Hihetetlen. Megint eltelt egy újabb év. Repül az idő nemde? Jó, elég a felesleges szócséplésből, inkább áttérek a tettek mezejére, hisz elérkezett egy újabb év végi összegzés, amiben megmutatom és pár mondattal megtoldom azon filmek, sorozatok, könyvek, zenék és vicces akármik listáját, amik tetszettek, vagy éppen nem voltak az ínyemre. A vicces dolgok természetesen ez alól kivételek.
- Kedvenc film:
Idén nagy mozijáró lettem, igaz ti ebből nem sokat vehettetek észre, hisz elég kevés filmes jelentéssel érkeztem mostanában. A sok mozi közül voltak csalódások, viszont voltak nagyon tetszetős filmek is, mint például a Gravitáció, amit maximálisan megérte3D-ben nézni, de most mégis olyan filmet hozok ki legfőbb győztesnek, ami mindenféle pluszdimenziós hatást mellőzve hatott. Látványvilágra is pazar, meglepően jó a rendezői munka, a színészek hitelesek, a történet pedig helyenként elérzékenyített.
Erről a filmről tartozok egy bejegyzéssel, amit még 2013-ra ígértem, de sajnos kifutottam az időből, így a posztot csak a hét közepén tudom közzétenni. Elnézéseteket kérem.
- Legrosszabb film:
Még nyáron letöltöttem egy filmet... cápásat. Tudom, régen is elég gagyi cápás filmeket nyomattak, de kicsit reménykedtem, hogy a Szellemcápa más lesz. Igen, most már én is röhögök magamon. Nagyon rossz volt, a film alatt majdnem lekapartam a festést a falról, annyira szenvedtem attól a hülyeségrengetegtől, amit abban az Asylum csodában összehordtak. Bizony, Asylum, a gagyifilmek királyi gyártója, amit a lejátszáskor vettem észre. Amikor bevirított az a logó, már tudtam, hogy rossz délutáni programot választottam, pláne, hogy az egyik felső sarokban befigyelt az egyik tévéadó logója is. Segáz, párommal végigszenvedtük.
A sztori röviden: egy kishajókapitány és két horgászó vendége addig élvezik a pazar tengeri kilátást, amíg horogra nem akad egy cápa. Az utasok jobb murinak tartják ha a halra ráfogják a stukit, meg egyéb muníciót, amivel halálosan megsebesítik a jószágot. Az ezt követően beúszik egy barlangba, aminek belső falait díszítő misztikus firkálmányai a holdsugarak hatására felizzanak, amelynek következtében a közelben kimúlt cápa szelleme "életre kel", hogy bosszút álljon gyilkosain, és a többi emberen is.
A szellemcápa étvágya csillapíthatatlan, a tengerparti kisváros lakói még vízivás közben sincsenek biztonságban, ugyanis a hajdani élőlény mondhatni teleportálja magát a vízalapú dolgokban. Egyszer egy hapsiból szó szerint kirágja magát.
Naná, hogy fiatalok sem hiányozhatnak a történetből, akik majd jól elakarják intézni cápalit, mivelhogy a trióból a lánytestvérpárnak pont az apucija vezette azt a hajót, amit még az elején említettem. Főcsaj tök természetesen kezeli hogy papáját bepuszilta egy átlátszó halacska. De ami a kedvencem, az az, amikor a fürdőkádban henyélő húgát lehúzza a lefolyóig a hal, aki csak megmenekül, amikor beront hozzá nagytesó, és annak pasija. Húgit egyszerűen a lábuk elé hányja a cápa, s csupán egy húsz centis vágást ejt az egyik combján. Csaj reszket, nővérke karjaiban sokkos állapotban összegömbölyödik, mire a pasi benyögi: "Mi történt? Mi a baj?" -.- áh semmi, csak most szeletelt fel majdnem egy szellemhal, de minek sírok én itt, hisz egészben kihányt, alig sérültem, csak mindjárt elvérzek, de igazad van, inkább örülnöm és nevetnek kellene a jószerencsémen. A vicc még az, hogy a csaj egy kis fáslizás után késznek érzi magát arra, hogy vadászatra induljon, futkosással együtt.
- Kedvenc sorozat:
Ez is egy olyan téma, aminek külön bejegyzést ígértem, a héten igyekszem ennek eleget is tenni.
Terry Goodking Az igazság kardja könyvsorozatán alapuló tévésorozat két évadot élt meg, a harmadik közepénél elfogyott a pénz, így azokat a részeket zárolták, a rajongók meg kesereghettek. Én is szomorú vagyok, mert ez a sorozat megérdemelt volna még néhány évadot, hisz igazi, érdekes kalandtörténet sok-sok misztikummal. A szereplők mind kedvesek a szívemnek, idővel még a gonoszok is bekerültek a "szeretem" csapatba.
Igaz ez sem hibátlan sorozat, a logikátlan és vicces bakikat nem mellőzi, amiből azért szögezzük le, elég kevés van, és most nem is figyelek rájuk. De a karakterek, azok mindent visznek, tőlük pedig már csak a csatajelenetek jobbak.
- Legrosszabb sorozat:
Az idén végre ebbe a kategóriába is betudok sorolni egy produkciót, ami a Szállító című filmeken alapuló, azonos néven futó tévésorozat. A főszereplő Frank állandó mosolygós képével nem tesz rossz benyomást, de a sori lényege, az akció röhejes. Nem sok rész láttam belőle, nem bírtam vele magam kínozni. Alapjáraton nem is lenne rossz, de a verekedések úgy megvannak vágva, hogy az eseménynek csak az elejét és a végét lehet látni. Értsétek úgy, elindul a pofon, és még nem is pislogtok, a rosszfiú érthetetlen módon máris a földön hever ájultan. Az elborulást nem lehetett látni. Legalábbis abban a részben, amit én láttam. Másik kedvenc jelenetem az ütköző kocsik, ahol a járgányok még össze sem "simultak", de már a csattanás előtt ripityára van törve az orruk/oldaluk.
- Kedvenc színész és színésznő:
Bradley Cooper a Napos oldallal totál megvett. Nagyon jó színész, eddig nem igazán kedveltem, de most... Tök jól végzi a munkáját, és még szuper pasi is. :)
Melissa McCarthy a Női szervekkel győzött meg, hogy igenis neki találták ki a vicces szerepeket.
- Kedvenc könyv:
J.A. Redmerski: A soha határa
Az idén több szuperlatívuszos könyvet is olvastam, de ez tette rám a legnagyobb benyomást. Szabadság, szerelem - ez a két dolog jellemzi a történetet, ami két fiatalról szól. Andrew az egyik legjobb könyves álompasi, Camryn pedig belevaló, kitartó lány. Kettejük történetét megsirattam, és bár a könyv vége elég sziruposra sikerült, engem nem zavart. Aki olvasta és szerette, az tudja mit érzek, de aki még nem, az sürgősen vegye szemügyre.
- Legnagyobb csalódás:
Raine Miller: Meztelenül és All in
Mivel nem olvastam a harmadik részt, így nem tudom az egész Blackstone-affér sorozatot lehúzni. Az eddig megjelent két kötetet már elástam, mert ezeket értékelni nem lehet. A történet harmatgyenge, túl gyors, a szereplők agyi kapacitása pedig a papucsállatkáéval vetekszik. Brynne buta liba, Ethan meg olyan tuskó és alpári, amilyet még ritkán látott a világ.
- Kedvenc könyves karakterek:
Kedvenc férfi karakterem A.O. Esther Sötét Angyala Elijah, akiről már csak a hajdani szárnyak hiányoznak. A bukott angyal nem lett egyik percről a másikra álompasim, viszont az idő elteltével belopta magát a szívembe. Első pillantásra kemény fickó, de idővel kiderül, hogy ő is érző lélek, aki bármire képes a szerelméért, akár még a pokolba is leruccan, hogy megmentse szíve hölgyét. Bátor harcos, barátai mindig számíthatnak rá, foglalkozik a rászorultakkal, és ha épp nem az emberi gyarlóságtól, akkor egyéb szörnyetegektől próbálja megóvni a világot.
- Legirritálóbb könyvkarakterek:
Tavaly egy páros kapta ezt a nemes címet, most viszont két eltérő könyv fő és mellékszereplője állhat eme dobogó legfelső fokára. Elsőként jöjjön a hölgy, aki Sunny Mona Lisája. A lány holdleány, monere királynő. Jó szimatú, alakot is tud váltani ha nagyon dühös, de leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy egy hülye nimfós tyúk. Fűvel, fával, tücsökkel és bogárral is összefekszik, IQ szintje mínusz egy.
A férfi pedig, akitől az évben leginkább megemelkedett a vérnyomásom, az Jeaniene Frost Tate nevű vámpírvadásza. Mellékszereplő a lelkem, olyan mint légy egy finom süti felett. A süti a főszereplő, de a légy folytonos, finomságra való repkedése zavarja a kajálási szeánszot. Tate nagyon bosszantó alak, állandó Cat körüli repkedése a falra kergetett. Megsajnálhatná már valaki szegény szerelmes félnótást... mondjuk egy karóval sokat segíthetne.
- Kedvenc könyves páros:
Ennél a kategóriánál kicsit gondban voltam, mert nagyon szeretem A soha határából Camryn-t és Andrew-t, az Összetört glóriákból Sophiel-t és Elijah-t, valamint a vámpírvadász Cat és Bonest, most mégis a Tündérkrónikák ellentétekkel teli, ám tökéletesen összepasszoló párosát választom, azaz MacKayla/Mac Lane-t és Jerricho Z. Barrons-t.
Mac igazi plázacicából vált tündérszörnyek rémévé, Barrons pedig egy arrogáns f*sz. Mégis szeretem, mert a történet eljétől a végéig megtartotta a beképzelt stílusát, ám ha úgy hozta a sors, Mac és énelőttem is megnyitotta a szívét.
- Kedvenc könyvborító:
Muszáj vagyok - ha utólag is - egy ilyen kategóriában is győztest avatni, mert ebben az évben nagyon sok és szép könyvborítóval találkoztam. 2013-ban két borítóba "zúgtam" bele, ezek közül az egyik A.O. Esther: Hívogat a fény, a másik pedig Karen Marie Moning: Iced - Megnyílik az ég lett befutó. Csak nézzetek rájuk... ugye milyen szépek? Az elsőn nagyon tetszik Diril, a szemei pedig különösen. Dani és az eljegesedett Dublin képe pedig tökéletesen tükrözi a Tündérkrónikák spin-offjának történetét.
- Kedvenc együttes:
Tavaly ismerkedtem meg a The Civil Wars nevű formációval, akik modern folklór típusú dalokat adnak elő. De addig fel sem figyeltem rájuk igazán, amíg A soha határában meg nem láttam a dalaikat. Azóta gyakran hallgatom őket. Az előadópár hangja gyönyörű, a zenéik pedig lelket simogatóak.
- Kedvenc dal:
Tavasszal összeollóztam egy Tündérkrónikák videót, aminek aláfestőzenéje Ryan Star - Back of Your Car c. dala lett. Nagyon szeretem ezt a lendületes, dögös rockszámot, ami nem véletlenül lett a 2013-as évem dala.
- Egy megmosolyogtató kép
Ezen képen szakadtam az idén a legjobban:
Itt pedig megtudjátok nézni a többi kedvencemet is.
- Egy megmosolyogtató videó:
Néhol elég beteg, de kétségkívül itt-ott okozott röhögőgörcsöt.
Kedves Olvasóim, Szívből Kívánok Nektek Békés, Boldog, Mosolygós Új Esztendőt! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése