Könyves szempontból eddig jól kezdődik ez az év. Az eddig olvasott regényeimre nincs különösebb panaszom, amik talán eleinte kicsit nehezen csúsztak, pár fejezettel később már könnyedén és élvezhetően. Plusz lehetőséget kaptam arra, hogy ismét előolvashassak, méghozzá Jud Meyrin Felföldi- és Rózsakői rejtélyek sorozatának egy kalandra összesimult kisregényét, a Vérbeli detektíveket.
Sorozat: Felföldi rejtélyek #3,5 Rózsakői rejtélyek #2.5
Műfaj: romantikus krimi
Oldalszám:
Kötés: puhatáblás
Megjelenés: 2023. március 20.
ISBN: 9786156681287
Érdekel? IDE kattintva megrendelheted!
Benjamin Burke azt hitte, tökéletes a terve. Elviszi a barátnőjét, Flórát egy régóta esedékes romantikus utazásra Skóciába, közben szimatol egy kicsit az ügyben, ami hónapok óta ébren tartja éjszakánként. Persze Ben életében soha semmi nem ilyen egyszerű, a tervei pedig hajlamosak gajra menni. Ezúttal a szokásosnál is jobban. Köszönhetően egy holttestnek, egy eltűnt lánynak, na meg Tristan Hunternek, az edinburghi zsarunak, akivel – mindkettőjük pechjére – kereszteződnek az útjaik.
Ben és Tristan azon kapják magukat, hogy őrült balhéba keverednek, ahol minden sarkon veszély les rájuk, miközben legszívesebben egymásnak is bemosnának.
Vajon sikerül összedolgozniuk és túlélniük a közös kalandot?
Jud Meyrin Rózsakői rejtélyek és Felföldi rejtélyek sorozata fonódik össze ebben a fergetegesen adrenalindús bromance-ban.
A fülszöveg beszédes és eléggé felcsigázza az embert, hogy megcsapja a kiváncsiság szikrája és lángra kívánjon lobbanni a történet iránt. Ám ahogy a bevezető is elmondja, ez a minitörténet nem a szó szoros értelmében vett romantikus krimi, hanem egy bromance, amiben két érdekes magánhekus óczkodó barátságának lehetünk szemtanúi, ami csipkelődő beszólásokban és izgalmakban nem szenved hiányt. Na azért romantikában sem, mert az írónő nem volt rest a történetbe írni két sorozatának főhősnőit is, akik ha úgy adódott lehűtötték forrófejű kedvesüket, vagy épp fordítva, felkorbácsolták vágyaikat, így a huncut pillanatokat kedvelő közönség sem marad ki a jóból. Viszont van itt még sok más jóság, amire ráharaphat az olvasóközönség... ha már krimitörténetről lévén szó, bizony az izgalmas esetek és bűnfelgöngyölítés sem maradhat ki.
Történetünk főhősei eleinte a saját útjukat járják: Ben épp Flórával próbál romantikázni, miközben titkos nyomozást folytat egy korábbi, lelkét nyomó ügyben, amíg Tristan egy eltűnt lány után kutakodik, miközben azért izgul, hogy Lottie ne keveredjen valamilyen bajba. Ám a sors kis piszok, hogy főszereplőinknek ne legyenek túl unalmasak a napjaik, ezért egy kukából kivillant egy hullát, majd összetereli a négyest egy kocsmába, ahol néhány pofasör fölött a hölgyek felfedezik egymásban a kebelbarátnőt, amíg a férfiak szájhuzogatva méregetik egymást. Hopp, meg is jelent az "utállak, de aztán megszeretlek" férfi verziója, amiben az egész történet során volt bőven humor, kaland, izgalom és persze akció, mert a két ügyről hamar kiderül, hogy bizony közös probléma és a siker érdekében muszáj összefogni.
" – Tulajdonképpen miért is vagyunk itt ma este? És ne mondd, hogy azért, mert a csajod dumálni akart az enyémmel.– Miért ne? – állta Hunter a tekintetét.– Mert nem tűnsz olyan pasasnak, aki kı́sérgeti a barátnőjét csajos programokra.– Az anyjához is elkı́sérem, és elhiheted, ahhoz képest ez a mai este semmi. "
Érdekes helyzet az enyém, ugyanis hiába ékesíti a polcomat a Felföldi rejtélyek sorozat, az első két részt még nem olvastam (de napokon belül fogom ám!), így az előzményekre tett utalásokkal nem voltam képben, a Rózsakői rejtélyek húsvéti tojásairól már nem is beszélve. Viszont az írónő pont olyan ügyesen osztotta meg velem ezeket a kis infókat, hogy azoktól nem alakult ki nálam fejfájás, sokkal inkább felpiszkálta a kíváncsiságomat, hogy felfaljam az összes előzménykötetet, de nem csak a krimitörténet, hanem a karakterek miatt is.
"– Ugye nem az a fajta vagy, aki lelkizni kezd, ha piál? Mert akkor ez mégis csak egy marha hosszú este lesz."
Ben egy szeretetre méltó, amolyan azonnal szimpatikus ember, akit sötét árnyak kísértenek a múltból. De ott van neki az ő édes, kitartó Flórája, aki tartja benne a lelket. Tristan viszont karót nyelt, legbelül érző szívű főhős, akit érezhetően a "bájos" és céltudatos Lottie hozott benne a felszínre. Szerettem, hogy a kisregény hangsúlyt fektet a karakterekre, az őket összekapcsoló érzelmekre, legyen az romantikus vagy bajtársias. Tetszett, hogy ebből a szempontból szépen megvolt az arány, ezért már miattuk is érdemes volt elolvasni a történetet. Viszont a krimiszál sem elhanyagolható: a gyilkossággal, az eltűnéssel és a rejtélymegoldásokkal folyton fennttartotta a figyelmemet, így ha az életem hagyott volna, szívesen elolvastam volna egyhuzamban.
Összesítés: két sorozat, egy közös történet, nekem meg nulla információm az előzményekről, így rizikósnak tűnhetett volna ebbe a sztoriba belevágni. De természetesen nem bántam meg, mert az írónő volt annyira ügyes, hogy a Vérbeli detektívek önmagában is olvasható lehessen és maximális élményt nyújtson. Volt itt minden, amit csak a zsáner megkíván: hulla, rejtély, érdekes nyomozás, összefutó szálak, romantikázás, két csók között elsuttogott "te vagy a mindenem" pillanatok, meg persze vér, durvaság, meghökkentő csavarok és olyan vég, ami szerencsére nem teljesen a vég, így körömrágás helyett hálával a szívemben kulcsolhatom össze az ujjaimat, hogy lesz ám itt még bőven izgalom! És ha már izgalom, muszáj megemlítenem, hogy milyen öröm számomra, hogy az írónő milyen jól bánik a bűnös részekkel, hogy enged, sőt bíztat arra, hogy csapódjak csak nyugodtan Benhez és Tristanhoz, gondolkodjak, gyártsak elméleteket és jöjjek rá a megoldásra. Számomra ez a legnagyobb húzóerő egy krimikönyvben, viszont itt pluszban olyan kellemes, zsörtölődő és bajtársias kapcsolatot is kaptam, amire nyugodtan rálehet fogni, hogy ez már barátság. És én ezekből a karakterekből, valamint a közös ügyeikből kérek szépen repetát!
AJÁNLOM
Az olvasás lehetőségét köszönöm szépen Jud Meyrinnek.
"Mrs. Galloway ezúttal is az ı́róasztalnál ülve fogadta. Szürkésősz haját régimódi kontyba fésülte, kardigánja is a múlt század közepét idézte, de profin ismerte az internet minden zegzugát, beleértve a sötétebb zugokat is, és bármelyik tizenévest lenyomta videójátékban.""Azt mondjuk nem értette, mit keres egy ilyen teljesen normálisnak tűnő nő a bolond Burke mellett, de hát azt se nagyon tudta megmagyarázni, hogy Lottie mit keres mellette. Valószı́nű mindkettőjüknek marha nagy mázlijuk volt, már ami a nőket illeti.""– Lottie-nak nem szokása beleavatni a terveibe. Főleg ha olyanok, amiket elleneznék.– Vagyis te is úgy gondolod, hogy terveznek valamit. Bassza meg! – nyögött fel Ben, aztán gyorsan ledöntötte a saját whiskyjét. – Amikor Flóra legutóbb beleavatkozott egy nyomozásomba, engem laposra vertek. Vicces mód épp Camilla Simon exe.– Ha most is csak ennyi lesz a következménye, én nem bánom – vigyorodott el Hunter gonoszan.""A múlt az a múlt, bárhogy is történt, úgysem változtathat rajta. A jövőn viszont igen. Ha régen rossz ember is volt, attól ezután még törekedhet arra, hogy jót tegyen. És amilyen világban élnek, szükség is van minden jó cselekedetre."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése