Vicces, hogy már másodszor esik meg az, hogy Jud Meyrin sorozatával a harmadik résztől kezdem meg az ismerkedést. :) Persze nem bánom, mert így talán még érdekesebb is megtapasztalni, hogy az írónő az évek folyamán mennyit fejlődött, mint történetmesélő.
Igaz, hogy a Felföldi rejtélyek sorozatnál már minden elmaradásomat bepótoltam, és az élmény meg is volt, így kíváncsi voltam, hogy az írónő Magyarországon játszódó Rózsakői rejtélyek szériája is beszippant-e majd. És bár kaptam egy kis kóstolót a Vérbeli detektívek által, de az írónő legújabb nagyregényének, A Kristály Villa titka című történetnek más főszereplők jutottak, így új karakterélmény várt rám.
Sorozat: Rózsakői rejtélyek #3
Kiadói sorozat:Smaragd Szív
Műfaj: romantikus krimi
Oldalszám:
Kötés: puhatáblás
Megjelenés: június 10.
ISBN: 9786156681300
Érdekel? IDE kattintva megrendelheted!
Ha csak attól a férfitól számíthatsz segítségre, aki gyűlöl, a következmények beláthatatlanok…
Rády Emma tíz évvel korábban bosszút akart, ami azonban halállal végződött. Ugyan a börtönt megúszta, és új életet kezdett Rózsakőn, de a múltja továbbra is kísérti. Aztán egy éjjel bántalmazás hangjait hallja a szomszédból, és elhatározza, hogy nem hagyja annyiban. Hisz a saját bőrén tapasztalta, milyen az, amikor mindenki hátat fordít a családon belüli erőszak áldozatainak. Ám aki a segítségére lehetne, teljes szívéből gyűlöli.
Újvári Péter főhadnagy élete tönkrement. Megkeseredett és magányos Emmának köszönhetően. Amikor a nő felbukkan, minden erejével el akarja utasítani a kérését, és messzire akarja kergetni magától, nem csupán azért, amit Emma egykor vele tett. Hanem a mocskos és teljesen helytelen vágy miatt is, amit a nő iránt érez. De túl mélyen gyökerezik az ösztöne, hogy segítsen a bajba jutottakon.
Péter kénytelen-kelletlen nyomozni kezd, és Emmával olyasmire bukkannak, amire egyáltalán nem számítottak: Rózsakő eddigi legelborultabb gyilkosára. De vajon lehet esélyük ellene? És a gyűlölet tényleg átalakulhat szerelemmé, vagy ők ketten együtt még a gyilkosnál is nagyobb káoszba fullasztják Rózsakőt?
"… az élete többi része is tele volt vászonra kı́vánkozó momentumokkal.Nagy kár, hogy thrillerbe passzolnak, és nem vı́gjátékba…"
A borító pazar és pont. Látványos és egyből megfogja az ember tekintetét.
"Emma nem gondolta volna, hogy ilyen kietlen helyen él a férfi. Az ingjeivel, a fényesre suvickolt cipőjében inkább egy belvárosi lakásba illett, nem ide, ahol állatok vannak meg sár és természet."
"Emma sosem értette, hogyan képes a férfi olyan szúrósan nézni azzal a mogyoróbarna szemével, ami leginkább egy meghitt, kandallófényben fürdő szobára emlékeztetett. Az ilyen szı́nű szempárból melegségnek kellene áradnia, nem fagyos utálatnak. Az egyszerűen ellentmond a természet törvényeinek."
A Kristály Villa titka nem csak új karaktereket ismertetett meg velem, hanem egy merészebb történetet is. Vagyis, jobban mondva az írónő volt merész és bátran nyúlt olyan történetelemekhez, ami megdöbbentet és kifacsart. Előbbi azért, mert amolyan Chris Carter-esen megkomponált bűnesettel sokkolta a vizuális képességemet, utóbbi pedig azért következett be, mert a történetbe építette a családon belüli erőszak témáját.
"… Emma nem hagyta, hogy a vele történtek megnyomorı́tsák, és Péter a saját bőrén tapasztalta, mennyire nehéz ez. Neki nem is sikerült. De a nőnek igen. Ez pedig bámulatra méltó."
A családon belűli erőszak nagyon kényes téma, hisz sajnos rengeteg ember átélte vagy átéli, így azon olvasók akik érzékenyebbek rá és olyan könyvet keresnek inkább amiben kényelmesen elbújhatnak a gondok elől, talán megtorpannak picit. Persze van olyan, aki bátran nyúl az ilyen tartalommmal is rendelkező könyvekhez, mert jobban együtt tud érezni a traumákat elszenvedővel, tud neki drukkolni, vagy erőt gyűjthet abból, amikor az adott szereplő körül végre eloszlanak a fojtogató árnyékok és szabad, boldog ember lehet. Lelki sebekkel ugyan, de az ígérettel, hogy egyszer behegednek majd. És ezért olvasunk sokszor, hogy ne csak szórakozzunk és kikapcsolódjunk, hanem, hogy lelkileg gyógyulhassunk is. Jud Meyrin pedig úgy nyúlt ehhez a témához, hogy az befogadhatóvá váljon, felzaklassa az embert, viszont vígaszt és erőt is nyújtson. Az üzenet átjött és tetszett. De sok minden tetszett ebben a történetben: kezdve a szaftos és gyomorforgató bűnüggyel, a sosem unalmas nyomozással, Bettivel, a szeretetre méltó skót juhásszal, aki kellemes, gyerekkori emlékeket juttatott eszembe, mikor a barátaimmal Lassie kalandjait követtük a tévéképernyőn.
"Ugyan szerette azt mondani, hogy Betti túl barátságos, de a skót juhász okos volt. Pontosan tudta, ki az, akivel barátságos lehet, és ki az, aki veszélyt jelent."
"Emma torkába keserű epe tolult, az agya kiürült.Most már tudta, mi az a bűz, ami lepelként terı́ti be a szobát. A halál szaga."
"– Szereted az erdőket? – kérdezte Péter, Emma pedig nem is tudta, mit feleljen. Mert nem csupán szerette, hanem otthon érezte magát bennük, érezte a békét, amit a fák sugároztak."
Viszont a romantikus szál megborított picit, legalábbis ami a kezdetet illeti.
"Péter viszont maga volt a zűrzavar. Rideg, sebzett, kiszámı́thatatlan. Hol gyűlölte a múlt miatt, hol úgy nézett rá, mint most. Mintha egyetlen vékony cérnaszál tartaná vissza attól, hogy a magáévá tegye."
"… óriási hiba, óriási árulás lenne.Mégis majdnem megtette, ráadásul abban a pillanatban egyáltalán nem tűnt hibának. Hanem valami szükségszerűségnek, aminek meg kell történnie, mint a következő szı́vdobbanásnak, a következő levegővételnek. És ez rohadt ijesztő volt…"
Adva van egy morgós nyomozó, Péter, aki nagyon hasonlított Tristan Hunterre, mind habitusban, mind csóktudományban. Gyűlölte főhősnőnket, Emmát - aki tökéletesen megírt karakter volt múltjával, érzelmeivel, félelmeivel és a benne búrjánzó erővel és elfojtott reményeivel - ám az ok itt is, mint a Felföldi rejtélyekben, teljesen érthető volt.
"Emma azon kapta magát, hogy a bőre felforrósodik, a hormonjai zsibonganak, és elég közel voltak egymáshoz ahhoz, hogy érezze, Pétert sem hagyja hidegen a közelsége. Legalábbis szinte teljesen biztos volt benne, hogy nem a pisztolya az, ami a hasához nyomódik.Döbbenten pillantott fel, mire a férfi kissé bocsánatkérően megvonta a vállát.– Mit mondhatnék? Gyönyörű nő vagy."
Pétert túl sok démon üldözte, amik mindegyike kapcsolódott Emmához, így kicsit erősnek éreztem a nővel való, egyre gyorsabban alakuló kapcsolatát. Mintha a balansz kicsit elcsúszott volna, és a múltbéli fájdalmat boldogan és dalolva söpörte volna félre a túlzott vágy, a kacér flört, és ez megakasztott. Viszont az írónő mintha megérezte volna ezt, másként kezdte el fonni a szerelmi szálat. A vörös és rózsaszín közé feketét és szürkét is beépített, ami már sokkal valósághűbbé tette a főszereplők kapcsolatát. Nekem pedig kellett ez az újabb kétséghullám, a lelkifurdalás terhe, a szomorú mosoly, a sóvárgás, mert így hatott rám, igazinak éreztem és végül szépnek.
"– Mutasd meg, mennyire akartál – súgta a csókjukba, Péter pedig megmutatta, és Emma végig azt kı́vánta közben, bárcsak mások lennének a körülményeik, bárcsak örökké tartana ez a tökéletes pillanat."
"Rémisztő volt ez a sötét, a néma csend, de tudta, ami ezen kı́vül van, az sokkal-sokkal félelmetesebb."
Összesítés: szaftos bűnűgy, izgalmas nyomozás, aprólékosan kidolgozott cselekményvezetés, amiben jó, ha figyel az ember, mert minden bekezdés tartogat egy-egy meglepetést. De a történetbe beágyazott többi részlet sem elhanyagolható, úgy, mint a veszteség vagy a bántalmazás témája, vagy a szereplők nehéz és fájdalmas terhekkel teli múltja, amin nem csak ők, de az olvasó is alaposan őrlődhet. Én őrlődtem, ahogy a romantikus szál kibontásakor is, ami eleinte nekem sok volt, de később már nagyon is elégedett voltam vele.
AJÁNLOM
A könyvet köszönöm szépen Jud Meyrinnek!
"Ismerte a jeleket, tudta, hogy a nők hogyan próbálják takargatni a külvilág előtt a velük történteket. Vastag smink, hosszú ujjú felső, hosszú nadrág, meg az a túl széles, erőltetett mosoly, ami azt hivatott közvetı́teni az emberek felé, hogy minden rendben van, hogy mennyire boldogok, ám a szemükből a mérhetetlen bánatot sosem tudták teljesen elűzni. Ahogy a félelmet sem.""Utálta a sajtótájékoztatókat, utálta azt a groteszk érdeklődést, ami minden bűnügyet kı́sért. Minél csúnyább és minél véresebb volt az ügy, annál nagyobb volt az érdeklődés."
"… a bosszú nem okoz örömet, nem okoz megkönnyebbülést, sőt annak az embernek is csupán fájdalmat jelent, aki eltervezte és véghez vitte.""… elszenvedni valamit könnyebb, mint feldolgozni azt, amikor mi okozunk szenvedést."
"– Csak azt mondom, hogy érdemes néha a dolgok mögé nézni, mielőtt ítélkezünk.""Emma szı́ve apró darabokra hasadt a férfiért, aki olyan határtalanul hűséges és annyira magányos. Segı́teni akart rajta, örömet akart csempészni az életébe, annyira, hogy szinte letaglózta az ösztönös késztetés.""Péter beleborzolt a bundájába, és arra gondolt, mekkora szerencséje van, hogy összehozta a sors Bettivel. Nélküle talán már semmi sem maradt volna az emberségéből."
"[…] Apa – pillantott fel Alexre –, mi az a szexi?Alex szeme kigúvadt, Emmából és Lizából pedig megint kitört a nevetés.– Nem lehetne, hogy ezt úgy húsz év múlva beszéljük meg, kisnyúl? – nyögte végül ki Alex.– Szerintem inkább tı́z év múlva – vágta rá azonnal Pipi. – Tizenhat évesen már fiúzni fogok, és ugye ahhoz van köze a szexinek?– Ja, ahhoz. És majd a holttestemen át fogsz te tizenhat évesen fiúzni!Pipi vetett egy lesajnáló pillantást az apjára.– Miért ne? Nagypapa mesélte, hogy tizenhat évesen rajtakapott a jakuzziban egy lánnyal. Ha neked szabadott, nekem is szabad."
"– Emma nem aludt itt múlt éjjel.– Ezt meg honnan a faszból veszed? – kérdezte Karai, aki utána loholt minden egyes helyiségbe, és most ott állt mellette a hálószobában.– Onnan, hogy az a melltartó pénteken is pont ott volt – mutatott az ágyra Péter –, amikor összecsomagoltam neki pár ruhát.– Jó alaposan megnézted, mi? ""Van, akit nem lehet megjavı́tani. Van, aki menthetetlen, annyira sötét a lelke."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése