Karen Marie Moning: ICED - Megnyílik az ég

     A Tündrékrónikák óta, Moning az egyik kedvenc íróm. Annyira bírom, ahogy összekuszálja, majd érthető és nagyon meglepő módon elém tárja rejtélyeinek megoldásait. Nagyon csavaros észjárású nő. Megemelem a kalapomat előtte.
Hála a Teremtőnek, az írónő nem fejezte be az ötödik tündérkönyvvel a történetet, hiszen idén megjelent a sztori első spin-off kötete, amiben a tizennégy éves Dani Mega O'Malley-t állítja a középpontba. Dani krónikáit három részen át követhetjük, aminek folytatását jövő év elején olvashatjuk majd eredeti nyelven.

     Halloweenkor a mi és a tündérek világa közötti falak leomlottak. A sheeliek és az unsheeliek rajtunk élősködnek.
Mac többé már nem a barátom. Próbálom elkerülni, mióta rájött, mit tettem, mert ha egyszer elkap, egész biztos megakar ölni. Most már csak a kardomra számíthatok, és a szuperokos Táncosra, aki a barátom és segítőm ebben a romlott világban. 
Ahogy csak tudom, irtom a tündéreket, de Ryodan egy nap közbelép. Munkát ajánl. Ajánl? Inkább megparancsolja, hogy dolgozzam neki. Hah! Mit képzel? Megának senki sem parancsolgathat! De amikor megmutatja a Chester's egyik klubjának megfagyott részét, megdermedek. Szó szerint és átvitt értelemben is. Mert az a valami, ami megfagyasztotta a klubot, célba vette Dublin utcáit, és mindent megfagyaszt. Meg kell állítanom, mielőtt az egész világot eljegesíti.

     Ezt a könyvet már régen elolvastam, angolul. Csak akkor még nem akartam róla írni értékelést. Gondoltam megvárom, amíg hozzájutok a magyar kiadáshoz, hogy minden tiszta legyen. Meg néhány idézetet is szerettem volna beszúrni. De azóta egy kicsit megcsappant a lelkesedésem. Meg, hogy őszinte legyek, ha angolul kicsit nyögvenyelős is volt az olvasás, de jobban tetszett. Jobban ütöttek a poénok, és valahogy Dani szájából több is hangzott el. Viszont a magyar fordításnak akkor is örülök, mert végre a saját nyelvemen olvashattam. :)

A történet nem sokkal az Új nap virrad után folytatódik, ahol Dani bujkál Mac elől, elhagyja a sidhe-látók apátságát, és néhanapján egy fiúbarátjával tölti az idejét. Persze közben tündéreket öl. Ha nem azokat, amik az utcán bóklásznak, akkor a Jayne felügyelő és az Őrzők által begyűjtötteket mindaddig, amíg Ryodan, Barrons társa el nem kapja a kis csaj grabancát, és rá nem kényszeríti, hogy neki dolgozzon. Mert egy fura unsheele néhány helyen fagyasztani kezd. Mindent és mindenkit. Na ezt a problémát sürgősen meg kell állítani, mert ha egyre jobban eluralkodik Dublin-ban és a világ többi táján a hirtelen jött "tél", akkor az emberiség amúgy is csekélyke készletei kifogynak, és bekövetkezik a pusztulás.

Moning fantáziája a világ problémáját feszegeti. Mert ha a valóságban nem is a tündérek miatt pusztul a bolygónk, mi magunk tönkretesszük azt. Szemetelünk, egyre nagyobb az üvegházhatás, máshol pedig a fagy az uralkodó. A könyv története is inkább a túlélésről szól, most nem kaptunk egyenes, megoldandó krimiszálat, mint amikor Mac bosszút akart állni a nővére gyilkosán. Helyette belecsöppentünk ebbe a posztapokaliptikus világba, ahol az emberek vagy próbálják túlélni a mindennapokat, vagy pedig illegetik-billegetik magukat Ryodan Chester's nevű klubjában, és imádják a tündéreket:

"A felszolgálók fele ostoba, Viszlát-a-tündérek-földjén-típusú liba, akik mindig ezt a hülyeséget gágogják egymásnak elköszönéskor, mintha a tündérbirodalomba tett látogatást várni kellene, nem pedig kerülni, mint a pestist."

A könyv erőssége a karakterekben rejlik. Engem nagyon érdekelt, hogy a Mac-kel való csúnya incidens után mi történik Dani-vel. Mert akármilyen arrogánsnak mutatja magát a kis csaj, ő bizony még csak egy gyerek, akinek szüksége van a törődésre és a szeretetre, de anno ebből nem kapott semmit, ezért olyan, amilyen. Így védekezik. Beképzeltnek mutatja magát, hogy ne lássák mások, mennyire sérülékeny tud lenni lelkileg.

"… jött Mac, és még klasszabbak lettek az utcák. Nincs is jobb annál, mint amikor van egy szuperhős társunk, akivel barátkozhatunk. Különösen olyasvalaki, aki részben a nővérem, részben az anyám, és teljes mértékben a legjobb barátom."

De Dani-nek van egy másik barátja, akire számíthat, ő pedig egy négy évvel idősebb fiú, Dancer. Vagyis Táncos. De kiábrándító így a neve - Táncos. Ha nem bánjátok, inkább a Dancer név mellett maradok. Nos, ez a fiú egy zseni, akinek Kat szerint titkolnivalója van... nem is kicsi. Na már ettől érdekesebb lett a karakter. Moningot ismerve a Dani krónikák végén millió, hogy lefog esni az állam a szemüveges fiú miatt. Már alig várom a meglepit. Nem tagadom, hogy elkezdtek forogni az agytekervényeim a Dancer-ügyben, de inkább feladom, mert úgysem tudom kikövetkeztetni.

Néhány mondattal feljebb hülyeséget mondtam a krimiszálról. Mert azért most is meg kell oldani egy ügyet. Méghozzá azt, hogy ki vagy mi fagyaszt. De nekem akkor is a karakterek vittek mindent. Főleg Dani. Szeretem a lánykát, egyszer sem húzott fel a stílusával, inkább megértettem őt, és jókat nevettem a dumáin. Rajta kívül még két illetőnek pillanthatunk be a gondolataiba. Az egyikük Kat, a sidhe-birkák új pásztora, másikuk pedig Christian McKeltar. Kat szemszöge egy picit unalmas volt. Viszont annyiban jó, hogy bepillanthattam az apátságba, és olvashattam a kialakuló nagy bajt, amit Cruse kezd egyre jobban kialakítani.
Christiant a TK-ban nem igazán szerettem, nem is foglalkoztam vele. De Moning most nagy szerepet adott neki. És akkor most gondolhatnánk, hogy az Iced-ban ugyanaz történik, mint a TK kötetekben, ahol van egy lány, és van két férfi (egy titokzatos egoista és egy tündér), akik megakarják maguknak szerezni a hősnőt. Hát, ez most nem így van. Már csak azért sem, mert Dani még csak egy gyerek. Mondjuk Christian elég rendesen odavan a lányért, kicsit túlságosan is nyomulós. Ám nagyon jól átlátja csajunkat.

"Dani kemény, okos, ügyes, és ha arra van szükség, jéghideg gyilkos.
És annyira átkozottul naiv."

A két fő férfikarakter olyan, mint az első sorozat másik két bikája, csak sokkal jobban fel vannak tuningolva. De hiába a hasonlóság, ők akkor is különböznek, mert például:

"Barrons fejeket tör össze. Ryodan kifordítja az embereket önmagukból. Barrons összezavar. Ryodan eléri, hogy önmagadat zavard össze."  

Ryodant az elején nem kedveltem. Nagyon bunkó. Azt hiszi, övé a világ. Pocsékul bánt Dani-vel. Aztán megláttam a fától az erdőt. Mert Ryodan nagyon is foglalkozik Dani-vel, akkor is, ha ezalatt nem válik érzelgőssé. És remélem nem is fog. Ez a titokzatos fráter így klassz, ahogy van. Ezzel még érdekesebb karakter, mint Barrons.
Akármennyire is élveztem ezt a Mega brancsot, nekem hiányzott Mac és Barrons. Pár bekezdés erejéig ismét "találkozhattam" velük, de többet szeretnék róluk olvasni.

Összesítés: szeretem ezt a tündéres dimenzióval turmixolt Moning világot, és szeretem a karaktereit is. A szereplők változatosak, mindegyik egyedi. A TK kötetek ehhez a könyvhöz képest lazábbak voltak, mert Dani első saját példánya komorabb és nyomasztóbb, de élvezetes. Bírtam, ahogy Dani szuperhősként kezelte magát, és a többi képességgel rendelkező egyedet is. És vele együtt, én is nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon Ryodan-nek mi is a kryptonitja.
A főszereplő csaj beszólásai nagyon jók, tetszett, amikor Ryodan-nel szóba elegyedtek.

"– Az embereim a halálodat akarják. Drámai kivégzést sürgetnek a klubban. Azt mondják, csak így lehet megbékíteni a Chester's vendégeit.
– Mindig is nagy pompával akartam elmenni. Tűzijátékot is rendezhetnénk, nem? Szerintem maradt még annál a régi benzinkútnál az O'Clare-en."

Most látom csak, milyen értékes, ha az ember eredeti nyelven olvas egy könyvet. Már alig várom, hogy napvilágot lásson a Burned, és ismét küzdjek az angollal. :P
Ó és mondtam már, hogy az Iced borító milyen csodálatos? És, hogy a könyvnek milyen szemét függővége van? Nem? Akkor most mondtam.

10/10 

     Gondoltam, hogy összegyűjtöm a könyvben szereplő zenéket, de olyan kevés van belőlük, amihez cím is párosul, meg nem is tetszett mind, hogy felesleges bejegyzés helyett inkább ide passzolom azt az egyet, ami engem a legjobban megfogott. Tessék kattintani és hallgatni!


     Szeretek klassz kis fanartok után kutakodni - amiket előszeretettel gyűjtögetek össze ide -, a rajongói videókért pedig odavagyok, főleg, ha tök jól elvannak találva a szereplők, és a jelenetek. Bár az itt szereplő Ryodan nekem nem jön be, de a videók nagyon jó darabok.