I Spit on Your Grave - Köpök a sírodra I-II

     Manapság egyre kevesebb eredeti filmmel találkozhatunk, mert a filmesek sokkal inkább ragaszkodnak egy megkezdett és sikeres mozi folytatásához, vagy a képregények és regények adaptálásához. De van még egy út, amit előszeretettel követnek, és ez a remake-ek ösvénye. Próba cseresznye, valamelyik a mai technikával ütősebbre sikerül, mások viszont ragaszkodnak az eredeti verziókhoz.
Nemrég már írtam pár sort egy remake-ről, Az utolsó ház balra címűről, ami erőszakos és bosszúfilm. Ezen oldalon maradva, most szeretnék mesélni egy hasonló alapokat tartalmazó filmről, pontosabban kettőről, amik ugyanarról szólnak, de a második rész nem folytatása az elsőnek, úgyhogy különálló részként is kezelhető.
A Köpök a sírodra első része egy 1978-as feldolgozás, ami 2010-ben látott napvilágot, de csak nemrég kapott szinkront. A második rész viszont idei termés, ami kicsit részletesebb képet nyújt egyes részekből, viszont brutalitásban nem marad alul...

I Spit on Your Grave: Unrated (2010)

   

     Jennifer (Sarah Butler) könyvet ír, és az efféle alkotómunkához nem a legjobb környezet egy nyüzsgő nagyváros, így egy időre egy nyugodt erdei kisházba költözik. A helybélieknek rögtön feltűnik a csinos lány, és egyik éjjel néhány férfi megtámadja.
Ez Jennifer életének legszörnyűbb éjszakája: brutálisan megverik,
megkínozzák és megalázzák, legvégül pedig sorsára hagyják - meghalni. A kegyetlen támadók arra az egyre nem számítanak, hogy Jennifer túléli a rémálmot, sőt mit több: könyörtelen bosszút áll a borzalmakért.

 

     Ez a bejegyzés most egy ilyen "melyik a jobb?" összehasonlító poszt lesz. 

Az első részből kiindulva, nekem eszembe nem jutna egyedül elhúzni valahová jó messzire. Hülye világot élünk, kicsit rettegő típus vagyok. Ha már mennék, akkor azt párosan, vagy társasággal tenném. Jó, az embernek néha kell egy kis magány, de az első rész Jennifere több hónapig távol akar lenni a megszokott környezetétől, hogy ihletet merítsen a könyvéhez. Ez szép. De inkább maradok óvatos, és közel a megszokott környezetemhez. 

A film felvezetése csöppet sem volt unalmas. Amikor jött a megfélemlítés, "játszadozás", a sorozatos erőszak, néha fel kellett állnom, mert nem bírtam. Ökölbe szorult a kezem, mérges voltam a filmben szereplő pasikra, és azzal nyugtattam magam, hogy hamarosan úgyis végük lesz. Lelkesen vártam a revansot. A film minden kockája hiteles volt, a színészi játékkal egyaránt, úgyhogy erre nincs panaszom. De a történet további alakulásánál már akadtak problémáim. Főleg akkor, amikor Jennifer beleveti magát a tóba. Hiányoltam a megmenekülés további részleteit, azt, amikor a lány kievickél a tóból, amikor menedéket talál, gyógyul és terveket szövöget a bosszúhoz. De még ekkor sem volt uncsi a film, mert előtérbe kerültek a "férfiak", és akkor Jennifer kezdett el velük játszani. Aztán jött a kegyelemmentes visszacsapás. A főszereplő hölgy igazán kreatív tudott lenni a halálnemek kiválasztásában. Gondosan figyelt arra, hogy az áldozatai minden másodpercet kiszenvedjenek. Végül is ugyanazt tette velük, mint amit ők vele, csak sokkal felturbózottabban. Leginkább a seriffre voltam kíváncsi, és az amit kapott, minden tekintetben kielégített. Jobban, vagyis rosszabbul nem is járhatott volna. Amíg a revansra figyeltem, néha elgondolkodtam azon, hogy basszus, ezek a pasik minimum háromszor nehezebbek mint a csaj, Jennifer mégis gond nélkül elszállította őket A pontból B-be. Persze a hurcolás menetét nem mutatták... azért kíváncsi lettem volna rá, hogy rakja őket ide meg oda, már csak a hitelesség kedvéért is. A legvégével is volt némi bajom, méghozzá a befejezetlensége. Hősnőnk a fegyverdörrenéskor leül, elégedetten mosolyog, és kész. Pedig engem érdekelt volna az "ezután".        

I Spit on Your Grave 2 (2013)

     Katie (Jemma Dallender) New Yorkba költözik azzal a céllal, hogy modell legyen. El is megy egy fotózásra, ám a helyszínen derül csak ki, hogy csúnyán átverték.
Megkínozzák, megerőszakolják és elrabolják. Másik országba viszik, ahol élve eltemetik.
A nőnek sikerül megmenekülnie és ahogy kell, csúnya, véres, brutális revansot vesz.

     Az elsővel ellentétben a második rész felvezetése nekem túl sok volt. Néhol unalomba is hajlott. Nagyon vártam már, hogy a láncok rángatásán kívül is történjen már valami. Igen, a bosszút vártam. De addig elég rögös volt az út. Szenvedtem Katie-vel, és szenvedtem a történetvezetés miatt, mert úgy ellett nyújtva, mint a rétestészta.
A kötelező apró kis megmenekülős rész után tudtam, hogy a lány valamilyen úton módon visszakerül a "börtönébe". Kicsit meglepett a közreműködő. Aztán újra jöttek a bántalmazások. Örültem neki, hogy az újabb borzalmaktól megkímélt a kamera, mert nagyon nem szerettem volna látni azt, amit a pocakos művelt a lánnyal. A végkifejlet épp elég volt. Nemsokkal ezután a tetvek eltemették lányunkat, akinek imái meghallgatásra találtak, és megmenekült a fulladástól. Jó rész volt, és nagyon tetszett, hogy amíg az első részből kimarad a "gyógyulás" menete, addig ebben a filmben bőven megkaptam azt. Itt nem bántam a részletezést. Az utolsó fél órában aztán végre elérkezett a válaszcsapások sorozata. Nem mondom, Katie sem tétlenkedett a bosszúk végrehajtásakor, de mint Jennifernél, itt is bántott a törékeny kiscsaj, aki fickókat cipel ide-oda.
A lány kínzásai közül egy igen... hát érdekes volt. Az a satuba szorítás... nem volt semmi. A többi sem volt rossz, de... az első részbeni visszavágók többsége jobban bejött. Több fantázia volt benne, de Katie segédeszközei is rendben voltak, meg az is, ahogy visszaszívatta a kegyetlenkedőit.

Összesítés: ami egyik filmben elhanyagolt volt, az a másikban kidolgozottabb. Értem ezalatt a már említett borzalmak utáni eseményeket, ami az első részben nem volt, helyette a férfi főszereplőket tette előtérbe, amíg a második részben inkább az áldozatra koncentrálódtak az események, és többségében a lánnyal foglalkozott a kamera. Ám ez a brutális és precíz jelenetek... mondhatok olyat, hogy a rovására ment? Mert ahogy így visszaemlékezem a filmekre, az első részből több bosszúálló jelenet ugrik be, mert bizony azok hatásosabbak voltak. Ami az elsővel ellentétben a másodikban tetszett, az a vége. Lányunk könnyen elsétált, de legalább elbattyogott az otthont ígérő helyre, nem pedig csak leült és kész.
Mindkét filmnek megvannak az erősségei és a gyengeségei, ami az egyikben nem volt arra a másikban figyeltek, úgyhogy lényegében mindkettő egyformán tetszett, csak egyikben ez, másikban meg az jobban. Úgyhogy egyforma osztályzatot kapnak.

7/10