Vannak különböző könyves kategóriáim. Például "annyi rosszat írtak róla, hogy nekem is muszáj elolvasnom", vagy ott az "annyira dicsérik, hogy tudni akarom mi ez", esetleg ott van még a "tetszik a borító, olvassuk el" is, de a Csábítások és csemegék olyan könyv, aminek borítója nagyon vonzott, meg a sok pozitív értékelés, de mégis egy negatívabb hangvételű kritika miatt döntöttem úgy, hogy nosza, olvassunk. Az ominózus kritika Szilvamagtól származik. Ezúton is köszönöm, hogy hozzásegítettél az olvasáshoz, valamint meg kell jegyeznem, ennyire egyszerű lennék, hogy tudtad, nekem ez tetszeni fog? :) Mondjuk amiket olvasok, és amennyi pontot szórok rájuk... fogjuk rá...
Claire, a húszas éveiben járó, egyedülálló anyuka szeretne annyi pénzt összeszedni, hogy elindíthassa a saját vállalkozását, hogy a mocskos szájú, de (amikor alszik) imádnivaló kisfiának jobb életet biztosíthasson. Ezért kelletlenül beáll a legjobb barátnőjéhez, hogy segítsen szexuális játékszereket eladni.
Egyszer csak felbukkan a városban Carter, Claire hajdani egyéjszakás kalandja, aki örökre megváltoztatta az életét. És bár egyedülálló csokoládéillatán kívül semmire nem emlékeszik Claire-ből, a lány gondoskodik róla, hogy ezúttal mély nyomot hagyjon a fiúban.
Carter leplezetlen döbbenettel veszi tudomásul, hogy van egy négyéves kisfia, Claire pedig attól pánikol, hogy álmai férfija rögtön menekülőre fogja majd, látva a terhességről árulkodó jeleket a bőrén és a nullához közelítő hálószobai tapasztalatát. Ám semmi ilyen nem történik. Ketten együtt mindent megtesznek, hogy eljöjjön számukra az „örökkön örökké”.
Az élet olyan, amilyenné teszed. Ha a tiéd vodkából, csokiból és vibrátorokból áll… hát legyen!
Ennél a könyvnél csak a borító szúrt szemet, a fülszöveggel nem bajlódtam, a bejegyzés összehozása előtt vetemedtem az elolvasására. Hah! Ha ezt előbb olvasom, tuti rávetem magam a sztorira, de azonnal! De jobb később, mint soha.
A new adult általában világfájdalmas történeteket bemutató kategória, ezért felüdülés volt arról értesülni, hogy ez a könyv egyben chick-lit is, így bár tudtam, hogy ez a sztori vicces, mert mindenki megemlítette a bejegyzésében, azt mégsem gondoltam, hogy ennyire más, ennyire friss, és új, és vicchurrikán. Persze megértem, hogy ez a sok kitekert poénáradat, káromkodás és piálás egyeseknek már sok, de én álltam a sarat, és egy remek élménynek könyvelem el ezt a történetet. Még akkor is, ha az elején ugyan szétröhögtem is a burám, de megemlíteném, hogy Claire alkalomadtán vérlázítóan nagy ostobaságokat mondott vagy gondolt, amitől frissen bimbózó anyai ösztönöm és kisbabára vágyó lelkem eléggé felháborodott.
"— Ó, elfelejtesz minden fájdalmat, amikor a kezedben tarthatod azt az édes kis csöppséget! Baromság! SZEMENSZEDETT HAZUGSÁG! Minden barát, rokon meg okoskodó idegen a sarki boltban, aki azt mondja, hogy a szülés nem is olyan rossz, az egy hazug szarzsák. A hüvelyed mérete nagyjából a pénisz vastagságának felel meg, és akkorára kell tágulnia, mint egy óriási denevérbarlang, hogy az az emberi parazita, akit kilenc hónapig növesztettél magadban, dühösen kimászhasson végre belőled. Mégis, ki az az őrült, aki önként vállalkozik ilyesmire? Sétálsz az utcán, és egy nap egyszer csak eszedbe jut, hogy:Első gondolatom erről a nőről az volt, ez hülye. A második az, nagyon hülye. A harmadik gondolatomban beleültettem egy lavór hideg vízbe. Aztán nekem is kellett egy sóhajtásnyi idő, hogy újra nekiálljak a könyvnek, és abban bízzam, hogy Claire nem is olyan rémes némber, és ha másért nem, de legalább a humoráért nem akarom majd ledobni egy szikláról. Mert humora, az van. Ismerkedésünk alatt eszembe jutott a Behálózva férfi főszereplője Drew, aki nagyon idegesített, de mégis jól tudtam mulatni egyes poénos megszólalásán, hiába nyögött ki olykor hajfelállító dolgokat. Nos, kezdetben Claire is ilyen volt, aztán ahogy egyre jobban megismertem, már nem azt láttam, hogy mekkora égetnivaló pocsék anya, aki az egy éjszakás kalandjának gyümölcsét nyűgnek tekinti, hanem egy rendes, küzdő nőszemély, aki igenis bevállalta az anyaságot, és a gyerek mellett továbbra is próbálja megvalósítani az álmát, azt, hogy legyen egy saját üzlete...
— Jut eszembe, itt az ideje, hogy a vaginámat egy Arby’s—féle húsos és sajtos (mínusz a sajt) szendviccsé változtassam, és a nyakamba vegyem valakinek a sorsát minimum tizennyolc évre, akinek ki kell majd tennem a lelkemet is, miközben ő az életet is kiszívja a testemből, míg végül csak árnyéka leszek egykori önmagamnak, ráadásul még egy jót sem kefélhetek, akkor sem, ha fizetek érte."
" nem tudtam elhinni, hogy gyereke van, aki ráadásul az enyém is.... aminek megvalósításában a regények kötelező eleme, a legjobb barátnő segíti a főhősnőt.
— Hihetetlen nő vagy, tudsz róla? — törtem meg a csendet.
Láttam, ahogy a pír felkúszik az arcára. Elfordította a tekintetét, és a kezében lévő szalvétára nézve elkezdte azt gyűrögetni.
— Nem vagyok én olyan nagyszerű, hidd el nekem!
Hitetlenkedve megráztam a fejemet, látva, mennyire rosszul látja saját magát.
— Te most viccelsz velem? Összejöttél egy irdatlan vesztessel egyszer egy főiskolai bulin, teherbe estél, fel kellett adnod az álmaidat, és ott kellett hagynod a sulit, a beledet is kidolgoztad, és felneveltél egy fantasztikus kis kölyköt, most pedig nemsokára megnyitod a saját üzletedet. Ha ez nem hihetetlen, akkor nem tudom, mi az."
Liz, a barátnő, nagyon nagy arc! Behaltam, amikor a játékos üzletéről olvastam. Azok a csajbulik állati jók voltak, az elsőn hitetlenkedő szemekkel meredtem, miközben a szám körbefutott a fejemen. De ugyanúgy mulatságosak voltak a múltban is, amikor Claire összejött a szűzoltó Carterrel.
"— Liz, ha tüsszentesz, rögtön kibuggyannak a melleid. Rakd el őket, mielőtt valakinek kiszúrod a szemét!
— Idejönnek! — visította, és félrelökte a kezemet, ami próbálta feljebb húzni a pólót, hogy eltakarjam az ikreket.
— Jézusom, talán jelzőfényt bocsátanak ki a cicijeid? — suttogtam magamban, és hitetlenkedve ráztam a fejem, látva, milyen hatalma van a melleinek. — Olyanok, mint a Bounty törlőkendő. A gyorsabb farokfelszedő — motyogtam, amikor végre megfordultam, hogy megnézzem, ki közeledik.
Kívülálló számára tuti úgy nézhettem ki, mint Elmer Fudd, amikor meglátta Tapsi Hapsit női ruhába bújva, és a szemei kiugrottak a fejéből, a szíve pedig kitüremkedett az ingén. Ha a zene nem lett volna olyan hangos, még azt is hallani lehetett volna, ahogy azt üvöltöm: ARRROOOOOGA!"
"A kezei azonnal kivágódtak a zsebéből, és megragadták a karjaimat, hogy megtartsanak, míg én azzal voltam elfoglalva, hogy ne gyűrjem a fejét a melleim közé és rohanjak el megszégyenülve a helyszínről. "Ezeken a részeken szakadtam, ahogy a barátnőkön, és a többi szereplőn is. Példának felhoznám Carter totál lökött, még lököttebb pólómániás barátját, Drew-t (apropó, pólók, az új főnökhelyettesünk is csípi a vagány pólókat, igaz eddig röhejes feliratosat nem láttam rajta, de a mai, rózsákkal körülrakott, kutyapózban szexelő csontvázaitól elkapott a nevetés).
"— Hogy a picsába nem száradt még le a tököd? — kérdeztem undorodva.Drew egy barom. De nem az a fajta, aki annyira bosszant, hogy legszívesebben karóba húznád. Inkább olyan, akit messzire elkerülsz, de azért nevetsz rajta, mint egy udvari bolondon. A barátnője, Jenny se kutya. Annak a csajnak annyi esze van, mint egy marék szárított hangyának... molylepkének... vagy hogyisvanez. Szóval, agyilag eléggé zokni a lány, de aki leáll Drew-val, az nem is lehet nagy észlény. Viszont így szeressük őket. Ám még ott van Carter. És Gavin. Mindkettő cukipofa! Gavinnel egyszer sem volt problémám, nagyon aranyos kölök, minden apró csínyét szerettem, a Nyúl Úrfis húzását különösen. Édes gyermek. :D
— Ne gyűlölj csak azért, mert te a kanócodat ugyanabba a redvás viaszba mártogattad két évig. Szeretek új dolgokat kipróbálni, ízelítőt kapni a felhozatalból."
Carternek néha el kellett volna egy-két pof. Az a hiszti, amit a kakiiszonya miatt lezavart, agyrém volt, úgy viselkedett, mintha a gyerekeknek egyéb dolguk sem lenne, mint majmok módjára megdobálni embercitrommal. Jó, ha így igazán belegondolok, én sem lennék elragadtatva attól, ha a gyerekem kisminkelné a szobát és magát a cuccal, aztán még engem is megkínálna. De Carter viselkedése túlzás. Nem tudom, mi lett volna vele, ha úgy jár, mint én egyszer, amikor suliból hazamenve az egyik barátnőm úgy gondolta, megmutatja milyen ügyes (valamint milyen jó tűrőképességű gyomra van) és a tesója telepakolt textilpelusát kimossa. Először persze kirázta belőle a tartalmat... Emlékszem olyan volt, mintha egy többtöltetű parittyát pörgetett volna. Hát, mit mondjak. Volt menekülés. A csaj pedig a pelus helyett a szomszéd és a saját házuk falát mosta... Bocs, ha ez már sok volt. 
Összesítés: jaj, de sok műhiszti volt ebben a regényben, de ugyanakkor vagány humorú könyv (néhol pedig elég perzselő erotikával van megfűszerezve); ebben rejlik a történet erőssége, amit meglehetett volna toldani még néhány röggel, hogy Carter útja Claire-hez nehézkesebb legyen. Most a lány apjára gondolok. Milyen jó lett volna már, ha ő lett volna a pali főnöke, és szívatta volna orrba szájba. Vagy a végén lett volna valami katartikus csavar... de talán mégis így volt a legjobb, ahogy megvan írva. Oké, végül nekem így is az, és már alig várom, hogy a kezembe kaparinthassam a második részt, hogy újra ökörködjek egy könyvnyit a Csokoládéimádó társasággal (de azt remélem, hogy Claire anyja nem kerül a képbe, mert az a nő aztán hótszarszülő és dilis).
"Találkoztam egy fiúval egy főiskolai bulin, megvertem sörpongban, aztán hagytam, hogy elvegye a szüzességemet, és cserébe kaptam tőle egy gyereket. Nem volt valami jó üzlet, de a világ minden kincséért sem csinálnám vissza."9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése