Cora Reilly: Becsület

Forrás

      Cora Reilly A vágy hatalma című maffiarománcával csont nélkül bekerült a kedvenceim közé. A történetvezetése, az érzelmekkel való játéka, a kemény és szenvedélyes, ugyanakkor nagyon emberi karakterei mind nagyon bejöttek, így boldogan fogadtam a hírt, hogy a próbaképp kiadott kötete után, az Álomgyár beleinvesztált A maffia végzete sorozatba is, amink első részét, a Becsület című kötetet a kiadónak köszönhetően nemrég elolvashattam. 

Kiadó: Álomgyár  

Sorozat: A maffia végzete #1

Műfaj: dark romance, romantikus, erotikus

Oldalszám: 336

Eredeti cím: Bound by Honor

Kötés: puhatáblás 

Megjelenés: 2023 (eredeti megjelenés: 2014)

Fordító: Medgyesi Csilla

ISBN: 9789635707461

Érdekel? IDE kattintva megrendelheted!

     Modern ​maffiarománc

Aria Scuderi, Chicago egyik legbefolyásosabb maffiacsaládjába született. Mindenki elbűvölő szépségéről ismeri a „maffiahercegnőt”. Elvitathatatlan bája azonban a végzetét jelenti…

Érdekházasságot kell kötnie Luca Vitiellóval, hogy békét teremtsen a két maffiadinasztia között. Luca a New York-i Famiglia leendő vezetője, aki a brutalitásáról ismert. Saját unkatestvérét is kivégezte – puszta kézzel megfojtotta.

Aria nem akar egy ilyen szörnyeteghez feleségül menni. Lehet, hogy ő az egyik legkeresettebb agglegény New Yorkban, hála jó megjelenésének, gazdagságának és ragadozószerű kisugárzásának. De a lány tudja, hogy a rosszfiús aurája nem csak látszat; a férfi lélegzetelállító szürke szeme és arrogáns mosolya mögött vér és halál rejtőzik. Az ő világában a jóképű külső gyakran egy fenevadot rejt, olyat, aki ugyanolyan könnyen képes ölni, mint csókolni.

A kötelesség elől azonban nem lehet elmenekülni, főleg nem egy olyan férfi elől, mint Luca. A férfi a világ végéig követné őt.

Egyetlen esélye van, hogy túlélje ezt a házasságot, ha elnyeri a szörny szeretetét, és befurakodja magát a szívébe – még akkor is, ha a pletykák szerint Lucának nincs is szíve.

Cora Reilly, a USA Today bestsellerszerző a bűn világába csábít minket, ahol a veszély és a szenvedély kéz a kézben jár. Vajon mit tartogat az olvasók számára ez a perzselő pillanatokkal és maffiózókkal teli könyvsorozat?

"Az eskü utolsószavai, amelyet a férfiak tettek, amikor beavatták őket a maffiába,lehettek volna akár a házastársi fogadalmam zárszavai is: „Élve lépek be, és holtan távozom.”"

"Ez a házasság nem szerelemről, vagy bizalomról, vagy választásról szólt. Hanem a kötelességemről és a becsületemről, arról, hogy azt teszem, amit elvárnak tőlem.

Kötelék volt, amely biztosította a békét."

     A történet Aria és Luca kényszerházasságával indít, amitől szőke hősnőnk több szempontból is retteg: el kell szakadnia a családjától, főleg a testvéreitől egy ismeretlen metropoliszba, az esélytelen szerelmi házasságról szőtt ábrándjai mint a lufi kipukadt, valamint ott a nászéjszaka is, ami masszív szorongást hoz fel benne. De a nagydarab, izomkolosszus, szürke szemével ridegen néző Luca, a Famiglia leendő örököse bebizonyítja a számára, hogy a könyv címe bizony nem véletlenül lett Becsület. Ezzel pedig olyan váratlan meglepetést okozott az írónő, amivel Luca seperc alatt belopta magát a szívembe. 

"– Nem tanított meg rá az apád, hogy elrejtsd a félelmedet a szörnyetegek elől? Minél inkább menekülsz, annál jobban üldöznek."

Fejben már kezdtem az év kedvenc karakterévé koronázni, amikor jött egy újabb fordulat, egy olyan csattanó, ami az én mimóza romantikus lelkemnek felért egy büdös pofonnal. Attól kezdve tíz körömmal kapaszkodtam a favoritos koronába, de Reilly olyan ügyesen bánt a szavakkal és az érzelmekkel, meg az érvekkel, hogy hirtelen mindennek lett értelme, még akkor is, ha a szívem tovább vérzett. Talán túl hamar a szívembe zártam azt a maffiózót, aki kedvenc késével sebet ejtett rajtam. De nem tudtam érzéketlenül hozzáállni a múltjához, és valamilyen szinten sikerült belátni, hogy érthető a viselkedése, csak éppen nekem nem tetszik. De a csalódásom lassan megnyugodott és inkább átadtam magam a többi, történet nyújtotta élménynek: a szenvedélynek. 

"Hálás voltam, hogy Luca megmutatta nekem ezt az oldalát. Reményt adott a számomra. Talán nem ez volt a szándéka, de nem érdekelt."

"Végigsimítottam a sebhelyeit, eltűnődtem, vajon milyen történet van mögöttük."

"– Az érzelmek nem tesznek gyengévé. 

– De igen. Az ellenség mindig oda céloz, ahol a legtöbb fájdalmat okozhatja."

Cora Reilly piszkosul ért a pikáns jelenetekhez, és ezt a tehetségét most sem volt rest megmutatni, pirultam is rendesen. Zsigerig hatoló együttléteknek voltam szemtanúja, amiben az előjáték sokkal nagyobb izgalommal töltött el, mint az aktus. De utóbbi jól megírt volt, és beismerem, hitelesebb mint a legtöbb történet sóhajtásokkal megpakolt "te nem tudsz nekem fájdalmat okozni" féle túlszínezett jelenetei. Ettől kezdve pedig a romantikus érzelmek is garantáltak voltak, amik néha megdobogtatták a szívemet. Ahogy a karakterek is. Aria, akibe több bátorság szorult mint az elsőre tűnt, és Luca, aki több tiszta érzelemre volt képes, mint amit a világa megengedne. Tetszett a történetük. 

"Tudtam, hogy egy normális ember elmenekülne Lucától, de én ragadozók között nőttem fel. Számomra idegen faj volt a tisztességes, normális férfi, akinek a munkájához nem tartozott hozzá, hogy megsérti a törvényt. És mélyen legbelül egy ősi részem el sem tudta képzelni, hogy ne egy olyan alfahímmel legyek, mint Luca. Felvillanyozott a tudat, hogybegy hozzá hasonló férfi képes gyengédnek lenni velem.

Felvillanyozott, hogy az enyém, én pedig az övé vagyok."

"Sohanem hittem, hogy valaha fogok, soha nem hittem, hogy valahaképes lehetek így szeretni valakit, de beléd szerettem. Harcoltamellene. Ez az első csata, amelyet nem bánok elveszíteni. "

Összesítés: a maffia világa könyörtelen, becstelenséggel és halállal, hatalommal átitatott, Cora Reilly mégis fogta a klaviatúrát és olyan történetsorozatba vágott bele, amiben megakarta mutatni, hogy a sötétségben is szárba szökkenhet az igazi szerelem és van ám ott becsület is. 

Aria és Luca történetében minden megvolt ami miatt egy érzelmi hullámvasúton érezhettem magam, mert olykor felemelő volt róluk olvasni, máskor viszont a mélybe taszított az árulás. De ahogy egy jó hullámvasút, a történet itt is gondoskodott a felejthetetlen élményről. Sokszor pislogás nélkül faltam a sorokat, máskor hüledeztem, hogy nekem ez így most köszönöm szépen, de elég is volt. De nem volt megállás, a cselekmény továbbra is vitt előre lendületesen. A szenvedélyes jelenetektől spontán öngyulladásom volt, a mocskos és véres jelenetektől pedig elárasztott az adrenalin. Kár, hogy utóbbiból nem volt több, mert így a sztori inkább a szerelmi szálra épült, de nem bánom, mert azt szépen hozta. Ahogy a gyengeségeiket felvállaló, és ettől még erősebbeknek tűnő, szimpatikus főszereplőkkel együtt. 

AJÁNLOM 

A könyvet köszönöm szépen az Álomgyár kiadónak! 

"Az érzéseim nem számítottak, ahogyan soha máskor sem. Olyan világban nőttem fel, ahol senkinek sem volt választása, különösen a nőknek nem."

"– Tényleg úgy hiszed, hogy közülünk bárki is ártatlan?

A mi világunkba születni azt jelentette, hogy vérrel a kezeden születtél. Minden lélegzetvétellel mélyebbre vésődött a bőrünkbe a bűn. „Vérben született. Vérben esküdött", ahogy a New York-i Famiglia jelmondata fogalmazott.

– Nem."

"Milyen élet volt az, ha állandóan ennyire erősnek kellett lennie az embernek, még a legszűkebb családja körében is?"

"A nászéjszakánkon azt mondtam Lucának, hogy nem gyűlölöm. Bárcsak ma este is megkérdezné!"

"– Nem vagyok jó ember, Aria. Soha nem is próbáltam megjátszani az ellenkezőjét. A maffiában nincsenek jó emberek."

"A maffiózók még a normális férfiaknál is ostobábbak."

"Nem bánok egy kis durvaságot, de ne rágcsáld!"

"Amikor félt, ideges vagy dühös volt, akkor egyfolytában jártatta a száját, és minél többet beszélt, annál sértőbbé vált. És Luca társaságában állandóan mérges volt."

"Sohanem hittem, hogy valaha fogok, soha nem hittem, hogy valahaképes lehetek így szeretni valakit, de beléd szerettem. Harcoltamellene. Ez az első csata, amelyet nem bánok elveszíteni."