Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság

     Abba a csoportba sorolom magam, aki előbb olvassa el a könyvet, aztán nézi meg a belőle készült adaptációt. Persze olykor meglepem magam, mert néha azért pont hogy az adaptáció hozza meg a kedvem a könyvhöz vagy könyvsorozathoz. Pont így jártam Andrzej Sapkowski Vaják regényeivel is, amihez a Netflix sorozat hozta meg a kedvem.

Kiadó: GABO 

Sorozat: Vaják #1

Műfaj: dark fantasy, kalandregény

Oldalszám: 352

Eredeti cím: Ostatnie życzenie

Kötés: puhatáblás 

Fordító: Kellerman Viktória 

Megjelenés: 2019 (eredeti megjelenés: 1993)

ISBN: 9789634069379

Rendeld meg! 

     Sapkowski ​magával ragadja a képzeleted!

Később azt beszélték, a férfi északról érkezett, a Kötélverők kapuján keresztül. Bár nem volt idős, a haja szinte teljesen fehér volt. Amikor levetette köpenyét, kiderült, hogy a vállán egy szíjon kard függ. Nem volt ebben semmi szokatlan, Vizimában szinte mindenki fegyverrel járt, de azért senki sem hordott pallost a hátán, mint valami íjat vagy tegezt. A fehér hajút a királyi felhívás vezette a városba; a Vizima lakosait gyötrő striga visszaváltozásáért járó háromezer oren jutalom. Ilyen idők jártak. Régen csak a farkasok üvöltöttek az erdőkben, mostanra mindenféle mocsadék elszaporodott – akárhová nézel: lidércek, strigák, ocsmány hódfajzatok, baziliszkuszok, ördegek, mifenék, vilák és vízbefúltak. Ide már nem elég az egyszerű varázslat vagy nyárkaró. Ide hozzáértő kell. És a messzi Ríviából érkezett idegen épp ilyen szakember. Ő Geralt, a vaják, a mágia és a kard mestere, egy mutáns, akit arra teremtettek, hogy megőrizze a világban az erkölcsi és természeti rendet.

Andrzej Sapkowski 

     A sorozat nálam közepesre sikerült, viszont ennyi is elég volt ahhoz, hogy kézbe vegyem Az utolsó kívánságot, amibe elég nagy kíváncsisággal vetettem magam. Viszont pár oldal után eluntam az olvasást, legtöbbször majdnem elaludtam, és magamhoz képest elég sokáig húztam ezzel a könyvvel. Kicsit szenvedés volt olvasni. Jogosan kérdezhetnétek, hogy akkor miért nem hagytam félbe? Nos, igen. Megtehettem volna, mert már elengedtem azt a berögződést, hogy mindent tisztességesen végigolvasok. De ez a kötet novellákat tartalmaz, gondoltam ha egyik sztori nem varázsol el, akkor majd a következő. És ha úgy vesszük ez be is jött picit, mert volt olyan történet ami megfogott, olvastatta magát, lekötött. De oly kevés ez a kis pozitívum a könyv egészéhez képest.

"- Az emberek - fordult felé Geralt - szeretnek szörnyeket és szörnyűségeket kitalálni, mert akkor ők maguk kevésbé tűnnek szörnyűnek."

Az írói stílussal nem volt bajom. A történetvezetés imitt-amott lehetett volna izgalmasabb is. De a karakterekkel voltam a legnagyobb gondban.

Geralt olyannak tűnt, mint egy kivénhedt farkas, aki belefáradt a vajákos életstílusba, nincs már szörny aki felpezsdítené és amiért pénzt kaphatna. Mintha azt akarta volna súlykolni, hogy a világból eltűnik a varázs, a szörnyhad, változik minden és ő is feleslegessé válik. Hmmm... fura volt erről olvasni így az első kötetben. Inkább az utolsó előtti részben képzeltem ilyen picsogást. Előre félek, mi lesz a következő regényekben. 

Kökörcsin borzalmasan irritált. A sorozatban sem a szívem csücske, de mégis bírom. Viszont a könyves karakter, uh... hagyjuk.

Legnagyobb szívfájdalmam Yennefer. Amennyire kedvenc karakter a sorozatban, annyira taszított a regényben. Remélem ez a későbbiekben változni fog, ha majd valamikor folytatom az olvasást. Mert hogy most jó darabig  nem fogok kapkodni a folytatásért, az biztos.

"– Használd ki az alkalmat, és fürödj meg magad is. A szag alapján nem csak a lovad fajtáját és korát, de még a színét is meg tudom állapítani."

Összesítés: lehetőségekkel teli történet, gyér megvalósitásban - legalábbis az első könyv sajnálatomra ezt váltotta ki belőlem.

Most az adaptációra szavazok. Az ottani apróbb változtatások jót tettek a sztorinak, izgalmasabbá és érdekesebbé tették a részeket. A könyves történetek kissé szárazak. Ami ment, az a humor. Mert van neki, jóízüen vigyorogtam egy-egy frappáns beszóláson. Viszont adrenalinban nem volt gazdag, érdekfeszítő sem igazán, hogy sokszor bealudtam rajta, szinte rosszul esett. Mert ami megfog, azt képes vagyok hajnalig olvasni. Ez a könyv sajnos nem tartott ébren. 

4/10

     A sorozat meghozta a kedvem a könyvekhez, gondoltam mivel újra kiadják, be kellene szereznem. De mivel anyagilag kicsit húzós lett volna rövid időn belül beszerezni, ezért átgondoltam, úgy voltam vele inkább teszek egy próbát az első résszel és ha tetszik, akkor megveszem a könyveket. Aztán lassan jöttek a könyvek a rajzolt borítóval, elszörnyedtem ( a cirist nem bántom, az szép lett), úgy voltam vele inkább majd megvárom a filmborítós kiadásokat, de közben végeztem az első könyvvel, és köszöntem a nem túl mély élményt, nem akarok beruházni a sorozatba.