Cora Reilly: Bosszú

Forrás

     Mikor már azt hittem kezdek immunis lenni, sőt unni az erotikus romantikusokat, akkor kézbe vettem Cora Reilly Kísértés c. regényét, ami megmutatta, hogy nincs így. Nem gyógyultam ki a forró történetekből, a sötétebb Bosszú pedig arról tett tanúbizonyságot, hogy a dark románcokért is ugyanannyira odavagyok. 

Kiadó: Álomgyár  

Sorozat: A maffia végzete #5

Műfaj: dark romance

Oldalszám: 304

Eredeti cím: Bound by Vengeance

Kötés: puhatáblás 

Megjelenés: 2024 (eredeti megjelenés: 2017)

Fordító: Medgyesi Csilla

ISBN: 9789635708994

Érdekel? IDE és IDE kattintva megrendelheted!

     Szörnyeteg ​vagy hős?

Ryan „Growl” Trevis-nek soha nem volt még semmije, amit sajátjának hívhatott volna. Ő a nem kívánt fattyú, akinek be kell érnie mások maradékával.

Most viszont olyasmit adnak neki, amely néhány hete elérhetetlen volt számára, olyasvalakit, akit még távolról sem volt szabad megcsodálnia. Az egyik legdrágább tulajdonukat, Cara Barese-t. A lábai elé dobják, mert biztosak benne, hogy megtöri a lányt. Growl egy büntetés, amely a halálnál is rosszabb sorsot ígér.

Cara Barese mindig is jó kislány volt. Viszont ez sem védi meg.

Nem tudja a férfi igazi nevét, de mások csak Growlnak szólítják. A háta mögött azonban Fattyúnak. Egyik név sem úgy hangzik, mint amit ő választott volna magának. A szeme üres, akár egy tükör, amely visszaveri Carára a saját félelmét. A Las Vegas-i Camorra ádáz tagja. De vajon megkegyelmez a lánynak?

Cora Reilly, a USA Today bestsellerszerző vérpezsdítő regénye megannyi lélegzetelállító momentumot tartogat az olvasók számára.

„Csak akkor hagytam abba, amikor már összefolytak a betűk a szemem előtt.” – The Literary Rebel

"Álruhát viselt, amikor először találkoztam vele, divatos fekete öltöny volt rajta, amitől úgy tűnt, mintha egy lenne közülünk. Bár a finom ruha eltakarta a tetoválásait, a valódi természetét nem tudta elrejteni. Átsugárzott az anyagon, hogy veszélyes és félelmetes. Akkor nem gondoltam, hogy mindenkinél jobban meg fogom majd ismerni őt, és a benne élő szörnyeteget - hogy ez fenekestől felforgatja majd az életemet. Hogy teljesen meg fogja változtatni a létezésemet."

     Nem is sejtettem, hogy A maffia végzete ötödik része ilyen dögös történettel kedveskedik az olvasóknak. Személyes ajándéknak tekintettem, ugyanis mikor az kezdett megfordulni a fejemben, hogy ez a sorozat nem tud többet a hangulat, a többnyire jó szereplők, egy kis vér meg sok-sok paprikás részletnél, akkor a Bosszú nem csak új helyszínnel és maffia bandával örvendeztetett meg, hanem kegyetlenebb, látható gonosszal és izgalmasabb karakterekkel is. A meglepő kapcsolódási pontok sem maradtak el, hogy ki kinek a rokona és miért is kapott két, eddig ismeretlen személy főszerepet, de nekem leginkább pont miattuk lett maradandó élmény a regény. A fiatal Cara miatt, akit épp "eladtak" a házassgi piacon, meg a morgós, sebhelyes és kivarrt Growl miatt, aki egy rémes családi bukás következményeként, ajándékul kapja az igéző lányt. Ettől kezdve egy modern kori, félelemmel és fülledtséggel átitatott Szépség és a Szörnyeteg mesét kaptam, aminek imádtam minden pillanatát... legalább is az egyre érzelmesebbeket. Mert azokból volt bőven... és még könyvek is akadtak! 

"Fölém hajolt, és megcsókolta a számat. Éreztem rajta az ízemet, az illatomat. Mélyen beszívtam.

- Ez helytelen - mondtam csöndesen."

"- Hagyod, hogy a múltad határozza meg, ki vagy, és egy olyan férfihoz vagy kötve, aki azzá tett, aki ma vagy. Túl sok a múlt az életedben."

"Elérte nálam, hogy helyesen akarjak bánni vele. Elérte, hogy jobb akarjak lenni. Sok olyan dolgot akarjak, amelyeket nem lett volna szabad kívánnom."

Ami számomra a történet darkossága mellett még nagyon tetszett, az Growl kutyái voltak, meg az az ember-állat kapcsolat, amit végigkövethettem. A bizalom, a szeretet, ami eme két faj között kibontakozik, szívmelengető volt. De ugyanígy voltam a főhőspáros kapcsolatával is, ami hozta ugyan a kötelező "először csak a testünk, de idővel a szívünk is összeforr" elemet, mégis valahogy olyan jólesően megérintett. De mindehhez az is kellett, hogy a karakterek önmagukban is megérintsenek - Cara, akinek az árulás miatt darabokra hullot az élete, és Growl, akit gyerekkora óta körbevett az erőszak, de az mégsem oltotta ki belőle a jóság csíráját. Ez pedig meseszerűvé tette őt, de pont az ilyen tökéletlenül tökéletes fickók miatt vagyunk úgy oda az effajta történetekért. Ugye, hölgyeim? 

"Születhet vajon szerelem rabságból? A szerelem nem csak szabadságban képes növekedni?" 

Összesítés: A maffia végzete ötödik részében minden volt, ami egy Cora Reilly regényt jellemez: mocsokkal meghintett csillivilli alvilág, instant szikra a szoba két ellentétes végén lévő, egymást stírölő főszereplők közt, aztán szenvedély, érzelmek, szeretetteljes csókok. Viszont a Bosszú rászolgált a címére, mert hozta is azt a drámai fordulatával. Csak azt sajnálom, hogy a keményebb pillanatok megint gyorsvágást kaptak mint egy olcsóbb akciófilmben. De legalább a romantikus szállal igazán szépen bánt, fájt is volna, ha nem. 

Ezt a regényt szívből

AJÁNLOM 

A könyvet köszönöm szépen az Álomgyár kiadónak! 

"Követtem döbbent tekintetét a helyiség sarka felé, ahol egy magas, izmos férfi dőlt a falnak. Fehér ing volt rajta - ami csak úgy feszült az izmos mellkasán - fekete öltöny és fekete cipő. Tulajdonképpen nem festett másként, mint a többi férfi a helyiségben, a nyakkendő hiányát kivéve, "ha a kinézetét vette az ember alapul." De a többi része... "istenem, kegyelmezz!"

"- Nem tudom az igazi nevét. Senki se tudja. Az emberek Growlnak hívják a szemében, és Fattyúnak a háta mögött." 

"Elkaptam a tekintetemet, amikor rájöttem, hogy milyen sokáig bámulom őt, de a szívem utána is összevissza vert. Nem tudom, mikor éreztem magam utoljára ennyire... elevennek. Az életem mindig előre megszabott ösvényen haladt, de a mai este kalandnak érződött."

"Valami okból idegesített, hogy nem tudom, hová tűnt. Az a fajta volt, akiről az ember szerette tudni, hol van, mert félt, hogy mögéje oson." 

"Ha bátrabb lettem volna, tetemre hívom és megkérdezem, mi a problémája, de nem akartam bajba keveredni az első partimon."

"Még öltönyben, a tömegben sem tudta elrejteni, hogy kicsoda valójában. A tetoválásai megmutatták, apró utalásként arra, hogy egy szörnyeteget rejt a drága öltözet."

"Ebben a világban egy nő semmi a jó híre nélkül. A férfiakkal teljesen más a helyzet. Ők csinálhatnak, amit akarnak, és még javítja is a hírüket, de ránk másféle szabályok vonatkoznak. Mindennek kell lennünk, amik ők nem. Nekünk kell kompenzálnunk a hiányosságaikat. Ez a dolgunk. Nekünk - "neked" - szelídnek, engedelmesnek és erényesnek kell lennünk. A férfiak mindent akarnak, amit meglátnak. Nekünk szigorúan el kell zárnunk a vágyainkat, még ha a férfiak nem is képesek rá."

"Ha az ember igyekezett is nem látni az igazságot, az néha kérés nélkül főbe kólintotta." 

"Idiótának tartottak, nem gondoltak rám másként, mint ostoba ölebként, aki végrehajtja a parancsaikat, bár kevés fogalma van arról, hogy mi az értelmük. Olyan voltam, mint a sok harci kutya egyike, amelyet Falcone és a többi férfi közül jó néhányan tartottak szórakoztatásul.

De sok ember követte el ugyanazt a hibát - összekeverték a hallgatást az ostobasággal, a szavak hiányát azonosnak vették a megértés és a tudás hiányával. Egy nap talán megfizetnek ezért a tévedésért."

"Körbenéztem a szobában. Az adrenalin már elmosta a rettegésemet. Az ablakhoz futottam, de rácsok fedték. Hisztérikus nevetés szakadt fel a torkomból, de lenyeltem. Nem volt értelme megőrülni - egyelőre."

"Megsimogattam a nyaka puha bőrét, aztán finoman köré fontam az ujjaimat. Kitágult a pupillája, de nem fejtettem ki erőt. Lüktetett a pulzusa a kérges tenyerem alatt. Én voltam a vadász, ő pedig a vad. Eljöttem, hogy magamnak követeljem a jutalmamat. Falcone ezért adta őt nekem."

"Már semmit sem tudtam. Darabokra hullott a világom, és hamarosan nekem is ez lesz a sorsom."

"Könnyek gyűltek a szemembe, és nem fojtottam el őket, hagytam szabadon folyni őket. Jó érzés volt, megkönnyebbülés azok után, hogy erősnek tettettem magam. Nem voltam az, nem igazán, de talán meg tudom tanulni."

"Olyan keményen küzdöttem azért, hogy legyek valami, akármi, több mint a fattyú és a heg a nyakamon, több mint egy ribanc fia - több akartam lenni. Mindig több."

"Nem sokat lehetett tudni Growl múltjáról, de senki sem született ilyennek, senki sem született ördögnek. Talán őt is kényszerítették erre a létezésre. Talán soha nem tapasztalta meg a normális életet.

Ez nem indokolta a tetteit, de a magyarázat talán segít nekem jobban megérteni őt, és mindig a megértés az első lépés a megoldáshoz."

" Nem volt olyan csinos, mint egy modell. Érdes volt, és sötét és sebhelyes."

"Az emberek félnek attól, amit nem ismernek - tudtam, hogy ez a mondás igaz, de volt egy olyan érzésem, hogy a tudatlanság áldás, amikor erről az emberről van szó. Csak még több borzalom kerülne elő minden egyes réteggel, amelyet lehámozok róla."

"Nemcsak az ártatlanságomat veszítettem el; úgy tűnt, hogy darabokat veszítek el önmagamból is." 

"Olyan sokféle alakja van az árulásnak! Néha céltudatos tett, néha pedig csak valami, amit hagytál megtörténni." 

"Cara előtt elégedett voltam azzal, amim volt, a kártyákkal, amelyeket osztottak nekem, de miatta többet akartam, és ez nem volt kimondottan biztonságos ebben a világban.

Mit tett velem?" 

"- Vannak más dolgok is, amelyek erősebbé teszik az embert, nem csupán a fájdalom. "

" Kevés ember találja meg azt, amiben jó, amire teremtették - közölte egyszerűen. 

Nem hangzott dühösnek, csak lemondónak. "

" - Csak azért, mert valaki nincs egyedül, még nem jelenti, hogy nem magányos - jegyeztem meg csöndesen. "

"... szomorú voltam. A szomorúság azonban csak egy apró része volt annak, amit éreztem. Minden múló másodperccel egyre erősödött bennem egy másik, sötétebb érzés. A gyűlölet. És a mélységes bosszúvágy."

"- Sose mutass gyengeséget mások előtt - mondta Growl halkan, aztán lehajolt, míg végül egészen közel kerültünk egymáshoz. - Erősebb vagy, mint gondolod. Egyetlen nő sem nehezítené meg úgy az életemet, mint te minden egyes nap. Ha mellettem képes vagy erőt mutatni, akkor lehetsz erős ezek között a gyengék között is."

"A bosszúálló angyalomnak látszott, ahogy ott állt, vérfoltos fehér ingben és határozott eltökéltséggel az arcán." 

"Egyesek semmi mást nem ismernek a szenvedésen kívül. Az jelenti számukra a megbizhatóságot. Jobban rettegnek a változástól, mint a saját szar életüktől." 

"Ez a hely. Az emberekben nincs remény, semmivel nem törődnek, nincs itt semmi szépség, csak sivárság." 

"Botorság volt a részemről abban reménykedni, hogy én megtaníthatom neki az érzelmeket, ahogy ő nekem a szenvedélyt?" 

"Sok dolgot akartam, olyan dolgokat, amelyeket korábban sosem. De leginkább el akartam mondani neki, hogy nem akarom őt elveszíteni, hogy életemben először félek meghalni, mert több időt szeretnék tölteni vele."

"Valahogy befúrták magukat a szívembe ezek az erős állatok, amelyektől eleinte annyira rettegtem. Ahogyan a gazdájuk. Mindnyájan félelmetesen néztek ki és megvolt bennük a pusztító potenciál, de a külső alatt volt valami gyengéd és sebezhető, valami, ami arra késztette az embert, hogy gondoskodjon róluk és szeresse őket. "

" Gyakran kívántam, bárcsak sosem lett volna az enyém, mert könnyebb volt anélkül élned, amid sosem volt."

" Hamvában holt ötlet volt csak azért együtt maradni valakivel, mert az ember azt reméli, hogy megváltoztathatja őt."

"- Még senki se nézett rám úgy, mint te - morogta, ahogy fölém ereszkedett. 

- Mert soha senki nem látta az igazi valódat - feleltem (...)"