Susan Elizabeth Phillips: Angyali csók

     Néha úgy szeretnék valami kis üdítő limonádét fogyasztani... mármint könyvtéren, mondjuk ebben a melegben egy nagy pohár frissítő is jól jön.
Nemrégiben besokalltam az olvasmányaimtól, és valami egyszerű, de romantikusra vágytam. Volt is a fejemben három könyvcím, amit a Molyon meg is szavaztattam, a győztes pedig Susan Elizabeth Phillips: Angyali csókja lett, amit már régebben ajánlottak ugyan, de akkor leginkább az újdonságok érdekeltek, pedig milyen jól tettem volna ha a régi kincsek közé vetem magam.

Susan Elizabeth Phillips

     Alex Markov és Daisy olyanok, mint a tűz és a víz. Alex mogorva, (természetesen) jóképű és igazán modortalan azokkal a nőkkel, akiket nem tart többre haszontalan, pénzleső piócáknál. Daisy egyszerű üzleti megállapodásnak reméli a házasságukat, Alex azonban lerántja a felső tízezer világából és ragaszkodik hozzá, hogy Daisy vele tartson oda, ahol dolgozik. Upsz, elfelejtettem megemlíteni, hogy vándorcirkusz igazgató. Daisy ellenben a végtelenségig undorodik az állatoktól. Az undoránál már csak a félelme nagyobb. Amikor márkás ruhában és magassarkúban megérkezik a cirkuszba, úgy érzi magát, mint egy partra vetett hal.

     Nem igazán vagyok oda a cirkuszokért. Az artistákért mindig lerágtam a tíz körmöm, annyira féltem, hogy valami balul sül el. A bohócokat meg szimplán nem szívlelem. Nincs velük különösebb bajom, de hangyányit idegesítenek. A vadállatoknak meg a vadonban van a helyük.

A könyv helyszíne a puccos környezetből hipergyorsan átvált a cirkuszok világába, ami eleinte picit csalódás volt számomra, de rövid időn belül megszoktam a környezetet, és valahol meg is szerettem, főleg a vadállatok miatt. Theodosiával (rettenetes egy név), vagyis Daisy-vel együtt idegenül éreztem magam a cirkuszos környezetben, de ahogy az állatoktól rettegő lányt, úgy engem is megbabonázott a jobb napokat látott, de mindig büszke tigris. A kapcsolatuk nagyon tetszett, baráti volt, mégis tisztelettudó. Ám ha arra gondolok, hogy a vadállatokkal való megbékélés után a lány továbbra is rettegett a kiskutyáktól, meg egyéb állatkáktól, menten elkap a röhögés. De nem ember és állat közti barátságról szól a könyv, mert ez egy romantikus történet, némi nehezítéssel, főleg, hogy a főszereplők már házastársakként kezdik az első fejezetet.

"Daisy Devreaux-nak kiment a fejéből vőlegénye neve.
– Én, Theodosia, téged…
Beharapta a felső ajkát.
(…)
Abban a reményben, hogy majdcsak beugrik a név, újrakezdte.
– Én, Theodosia, téged… – ismét torkára forrt a szó.
Vőlegénye pillantásra sem méltatta, nemhogy kisegítette volna.
– Alexander – sziszegte apja a háta mögül, s Daisy a hangból esküdni mert volna, hogy apja megint a fogát csikorgatja.
Daisy a tenyerébe mélyesztette körmét és emlékeztette magát, hogy nincs más választása.
– Én, Theodosia… – nagy levegőt vett – téged, Alexander… – ismét nagy erőt gyűjtött… kiállhatatlan hites férjemül fogadlak…
Csak amikor a mostohaanyja, Amelia felszisszent, akkor döbbent rá, mit mondott.
A tenyészcsődör felé fordult, és lenézett rá. Kérdőn felvonta egyik fekete szemöldökét, mintha kételkedett volna benne, hogy jól hallott. Kiállhatatlan hites férjemül. Daisynek visszatért a humorérzéke, s érezte, hogy szája szeglete megremeg."

Amíg az egyik félnek ez egy kényszerházasság, addig a másiknak egy szívesség törlesztése. Itt most Daisy húzta a rövidebbet, de a lánynak így is, úgy is fontos a házasság szent köteléke, ezért még a cirkusztól és az azzal járó gondoktól és munkától sem retten meg annyira, hogy sikítófrászt kapjon, és fejvesztve meneküljön a vakvilágba. Egy kis hüppögés után bátran odaállt a trágyakupacok elé, és lapátolt, ameddig bírt. Nagyon tetszett a kitartása, bármilyen fizikai munkáról volt szó; rémes lett volna ha minden fűszál megmozgatásánál nyávogni kezd és a körmeit félti, de ez a lány nem hunyászkodott meg, sőt egyre inkább a cirkusz tagjává vált, barátokat szerzett, amíg néhány nőszemély féltékeny nem lett rá, hites ura miatt. Egyikük, a főartista lánya hatékony csellel marta el a cirkusztársakat Daisy mellől, de a cirkusztulaj, Sheba jelentette a legnagyobb gondot. A kiscsajra nem igazán haragudtam, Daisy később nagyon jól kezelte, de Sheba már kemény dió volt. Nagyon gonosz dögként tekintettem rá, a végén nagyon dühös voltam, aztán úgy meglepett amikor azzal jött, hogy ő milyen jó ember, főleg amikor a kijelentés előzménytörténetére gondoltam, hogy könnyesre röhögtem magam.

A könyv romantikus része elég nehezen kezdődött, a felek nem igazán jöttek ki egymással.

" – El kell végeznie a házimunkát is. Kezdheti azzal, hogy kitakarít az utánfutóban. S nem utasítanék vissza egy meleg vacsorát.
– Én sem. Keresnünk kell egy jó éttermet.
– Nem erre gondoltam. Ha még nem tud főzni, majd segítek elkezdeni.
Daisy visszafojtotta felháborodását, és kimérten megszólalt.
– Nem fog jól indulni a házasságunk, ha minden házimunkát rám hárít. Egyenlően kell kivenni a részünket a feladatokból.
– Egyetértek. Itt az ideje, hogy nekilásson az egyenlő rész magára eső felének."   

Olyan "kedves" kis szituációba bonyolódtak, ami rengeteg vicces súrlódással járt. Közben egyre erősebben működött köztük a kémia,

"– Úgy gondolja, jól nézek ki?
– Bókra vadászik?
Daisy bólintott, a térde elgyengült.
Alex lejjebb csúsztatta kezét a lány derekáról, bedugta a kosztüm alá, s rásimította a tenyerét Daisy fenekére.
– Érezze magát megdicsérve. – Hangja akár egy ráspolyos reszelőé."

aminek hála, egy-egy erotikus résszel lettem megajándékozva. Azért lassan előbújtak az érzelmek is, amit Daisy egy pillanatra sem tagadott, de Alex továbbra is elutasító volt vele szemben, és a házasságukat továbbra is "üzletnek" tekintette.

"Behunyta a szemét, mikor eszébe jutott, hányszor utasította vissza a drága ajándékot, amelyet a lány felajánlott neki. De Daisy ezután is tálcán kínálta neki olyan bátorsággal, amitől elakadt a lélegzete. Akárhányszor utasította is vissza a szerelmét, Daisy mindig odanyújtotta felé."

Bah... úgy megvertem volna ezt a pasit. Annyira makacs és önfejű... komolyan, a homlokom csapkodtam kínomban miatta. Nem, nem, egy percre sem értettem meg az álláspontját. Hogy lehet valaki olyan hülye, hogy látja mennyire szereti valaki, és ő is ugyanúgy érez iránta, aztán meg olyanokat mond neki, hogy nekem kapcsol turbóra a vérnyomásom. És még ha az "érdekházasságuk" lett volna a fő téma, akkor még nem is akadtam volna ki, de már sokkal komolyabbra fordult a helyzet. Persze pár perc után az a tökfej megbánta a szavait, és két kézzel meg két lábbal próbált a lány után kapaszkodni, de már csak a levegőt sikerült markolnia, és a továbbiakban úgy éreztem magam, mintha egy telenovella forgatókönyvét lapoztam volna. Ami természetesen a sok idegeskedés után happy end-el zárult... és így volt jó.

Összesítés: kedves, humoros, romantikus, őszinte, nagyon klassz kis könyv. Pont olyan üdítő hatása volt, mint amire a sok fárasztó olvasmány után vágyhat az ember. A közeg érdekes, az állatok sokkal szimpatikusabbak mint az emberek, de még a szereplőkkel is kilehet jönni, nekem főleg Daisy volt a legszimpibb, de Alex-et sem írnám le, igaz a vége felé jólesett volna egy balegyenessel megajándékozni. Viszont a helyén az esze és a szíve, sok olvasó hölgynek ő lehet majd az álmai könyves pasasa.

Tuti biztos, hogy nem ez lesz az első és utolsó könyv, amit az írónőtől olvastam. :)

8/10