Betti barátnőm ajánlása révén vettem rá magam a Sony és a Netflix egyik legújabb szerelemgyerekére, a K-pop démonvadászok c. koprodukcióra.
Namármost nekem az ázsiai "mesék" eddig csakis animeként, a jó öreg rajzos stílusban jöhetett szóba, az animációs verzióktól óckodtam, mint a fene. Plusz mikor jó pár héttel ezelőtt meglestem a trailert, továbbra sem jött meg hozzá a kedvem. Aztán a Nagy Testvér egy ideig elkezdett K-Pop dalokkal bombázni, és rá kellett eszmélnem, hogy sok muzsika igencsak fülemre való. Úgyhogy mikor jött a démonvadász csajok debütálása (és naponta jöttek velem szembe a pozitív hangvételű posztok) már volt nálam némi enyhülés. És ha már barátnőm is olyan lelkesen ajánlotta, gondoltam teszek egy próbát. Aztán a bevezető alatt, az első dalnokok előadását meghallva libabőrös lett a karom. Gondoltam is, na, ez jól kezdődik.
A történet két világot mutat be: az általunk ismertet és a démonokét, akiknek vezetője minél több lelket szeretne bekebelezni. Ám a földi világot évszázadok óta védelmező, generációnként cserélődő hölgyhármas énektudásával védelmezi a halandók birodalmát. Napjainkban ezt a posztot egy K-Pop-os lánytrió, a HUNTR/X tölti be, akik erőteljes koncertjeiken, a rajongóik euforikus állapotának segítségével igyekeznek létrehozni a Honmoont, azt az erőteret, ami megakadályozza a démonkirályt önző terve kivitelezésében. Ám egy nap az egyik démon önként jelentkezik, hogy bukott "kollégáit" leváltva tegyen egy próbát, és "barátaival" karöltve megpróbálja magához, és ezzel együtt a rossz oldalra édesgetni az embereket. És mi sem lehetne jobb csali mint egy izmokkal és cukisággal, no meg szexi hanggal megáldott fiúbanda - és így alakul meg a Saja Boys.
A film történetéről ennyit, most már inkább rátérnék a majd' két óra játékidő rám mért hatásáról. Eleinte úgy gondoltam, kommentálom barátnőmnek, hogy mit tartok a sztoriban viccesnek, túlzásnak, bármi. Eleinte mentek is a pozitív beszámolók, de aztán inkább félretettem a telefont, és úgy rácuppantam a képernyőre, mint Mira és Zoey szemei a srácok kockahasára. Annyira beszippantott a történet, és úgy élveztem! Már nem zavart, hogy anime helyett animációt látok, hanem elvesztem a postás cicus bamba tekintetében, jót horkantam a kalapos madár látványán, mozgattam a vállam a Soda Pop idegesítően fülbemászó taktusaira. Közben elvigyorodtam az animés túlzásokon, a csajok songokus jóétvágyán, a repülő, Himalája csúcsát megszégyenítő ugrásokon. Bámultam a harcokat, a lányok táncos koreográfiáit, elvesztem a Varázslatos álmokat (mellesleg gyerekkori szerelmemet) idéző Bordü 2.0-ban, azaz Jinuban, az ellenséges csapat frontemberében. És kíváncsian, mint egy feledésre éhező démon szippantottam magamba Rumi, a HUNTR/X frontasszonyának élettörténetét, amiben annyi, de annyi potenciál van! Merem remélni, hogy a lány történetét csak azért eresztették a jónépre elnagyoltan, mert a folytatásban szeretnék jobban kibontani. Az biztos, hogy áldásom rá! Ahogy a szerelmi szál erősebb bemutatására is.
A sztori nem csak egy szórakoztató kis ellenséges, éneklő csapat összecsapás-sorozata a rajongók lelkéért/energiájáért szinpadon és küzdőtéren. Tanulságot is hordoz magában. Igaz, hogy a szereplők nagyrésze mellékes, viszont Rumi és Jinu karaktere igazán kidolgozottra sikerült. A döntéseik, sorsuk, ahogy küzdenek a belső démonaikkal, a személyük üzenete a nézőnek, miszerint bocsáss meg magadnak amiről tehetsz, és azt is, amiről nem. Szabadítsd fel a lelked jótettel, és fogadd el magad - mind megérinti az embert, ami nálam a Free című dalnál teljesedett ki. Kellett is a papírzsepi!
És ha már szóba kerültek a dalok... van még olyan ember a világon aki nem kapott el minimum egy hangfoszlányt a démonvadászos muzsikákból? Eszméletlen a tracklist! Nem csak a Honmoon-t élteti a zene, a filmben felcsendülő zeneszámok rám is totális hatással voltak. Először a Free, (helló, új csengőhang) What It Sound Like és Golden (Rumi/EJAE hangja éteri!) vett le a lábamról, de közben olyan sokat néztem a hivatalos klippeket, hogy a How It's Done és a Takedown is felsiklott a legkedvenceim közé. Azóta a család is naponta hallgatja őket, de még a szomszédok is - ha akarják, ha nem.
Összesítés: a K-pop démonvadászok az év egyik legkellemesebb meglepetése. Szépen felépített, jó a történet íve, igaz vannak foghíjak amiket élőszereplős mozifilmnél már nem néznénk el úgy, mint egy animációnál. Értem itt a lányok múltját kiképzéssel, meg hogy egyáltalán hogy is keveredtek ők össze, hogy alakult meg a HUNTR/X. Több flashbacket is elbírt volna a sztori, a hosszabb játékidőt tuti nem bántam volna. Talán majd a következő részekben ezekre is választ kapok, meg a többi "kíváncsi vagyok" részletre. Khm... romantikus szál...khm...Viszont a hiányosságokat még így is kompenzálta a humor, az érzelemgazdagság, a drámai, egyben megható pillanatok. Na meg persze a fülbemászó zenei repertoár.
Nézzétek és hallgassátok, én mindenképp
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése