Néha szomorú azzal szembesülni, hogy az olvasók mennyire bizalmatlanok tudnak lenni a magyar szerzőkkel. Mintha nem tudnák átlépni azt a lécet amit egy külföldi kolléga felállított... Pedig dehogynem! És erre nekem is sok-sok tanulópénz árán sikerült rájönnöm. Egyik ilyen felismerésem pont Böszörményi Gyula kapcsán történt, akinek Ambrózy báróját évekig halogattam, mondván, majd egyszer beleolvasok, hogy milyen eseteket is taglal ez a sorozat. Végül egyik kedves barátnőm ajánlása adta meg számomra az utolsó löketet, ami olyan jól sült el, hogy nyugodt szívvel mondhatom: új kedvencet avattam!
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Sorozat: Ambrózy báró esetei #1
Műfaj: detektívregény, szórakoztató irodalom
Oldalszám: 336
Kötés: puhatáblás, éldekorált
Megjelenés: 2014
ISBN: 9789633734414
Érdekel? IDE kattintva megrendelheted!
Budapest, 1896.
A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész.
Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon.
A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.
 |
| Böszörményi Gyula |
"A csodás hídon átkelve a látogató úgy érezhette, hogy egyenest a történelem mesés legközepébe csöppent, ahol együtt létezett az ősi múlt, a gőzgépektől, elektromosságtól sistergő, izgalmas jelen, és kicsit tán a remélt holnap is, mely különös találmányok, tudományos bemutatók és hőlégballonos repülés képében mutatta meg magát."
Történetünk a századfordulós Budapesten játszódik, ahol kuzinjába karolva a marosvásárhelyi Hangay Emma kisasszony próbálja kiélvezni a főváros nyújtotta szórakozási lehetőségeket, miközben szigorú nagynénje kioktató stílusát kénytelen elszenvedni. De ez a csekély ár mindent megér, ha egyik látványosság után a másikat veheti szemügyre mindaddig, amíg valaki zsákot húz a fejére, hogy aztán olyan helyre hurcolja, ahol nem találhatja meg senki.
Évekkel később aztán egy levél reményt ad családjának, akik közül húga, Emilia, vagyis Mili, apjuk féltő áldásával poggyászt fog, hogy ugyanannál a budapesti, nagyzolós rokonságnál szálljon meg, ahonnan Emma eltűnt... ezzel pedig a kissebbik lány elindíthatja privát kis nyomozását, hogy megtalálhassa nővérét.
"Mialatt én tűt böködtem a szegény kócsagok tollas ülepébe, a nagynéném vagy engem figyelt, mintha a fűzömön át egyenest a vesémbe akarna látni, hogy feltárhassa végre romlottságom valódi okát, vagy a szentek életéből olvasott fel részleteket. Még soha életemben nem hallottam annyi véres felnégyelésről, agyonnyilazásról, lefejezésről, kerékbetörésről és keresztrefeszítésről, mint abban az öt napban ott, a néni ájtatosságtól csendes szalonjában."
"– Zsákkal a fejemen mindig hajlamossá válok a makacskodásra.""– Hálával mi tartozunk önnek, drágám, amennyiben meg tudja bocsájtani a fiamnak, hogy áthajtott magán a kocsijával, s utána még el is rabolta önt […]"
Viszont úgy tűnik a Hangay lányok vonzzák a bajt, mert Mili is belekeveredik néhány szaftos "mókába", úgy mint gyilkosság, lovasbaleset általi majdnem meghalás, diliházban való színészi képesség felismerése, egy cifra ajtó előtti borzongató érzéscunami átélése és még sorolhatnám. A lányt körülvevő frissen megtapasztalt problémák még egy sokat megélt felnőttnek is elég lenne két életre, nemhogy egy tizenhét éves csitrinek, de Böszörményi olyan jól és szimpatikusra írta meg főhősnőjét, akinek minden traumatikus élmény jól áll. Szépen is viseli a kataszrofális helyzeteket, olyan könnyedén simul bele a bajba mint forró kés a puha vajba, ehhez pedig nem csak a makacs kötélidegei segítik, hanem az a szépen felvágott nyelve, amit előszeretettel használ, ha a helyzet megkívánja.
"Esküszöm, nem hittem a fülemnek. Legszívesebben a báróhoz rohantam volna, hogy magam felé fordítva őt, a tenyeremmel adjam vissza neki azt a két szóbeli pofont, amit gyors egymásutánban „lekevert” nekem. Méghogy én "gyerek" és "ájuldozó hisztérika"...?!""Tudnia kell - folytatta a grófnő -, hogy Richárd a rejtélyek megszállottja. Egészen kis korától kezdve homályos titkok, ősi históriák, különös fejtörők, megoldatlan ellentmondások után kutatott, s ez a mániája később sem múlt el."
És megkívnja, effelől ne legyen senkinek kétsége, főleg történetünk másik főhősével, Ambrózy Richárd báróúrral szemben. Aki az anyatejjel együtt szívta magába a kényszeres nyomozni akarást, így ha már az élet elé, vagyis inkább a bérkocsija elé sodorta Milit, akkor segít neki a nővére megtalálásában. Ettől kezdve pedig belecsöppentem egy észveszelytő múltbéli kirándulásba, ami tele van rejtélyekkel, adrenalinlökettel, szerethető (vagy épp kellően irritáló) szereplőkkel, unalommentes cselekményvezetéssel, ami ráadásul olyan írói stílusba van becsomagolva, amibe úgy belevesztem, mint légy a frissen gyúrt tésztába.
"Csendben meredtem az előttem lévő tojásra, melynek héján apró repedések futottak szerte, s csak arra bírtam gondolni, milyen különös hármast is alkotunk mi most az asztal körül. Egy idős, fekete főkötős grófnő, meg a félkarú fia, és persze én, a Marosvásárhelyről szalajtott polgárlány, akik a reggeli mellett ülve oly természetességgel beszélgetnek egy közeli tébolydában elkövetett gyilkosságról, mintha az úri etikett épp valami ilyesmit várna el tőlük!""– Fogja már fel azzal a jól fésült fejével, báró úr, hogy Hangay Mili nyomra lelt, és mint buldog a lábtörlőt, addig nem ereszti, míg ki nem ráz belőle mindent, ami kell."
Összesítés: mi bloggerek gyakran elsütjük azokat a szavakat, hogy lebilincselő, izgalmas, szinte már értéktelenné koptatva ezeket a jelzőket, viszont azt kell mondjam, a Leányrablás Budapesten méltán magáénak tudhatja őket, mert az első betűtől az utolsóig rászolgált, mindre. A cselekményfolyam csodás, változatosan adagolja a feszült és érdekes történéseket, ezzel az érdeklődést folyamatosan fenntartja, sosem ülepszik le. Mert ha néha meg is pihen, ott a humoros megfogalmazás dob egyet a sorokon, hogy az olvasó továbbra se érezzen ingert a könyv letételére. Sokkal inkább arra, hogy hódoljon a "csak még egy fejezetet" életérzésnek. Ez pedig jó! Mert azt adja a történet ami egy igazi jó könyvnek a feladata: izgalmas, fordulatos, sokszor vicces momentumaival és remek szereplőgárdájával, ötletesen megkomponált cselekményvezetésével istenigazán szórakoztatja olvasóját. És annyira örülök, hogy ez velem is megtörtént!
NAGYON AJÁNLOM
A könyvet köszönöm szépen a Könyvmolyképző kiadónak!
"A leány bosszús pillantást vetett a kamra falánál strázsáló, rettentő magas, sárga ingáját méltóságteljesen lengető órára. A robusztus szerkezet (mintha csak az ifjú hölgyből áradó ellenszenvre felelne) aprót mozdított lándzsa alakú percmutatóján, mely így most már a "tíz óra múlt két perccel" állapotot vette fel.- Pattanna meg az a kegyetlen, rugós szíved! - súgta a leány (...)""(...) ön puszta ránézésre, olvasás nélkül is képes magállapítani a könyvekről, mennyire fárasztóak, unalmasak és elviselhetetlenek - magam is előrehajoltam kissé, mert a kegyelemdöfést közelről akartam bevinni. - Épp ezért szívből remélem, uram, hogy az emberek kapcsán ez a képessége nem működik, mert ha mégis... Nos, akkor azt javasolnám, hogy soha, de soha ne nézzen tükörbe, különben rettentő mód el fog keseredni.""‒ Máskor legyen óvatosabb, gyermekem ‒ mosolygott rám a hölgy. ‒ Ezek a nyafka, rátarti kiskakasok, bár a fejük üres, mint a likas hordó, mégis azt hiszik, hogy aki szoknyát visel, azzal bármit megtehetnek.‒ És rosszul tűrik, ha a tyúkocska visszacsíp.""S mondja, a könyvek iránti szeretete, az honnan ered?"" – Róza néni azon ősi házisárkányok rendjéből való, akik fiatal leányokat rabolnak, és a barlangjukban halálra hímeztetik őket.""Oh, magasságos kaporszakállú, te, aki engedted nékünk megteremteni a gőzölt kávét és a tejhabot!""A nénikém valóban odabenn tartózkodott. Füles foteljében ült a félhomályban, szemben az ajtóval. A tekintete egyenest rám meredt. Már majdnem köszöntem neki, mikor rádöbbentem, hogy halott."" – Jaj, Máriám, magácskának aztán olyan zavaros a tekintete, mint a dögkút feneke – mondta a nő biztató mosollyal.""Most már muszáj volt elhinnem, hogy ez a különös páros oly otthonosan érzi magát a bűnügyek területén, ahogy papuska a ritka könyvei között.""– A legrövidebb út lesz a nekem való – motyogta maga elé. – Mihamarabb érek haza, annál elébb zárhatom ajtómon kívülre ezt a megszomorodott világot.""- Hozza ki! - utasította ekkor Bolyó a főnővért. Én a takaróm alatt reszketve egye csak azon törtem a fejem, vajon újra eljött-e az ideje a hajtépésnek, a földön fetrengésnek és a sikítozásnak, s ha igen, akkor mivel kezdjem."" - Ha nem tévedek, húsz éve is megvan már annak, hogy magát bécsukták ide, mert aztat állította, hogy az anyósa megboszorkányozta a káposztás cvekedlijét.- Úgy volt az, tényleg megboszorkányozta a rusnya dög, isten engem úgy segéljen! - fogadkozott a klozettfülkében kucorgó ápolt. - Láthassa, hogy azóta is az ő varázsfőzetétől sajog a hasam.""Meg kell mondjam neked, ez a Detrich Karcsi, bármilyen vagabund is, azért érti a dolgát. Bulldogként veti rá magát a nyomra és…– Rögvest szét is tiporja azt, nehogy megállapítható legyen, merre vezet – szólt közbe Richárd csendesen, mire Rudnay bosszús fintort vágva csóválni kezdte a fejét.– Tudom, hogy te nem kedveled, de azért elismerheted a sikereit.– Amint lesznek, el fogom őket ismerni – hajolt meg ültében könnyed mosollyal az ifjú báró."" – A holtak emléke gyorsan fakul – felelte Gerlice.– Vagy örökké éget, bánatkorommal szórva be minden napot.""– Rohaggyá' meg a neved napján, ahun vagy, te büdös!""– Éccakai szógálat – morogta, miközben két erős karjával ellökte magát az ablakkerettől. – Az is szakadjék meg, aki kitalálta!"" – Ha maga mondja, Terka – sóhajtott a grófnő, majd egy szuszra lenyelte a modern orvostudomány barna löttyét, úgy megrázkódva annak kámforos ízétől, hogy még a halcsontos fűzője is belereccsent.""– Igenis, naccsád – mondtam szolgálatkészen, miközben a sötét folyosón botorkálva visszatértünk a konyhába. Ott a szakácsné első dolga az volt, hogy törlőkendőt ragadva néhányszor lecsapjon az asztalon felejtett tésztára. Mire bevégezte harcias feladatát, a gyúrásban úgy féltucat tavaszi légy feketéllett szárnyas, hatlábú mazsolaként.– Csipkedd ki őket! – utasított, püffedt arcán méla undorral. – Ha marad is benne, attól még jó lesz az úrnak. Magunknak úgyis frisset gyúrok.""Tudtam: kettesben kell vele maradnom, ám ahhoz előbb muszáj valahogy felkeltenem a figyelmét. Talán, ha meglibbenteném előtte a szoknyám szegélyét…? Lepillantva a Teréz nénitől elorzott öltözékemre, mely úgy állt rajtam, mint az isteni nőideál, Sarah Bernhardt légies ruhakölteménye egy hullarészeg szerb folyami hajóson, azonnal beláttam, hogy ez nem fog menni.""– Úgy van az, hogy amikor az ember azt hiszi, nincs több remény, akkor szokott felpercenni az új nap első sugara!""Az ábrázata becsületesnek tűnt, de az öreg könyvkereskedő jól tudta, hogy az ördög gyakorta bújik megnyerő álöltözetbe.""- Richárd... Akarom mondani, Ambrózy báró mellett megtanultam, hogy a gyanú sosem elég. Mindig bizonyságot kell szerezni.""– Okos ember ez a te báród, kislányom – szólalt meg hirtelen papuska.– Okos bizony, csak épp ha szoknyát lát, valahogy mindig olyan otromba alakká válik – húztam el a szám.- De azért vigyáz rád.- Ahogy tud - válaszoltam csalóka mosollyal. - Amennyire engedem neki.Az én drága papám kissé megütközve pillantott rám, mire én nyomban fülig pirultam.- Jaj, nehogy félre tessék már érteni, amit én itt összefecsegek!"‒ Eleget tapasztaltam a világból ahhoz, hogy felismerjem a jó és becsületes embereket. Ez az úr pedig itt épp ilyen: tört szívű, sebzett testű, de nemes lelkű férfi, aki nem nyugszik addig, míg a bűnösök szabadon kóricálnak. Ezért mondom hát, kislányom, hogy tarts vele, légy a közelében, és ne bosszantsd a kelleténél jobban."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése