A Bridgerton család - 3. évad

      Legdrágább nyájas olvasók!

Úgy döntöttem, eme értékelés erejéig magamévá teszem Lady Whistledown stílusát és úgy rovom ide soraimat, mintha csak ő tenné. Hogy ez mennyire sikerül nem tudni, az akarat felettébb megvan, aztán majd eldől, hogy eme sorok írója sikerrel járt-e, vagy elhagyja türelme és szemtelenül becsmérelni kezdi a hőnszeretett Bridgerton család harmadik évadát.

Kezdhetnénk azzal, hogy egy adaptációt miként is kell igazán a helyén kezelni. Mert sokan elfeledkeznek arról, hogy egy mű csupán alap, ami hozzáértő kezekben még izgalmasabb és lebilincselőbb adaptációval tudja szórakoztatni közönségét. Viszont sosem lenne szabad megfeledkezni az eredeti alkotást szerető emberekről sem, akik rajonganak Julia Quinn eredettörténeteiért. Így hiába a szárnyaló, alkotói képzelet, ha a rajongói elvárásokat semmibe veszik, és olyan kizsigerelt történetet próbálnak letuszkolni a nagyérdemű torkán, ami pikáns ugyan, de nem esik túl jól. Igen, ezen a csonton folyton rágódom, de engedtessék meg nekem némi elégedetlenség. 

Mr. Colin Bridgerton, a köztiszteletben álló nemesi család harmadik sarja, aki évadról-évadra próbálta magát megkedveltetni a nézőközönséggel, jött, és bátyja, Benedict történetét beelőzve megkapta a lehetőséget arra, hogy kisfiús mosolyával igazi hódítóvá váljon. Mi tagadás, fogyasztotta szép számmal a hölgyeket, akik hol a sármjának, máskor pedig a pénztárcájának nem tudtak ellenállni. Mindeközben az a Penelope Featherington, aki gyermekkora óta szívének kedves barátja, töretlenül epekedett világutazó főhősünkért. Viszont mint minden szélmalomharcba, az örökös várakozásba is bele lehet fáradni, s mivel hölgyünk amúgy is sérelmet volt kénytelen elszenvedni főhősünktől az előző évadban, így eltökélte, hogy elég a petrezselyemárús szerepből és visszaáll az eladósorba. Erre a csodára vártak a tündérkeresztanyává fellépő varrónők és komornák, hogy bájos ruhakölteményeikkel és fodrásztudásukkal hozzák elő Miss Featheringtonból azt a hölgyet, aki magabiztosabban mozoghat a felsőbb körökben. De mi végre az akarat, ha önbecsülés nem párosul hozzá kellőképp. Férjet fogni pedig nem egyszerű, főleg ha egy-egy úriember figyelméért meg kell küzdeni, ezért hát hősnőnk segítségért folyamodik. Méghozzá igaz szerelméhez, aki eleinte boldogan ellátja tanácsaival, ám hamarosan ő találja magát a meghódított szerepben.

A gyönyörű kosztümök és fülbemászó dallamok mellett továbbra is volt miben gyönyörködnünk. Hisz a Bridgerton család szinte minden tagja kiélhette magát a "vásznon", igaz nem mindegyikük töltötte el jó érzéssel a nézőket. Kate és Anthony a (számomra) csúfos második évad után a harmadik szezonban kapott szereplési lehetőséggel sokkal többet adtak: bájt és kedvességet, valamint olyan szépen töltötték meg érzésekkel a szerelem szót, hogy az ember beleborzong. 

Benedict kíváncsisággal és szabados felfedezőútjával teli képsorok ugyan nem leptek meg, viszont szánnivalóvá tették a karaktert, mert olyan érzetet keltett, hogy csak csapong a jómódú életében, mégis elképesztően magányos. Szurkoljunk neki kedves olvasók, hogy a következő évad már az övé legyen, és Hamupipőkéjével végre egymásra találjanak. 

Eloise, a cserfes, humoros, ugyanakkor erős személyiségével az első pillanattól kezdve a szívembe lopta magát, de a harmadik évadban tapasztaltak alapján ments Isten az ilyen baráttól. Az ő, valamint Penelope és Cressida szálát nem éreztem hogy jól kezelték volna, sőt, az évad végére a masnis frizurát és buggyos maskarákat preferáló hölgyet meg is sajnáltam. Már csak azért is, mert más, hasonszőrű karakterek, akik a túlélésért küzdöttek ebben a sorozatban, megkapták a maguk tiszta lapját és a boldogan éltek, míg meg nem haltak végszójukat. Nem mondom, jó volt megtapasztalni a Featherington család pálfordulását, csak kissé hihetetlen volt. Hiába, mese ez a történet, a hab sem hiányozhat a tetejéről, és természetesen a bogarak sem, amik most nem bosszantóak voltak, hanem bájosan és nevetségesen helyzetmentők. De a szárnyas kis gyönyörűségek nem tudták velem úgy elfeledtetni az évad gyengeségeit vagy bosszantó pillanatait, mint az úri társasággal az igazi Lady Whistledown kilétét övező botrányt.

Az özvegy vikomtesz romantikusnak igérkező szálára áldásom ugyan, viszont Francesca lányának csúfos történetfelvezetésére nincsenek szavak. Pontosabban vannak, csak nyomdafestéket nem tűrőek. De erre térjünk rá akkor, mikor a szépséges hölgy megkapja a saját évadát. Addig pedig csak előbújik a bokorból az unokahúg hasonló nevet viselő ikertestvére is, így a Bridgerton család legkomolyabb történettel rendelkező regénye is megkaphatja a maga tisztességes adaptációját. Ezért megkísérlek arra buzdítani mindenkit, hogy morzsolgassunk rózsafüzért vagy simogassunk nyúllábat. És felvetődik bennem ismét a kérdés, hogy Julia Quinn hány könnyterhes éjszakán át dédelgette arca előtt kispárnáját, mikor Shonda Rhymes szembesítette őt a maga kifacsart víziójával.

Már majdnem az összesítőt kezdtem el írni, mikor eszembe jutott, hogy főszereplő párosunkról a bevezetőn kívül nem is irtam semmit. Hogy lehettem ilyen figyelmetlen?! Bár talán nem is olyan véletlen, mert a sok mellékszál kissé háttérbe szorította őket, mint párost.

Penelope karakterének kibontakozását jó volt megtapasztalni, és a hitelesen átadott félelmét is, ami maga után vonta a Colin és közte igencsak gyorsra váltó kapcsolatot. A vágy most is édes csábítóként húzta a pamlag felé a szerelmespárt, akik zavarba ejtő részletességgel fedezték fel egymás bájait, többször is, ami engem nem egyszer kuncogásra ösztönzött. 

Colin magabiztossága, szerelmes megnyilvánulásai, odaadása és nem utolsó sorban kedvese melletti kiállása minden szívet megdobogtatott, így az enyém sem maradhatott ki a sorból. Igazi ifjonc szerelmesként viselkedett, akit az új érzések letaglóztak, de nem csak ebben volt indutos, hanem a Lady Whistledown iránti komplikált haragja miatt is. De ezt a szálat nyomokban jól hozta az adaptáció, ami azzal is meglepett, hogy a lebukás jeleneténél végre könyvhű tudott maradni.

Összesítés: hiába súlykolták azt a készítők, hogy az első két évad tökéletesen felvezette a Polin szálat, mire jött a harmadik évad, a sok mellékszál elvette a főpárosról a fókuszt. A szezon első fele nem volt rossz, a kiszemelt Lord Debling és Penelope jelenetei jól belesimultak a történetbe, tetszett, hogy a készítők egy fogyatékkal élő férjjelölttel is megkülönböztetés nélkül bántak, valamint Pen és Colin első csókja is arra a meggyőződés felé kezdtek terelni, hogy ez lesz a széria legjobb évada. Aztán a folytatás pikánsabb mederbe kezdte terelni a cselekményt, és érdekes új kapcsolatokat is bevont a játékidőbe, de mintha a sok szál kicsit összekuszálódott volna és nem sikerült az évad végére mindent maradéktalanul és ötletesen megoldani. Kicsit elmismásolt volt pár dolog, hogy a vége igazán boldog befejezést kapjon, valamint olyan "bonyodalmakat", amit a könyvek rajongói egyre nehezebben tudnak megemészteni. És mivel én annak mondhatom magam, így félve várom a következő évadot. Ami még két év. Uh.... De addig ez az évad kap egy 

NEM ROSSZ 

cimkét.

• Még több képért kattintsatok IDE!