Cora Reilly A maffia végzete sorozatának kezdőkötete, a Becsület, felülmúlta minden várakozásomat. Igaz gyorsabbnak tűnt a történet, nem éreztem olyan kellemesen terjedelmesnek mint anno A vágy hatalmát, de ez egyáltalán nem okozott gondot, mert úgy sodort magával minden egyes fejezet, mint a sebes folyó. Ezért természetesen nagyon vártam, hogy a sorozat újabb részébe is belevethessem magam, de apró meglepetésként ért, hogy az első kötetben bővebben megismert vörös boszi Gianna és a "csibész" Matteo helyett a második rész, a Kötelék, nem azokról szól, akikről olvasni szerettem volna. De nem baj, mert a magas molyos százalék előre megnyugtatott, hogy a két özvegy, Valentina és Dante története sem piskóta.
Sorozat: A maffia végzete #2
Műfaj: dark romance, romantikus, erotikus
Oldalszám: 318
Eredeti cím: Bound by Duty
Kötés: puhatáblás
Megjelenés: 2024 (eredeti megjelenés: 2015)
Fordító: Medgyesi Csilla
ISBN: 9789635707485
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
„Ha szereted a maffiatörténeteket, akkor ragadd kézbe ezt a sorozatot!” – Totally Booked
„Imádtam, érzelmek sorát váltotta ki belőlem.” – Truly Legendary
Két özvegy, egy új szerelem
Dante Cavallaro felesége négy éve halt meg, de emléke még mindig szívében él. Azonban a chicagói maffia történetének legfiatalabb vezetőjeként nem tűnhet gyengének, ezért kötelességének érzi, hogy újraházasodjon.
Valentinát választják ki neki. Ő is elvesztette a házastársát, de az ő frigye mindig is csak látszat volt. Elhunyt hitvese titkainak súlya a mai napig nyomja a vállát, de meg kell védenie halott férje becsületét és saját magát is.
Dantéval való esküvője miatt a hazugságok várát összeomlás fenyegeti… Csakhogy a férfi tudomást sem vesz róla, ezért félelme és zavarodottsága hamarosan dühvé válik.
A nő belefáradt abba, hogy semmibe veszik. Elhatározza, hogy elnyeri a maffiavezér figyelmét és vágyát, még akkor is, ha szívét nem tudja megszerezni, hiszen az örökké néhai kedveséért dobog. Vagy mégsem?
A USA Today bestsellerszerző Cora Reilly regényében összetört lelkek forrnak egybe a vágy és szenvedély tüzében.
„Valentina és Dante az egyik kedvenc párom a sorozatban.” – The Literary Rebel
„Egy erős női főszereplő és egy dögös alfahím.” – Everywhere & Nowhere
"Tudtam, hogy ez a második esélyem egy boldog házasságra. A mi világunkban ez nem adatik meg a legtöbb embernek. Nyomorúságos kapcsolatban élték le az életüket, míg a halál végre elválasztotta őket egymástól."
Maffiózók, érdekházasság, kirakati babaként funkcionáló feleségek, akiknek az a dolguk hogy hűségesek és szépek legyenek, és lehetőleg fiút szüljenek: erre az alapra építkezik Cora Reilly dark romance sorozata, amiben természetesen főszerepet játszik az is, hogy a főszereplő férfiak mindig morcosan néznek, a fegyverekhez vérprofik, de érzelmi analfabéták. Akik a szívhez nem konyítanak, de az ágyban belevaló csődörök... akik tudnak gyengédek és odaadóak is lenni. Hmmm... akkor mégsem olyan érzelmi nyomik. Oh és a receptből majd elfelejtettem, hogy mindig dögösek, akiket ha maga elé képzelnek a hölgyolvasók, máris fehérneműcserén gondolkodnak. Khm... Hát ez van. De nem bánjuk, ugye?
"...talán ez volt az én esélyem. Talán a második házasság végre egy olyan férjet ad nekem, aki többet lát bennem szükséges rossznál."
A történet főszereplői szép pár, akik jól mutatnak egymás mellett, megvan köztük a szikra, igaz ebből a főhősnő nem sokat érzékel. De nem is csoda, ha egy megboldogult első feleség emlékével kell felvennie a fonalat.
"... nem értünk egymáshoz, mintha idegenek lennénk, akiket a véletlen egy ágyba kényszerített.""Azok a régi fényképek régi sebeket téptek fel, és ejtettek néhány újat."
"Talán nem tudom elfeledtetni Dantéval az első feleségét – talán nem is akarom –, de esetleg segíthetek neki továbblépni."
Tetszett, hogy a történetben nem versenyről volt szó, hanem inkább arra került a fókusz, hogy Val kihozza az új házasságából a legjobbat. De dög nehéz ezt úgy csinálni, ha a másik fél felveszi a pléhpofát és frigid stílusba bugyolálja magát. De Reilly nem ír picsogó hisztérikákról, ő erős női karaktereket ad az olvasóknak, akik tudják mit akarnak és ezért az egészséges határon belül tesznek is. Val és Dante szerelmi románca pedig minden fejezetnél izzasztó volt: először a küzdelmes szívügy miatt, aztán a jó sok erotikus jelenetből fakadóan. Oh lá lá, itt is volt ám lepedőgyűrés dögivel, szinte alig bírtam tartani a tempót.
"– Ne mondd, hogy zavar, ha fájdalmat okozol másoknak – ugrattam pihegve, mert éreztem a kéj bizsergését az ölemben.– Nem zavar – felelte egyszerűen.(...)Dante a nyakamba harapott.– De neked nem akarok fájdalmat okozni."
"Lehetséges egyszerre érezni izgalmat és rettenetet?""– Semmit sem tudsz rólam, Valentina.Félbeszakítottam.– Tudom, és változtatni akarok rajta, de állandóan eltaszítasz magadtól.(...)(...) - Ne próbálj bármi mást látni bennem! Az öltöny és az érzelemmentes arc vékony réteg, a kibaszott mélységet takarja, amely a lelkem és a szívem. Ne próbálj belelesni, nem fog tetszeni, amit ott találsz."
De a sztori nem csak az ágyjelenetekre koncentrált, mert megmutatta, milyen az, amikor a kijelölt férjben nincs hajlandóság a kedvességre, aki nem gyengéd hanem basáskodó és leuralja a partnerét. Amikor a szeretetnek a csírája sincs sehol és az erőszak nem csak a négy falon kívül tombol. Reilly bemutatott egy keserű kapcsolatot is, amiben az egyik félben nincs semmi szexi, a másik fél helyzetébe gondolva pedig kiserken egy elmorzsolnivaló könnycsepp. Ez pedig bármilyen rosszul is hangzik, de jót tett a történetnek, mert nem csak az idillt mutatta be, mert legyünk őszinték, ezek a sötét romantikusok sokszor több rózsaszínt tudnak tartalmazni mint feketét. Mert a sokkoló pillanatokat emlékképek formájában, vagy épp pár szavas elbeszélésben kapjuk, mert a fókusz inkább a lepedőakrobatikán van, meg a nehezen jött romantikán. Ami jó is! Ezt egy percig sem tagadom, csak a körítés is legyen annyi és olyan jó, hogy meglegyen a balansz és azok a dolgok is kapjanak szerepet, amik még pluszban érdekelnek. De azért mégis akadtak olyan részletek, más részletek, amik lecsapatlan labdaként a magasban lebegnek. Például nagyon jó lett volna, ha a történeten belül Dante is megkapta volna a maga szemszögét - mennyi kínzásos jelenettől, múltat és jelent boncolgató érzelmes gondolattól lettünk megfosztva. Sebaj, mert Valentina előadásában még így is eladta magát a könyv. Csak icipicit hiányosan.
"Megijesztett az arcán kavargó intenzitás, lemondás és sötétség. Úgy nézett ki, mint aki elveszítette a csatát önmagával.""Elhúzódtam, látni akartam az arcát. Kivételesen nem viselt álarcot. Ziláltnak, megközelíthetőnek,valahogy kevésbé engesztelhetetlennek látszott.""A félelem, a gyűlölet és a tisztelet a három legfontosabb érzés, amelyet egy capónak keltenie kell másokban.– A feleségedben is?Dante elhúzta a kezét.– A gyűlöletnek és a félelemnek nincs helye egy házasságban.""Nem vagyok érzelmes ember, és utálom nyilvánosan kimutatni a ragaszkodásomat, de nem fogok tudomást sem venni rólad. Ezt megígérhetem."
Összesítés: Cora Reilly Becsület kötete után vágytam A maffia végzete következő részére, ami két özvegy újraházasodásának történetét dolgozta fel. A Kötelék a házasság jó oldalára vágyó Valentinát és a rendkívül hűvös capot, Dantét helyezte főszerepbe, akik a fejezetek előrehaladtával szépen összecsiszolódtak. Ugyan rögös volt az út, ami egymás felé kényszerítette őket, de nagyon bírom, hogy az írónő olyan hősnőket farag, akik igyekeznek kihozni a házasságukból a legtöbbet és legjobbat, és ehhez meg is teszik a kellő erőfeszítést, miközben a felszínre hozzák a hites uraikban lappangó gyengéd érzelmeket. Így tett Valentina is, igaz megdolgozott érte, de a boldogság sokszor csak illúziónak tűnt, amit a szenvedélyes jelenetek tartottak életben. No igen, erotikából nem volt hiány, csak úgy tobzódott a sztori a fülledtségtől, aminek olvasása közben muszáj bekészíteni egy pohár hideg vizet - vagy ivás céljából, vagy azért, hogy az ember nyakon öntse az ágyékát ha leszeretné hűteni magát.
Igaz az írónő az érzelmes jelenetekkel sem bánt csínján, több mindennel megérintette a szívemet, de úgy érzem ezt a sztorit a szex illata jobban belengte. Néhány fontos, más karakterekhez kapcsolódó dolog kibontása vagy el lett felejtve, vagy kevésbé kapott hangsúlyt, ami hiányérzetet okozott. De a végére így is mosolyogva zártam be a könyvet, mert kicsit kiakadt a cukiságfaktor. Aha, egy maffiaregényben. De csak egy kicsit.
AJÁNLOM
A könyvet köszönöm szépen az Álomgyár kiadónak!
"A második eljegyzési gyűrűm volt, és a második alkalom, hogy nem a szerelem záloga.""– Szerintem az őszinteség a működőképes házasság kulcsa.""Mi tette a veszélyes férfiakat ilyen ellenállhatatlanná?""... az évek folyamán megtanultam, hogy az embernek néha meg kell elégednie a kisebbik rosszal, hogy valamiféle boldogságot biztosítson magának. ""... nem vártam el, hogy elfelejtse az asszonyt, eldobjon mindent, ami rá emlékeztette, kizárja őt a szívéből; csak azt kívántam, hogy hagyjon egy kis helyet nekem is a szívében.""– A bűn embere vagyok, Valentina. A tapasztalat megtanított rá, hogy a jó ritkán győzedelmeskedik. Ha van ördög, akkor biztosan ő az Outfit védőszentje.""– Semmi sem tart vissza attól, hogy jobb ember légy.Visszatért a hideg mosoly.– De, valami igen – a természetem.""Miért voltak gyávák a maffiózók, ha az érzelmek kinyilvánításáról volt szó, de a szempillájuk sem rebbent, ha a halállal néztek szembe?""– Dante keresi éjjelente a társaságodat?Majdnem kiköptem, ami a számban volt.– Arról nem fogok beszélni veled, mamma.Égett az arcom a szégyentől, és a mamma sokat sejtetően mosolygott.Szerettem őt, de ő volt a legbosszantóbb nőszemély a föld kerekén.""Vajon a sötétség tette megközelíthetőbbé? Az feledtette el vele, hogy kicsoda, kinek kellett lennie?""... teljesen meztelen volt, mégis több száz láthatatlan rétegbe burkolózott, amelyeken soha nem tudok áthatolni."" A pénzt bűnössé teszi a legtöbb szentet."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése