. Majd írok róla bővebben, de annyit elmondhatok, ez a könyv szép kövér ötöst kapna egy "hogyan írjunk jó romantikus krimit? " vizsgán. 

Végül egy régóta halogatott könyvvel zártam az évet, mégpedig a közkedvelt Ahol a folyami rákok énekelnek kötettel. Egyik barátnőm a könyvért, másik a filmért volt oda, én meg kedvet kaptam mindkettőhöz. 

A könyv igazi kincs, ami megmutatta, hogy az ember hiába társas lény és vágyik az övéi közelségére, mégis a magányban talál önmagára. Amiben a természet van a legnagyobb segítségére. És ahogy tanulmányozza a lápot, rájön, hogy az anyatermészet mindig körbeöleli, és már nincs is egyedül. Sőt, soha nem is volt. A krimiszál pedig szépen vezetett volt, terelgette a gyanút ide-oda, majd a végén az arcomba nyomott egy meglepetést. 

A film jó volt, igazán könyvhű, igaz voltak bennne minimális változtatások. És bár engem a könyv jobban megfogott, a filmben volt egy részlet, ami a regényben nem volt benne, viszont a moziban nagyon szépen működött, igazán megható volt. 

• Legnagyobb csalódás 

     Moning könyvmolyságom egyik legnagyobb kedvence! A Tündérkrónikák urban fantasy sorozatával ki is érdemelte. Így nagyon izgatottan vártam, hogy a gyilkos-tündéres széria után belevághassak legújabb, boszorkányos történetébe, a The House at Watch Hill-be. 

A sztori egy fiatal nőről szól, aki elveszti édesanyját, majd megtudja, hogy egy bazi nagy ház örököse, ami mellé megannyi felelősség jár, plusz egy coven is. 

A történetet áthatja a gyász, a mágia, plusz a vágy is, de olyan dózisban, hogy az már kellemetlen. A gyász egy idő után nem részvétet húz maga után hanem bosszúságot, a vágy fullasztó volt és nevetséges, a mágia viszont okés, csak ne emlékeztetett volna minden arra, mintha egy tündérkrónikás multiverzumba csöppennék, ahol a főhősnő minden olyan rossz döntést amit ott nem hozott meg, a boszis világban meghozott. Mindent. Mintha nem lett volna elég ötlet, és ezért kaptam egy kifordított Mac-sztorit. Hmmm... Ha más nem is, egy dolog ugyanolyan volt a két világban: a főhősnőt szokni kell... talán Zo-t tovább is, amilyen naív. 

Egyetlen dolog működött számomra, azok pedig a titokzatos másik szemszög, ritka bölcs mondatokkal tarkított fejezetei. 

• Kedvenc könyvsorozat

     Cora Reilly jól tud írni. A karakterei is jók. A szerelmi szálai is. Csak a durva merészség hiányzik belőlük, amitől igazán maffiás lenne A maffia végzete  sorozata. Mégis úgy szeretem, ahogy van: tökéletlenül. 

• Kedvenc könyves karakterek 

     Hangay Mili (Ambrózy báró esetei) cserfes, bátor, jópofa fruska, aki pillanatok alatt belopta magát a szívembe. 

Kya (Ahol a folyami rákok énekelnek) pedig életrevaló rokonlelkem, az egyik leginspirálóbb karakter, akiről valaha olvastam. 

• Legirritálóbb könyvkarakterek 

     Scuderi apuka - mintapéldánya annak a fajnak, akinek bárcsak ne osztott volna az élet hatalmat, mert ritka nagy ökröt szabadított rá vele a világra. 

"Úriember" A füredi lányból - tipikus olyan nemes, akivel úgy kellene bánni, ahogy azt Ludas Matyi tette Döbrögivel. Minimum háromszor. 

• Kedvenc könyves páros 

     Growl és Grace (Bosszú) - micsoda szépség és szörnyeteg páros! Ugyanolyan kedvelhető duó mint a mesében, csak itt sötétebb, merészebb és érzelmesebb kiadásban. 

Hallie és Ransom (Megtört hercegnő) - mikor butuska lány és karótnyelt úr megmutatta, hogy mennyire sebezhetőek, érzelemgazdagok és milyen jól kimaxolták a barátság extrákkal trope-ot, akkor lettek a kedvenceim! 

• Kedvenc könyvborító 

     Hidasi Judit: Könnyeidből színes tollak - egyszerűen gyönyörű! A színek, a minták, mind szép összhangban vannak. Az aranyosan csillanó elemekkel kiegészülve pedig szemet gyönyörködtető! 

Cora Reilly: Bosszú - ez a borító egyszerre érzéki, vad, nyers és szépséges. Tökéletes dark romance fedlap, a főszereplőkhöz pedig patentül illik. 

• Kedvenc könyvkiadás 

     Charles Dickens: Karácsonyi ének - keménytáblás, kék és fáradt arany színek, plusz olyan illusztrációk vannak a történetbe skiccelve, amiknél muszáj megállni kicsit, és csak hagyni, hogy elvesszek az egyszerű, határozott formákban. Nagyon tetszik ez a kiadás a hófehér lapjaival és a kézbesimulós méretével. 

• Legrondább könyvborító

    Jason Rekulak: Baljós rajzok - hát most nézzetek rá... a creepy szellemábrázolás miatt illik a történethez, de ezek a rikító színek bántják a szememet. Amúgy a történet nagyon jó! Egy kisgyerek a rajzain egy fura alakot ábrázol, aki eleinte csak elvan valamelyik sarokban, de aztán egy gyilkosság részleteit lehet felfedezni, aminek főszereplője pont az az alak, aki szellemként van jelen a gyerek és a családja életében. Ezen a krimiszálon pedig boldogan és dalolva elindul a történet babysittere, aki végül olyan gubancot csomóz ki az olvasóval, amire egyikük sem számított. 

• Kedvenc író/írónő 

     Böszörményi Gyula - egy könyv után fejet hajtok a zsenialitása előtt. Ritka az olyan író aki az első laptól szikrát gyújt, majd a könyv végéig táplálja bennem a rajongás tüzét - nos, neki pont sikerült. Volt érzéke a jó alaptörténethez, cselekményhez, szereplőkhöz, humorhoz, amit ráadásul  olyan stílusba csomagolt, amit könyvmoly énem határozottan szívesen fogadott. 

Karády Anna - úgy érzem ő is nekem ír. Részletgazdag, megelevenedő írásmódja egy idő után teljesen beburkolt, annyira, hogy a jövőben bármit olvasnék tőle. 

• Kedvenc énekesnő /énekes /együttes 

     EJAE - csodálatos énekesnő, akinek hangja is ugyanolyan könnyet csalogató, mint az életútja. Sokat küzdött azért, hogy a zenei pályán lehessen. Eleinte nem sikerült neki a reflektorfény, így inkább dalszerzőként helyezkedett el a pályán, majd jött a K-Pop démonvadászok, ahol a saját dalaival tarolt, és elismert énekesnővé vált. És annyira megérdemelte! 

In Another World című dalával is csak elvarázsol kellemes hangjával. És ahogy hangjegyenként felmászik az üvegrepesztő magasságokba, az libabőröztető. 

A Cafuné duót nekem találta ki a Jóisten. Kellemes muzsikájuk az indie és alternatív elemekre épül. Muzikális dallamviláguk és az énekesnő békés hangja olyan, mint egy adag dobbing a pozitivitásra vágyó lelkivilágomnak. 

• Kedvenc dal

     Cafuné - Tek It - mikor először találkoztam ezzel a dallal, olyan volt, mintha a sötét alagút végén fényre találtam volna. A Sailor Moon óta amúgy is a Hold szerelmese vagyok, így ennek a dalnak méginkább nyert ügye van nálam. De nem csak a holdas sor miatt: úgy érzem ez a dal nemcsak nekem, hanem rólam is szól. Mintha jellemezné a zenei izlésemet... kicsit vadgitáros, de annál muzikálisabb, játékos, laza. Igaz a dal utolsó egy percét nem tudom hova tenni, kicsit szét is esik tőle a muzsika, de talán így még jobban is illik hozzám, azzal a kaotikus véggel. :D