Maria Murnane: Papíron príma

     Nyár közepén kaptam ezt a chick-lit könyvet, amibe belevegyül egy kis romantika, de apám, engem a humor részével teljes mértékben megvett!
Ez egy tipikusan olyan könyv, amit csak egyedül, a négy fal közt szabad olvasni. Nehogy valaki a buszon olvassa. Társaság tilos, mert ezt a könyvet csakis egyedül jó élvezni. Saját tapasztalatból tudom, mert - most bocsi, de undorító leszek - olvasáskor egyes részeknél annyira röhögtem, hogy a nyálam is kifolyt. Szóval kerüljük a kellemetlen helyzeteket.

 Maria Murnane

     Waverly Bryson a húszas évei végén járó sikeres fiatal nő, akinek majdnem mindene megvan: álomállás a sportpíár területén, két igazi barátnő, és egy bár, ahol mindenki ismeri. Ami hiányzik viszont: egy jegygyűrű. Miután azonban faképnél hagyják az oltáránál, már nem is hiányzik neki annyira. Nem mellesleg rengeteg dolog köti le szabad vegyértékeit: távol élő kissé problémás papája, új munkahelyi riválisa, és a szűnni nem akaró félelem, hogy az élete nem úgy alakul majd, ahogy ő tervezte…, vagy ahogy kellene. Hogy megőrizze humorérzékét, Waverly édes-keserű, a szingli életet kifigurázó, vicces „Édesem-üzenetek” írogatásába kezd, melyből reményei szerint egy nap talán képeslapsorozat születhet. Amint Waverly visszabotorkál a randik porondjára (kalandorok és farmersortosok kíméljék!), magán- és szakmai élete majdnem összecsattan. A „Papíron príma” finoman emlékezteti az Olvasót, hogy mindenkinek beeshet egy rosszul sikerült randi (vagy akár egy tucat), és hogy mindannyiunknak szüksége van egy jó barátra, aki megnyugtat: „Édesem, nem vagy egyedül.”

     Azt hiszem rá kellene szoknom erre a műfajra. Nekem való!
A könyv az egyik kedvenc városomban, San Franciscoban játszódik. Szereplői nem ismeretlenek, hasonló karakterekkel már találkoztam egyik-másik könyvnél - főleg a Fogadj rám c. könyvben. De a munkásságuk, mint Waverly sportpíársága ismeretlen volt a számomra, így elég fura volt ebbe a melóágba belekóstolni. Nem éreztem rosszul magam abban a körben, de eltudtam volna viselni, ha kevesebb szakmai részt kapok. Jobban érdekelt Wave és a barátnői peches randis sztorijai. De sokszor annyi mellébeszélést kaptam, hogy kezdtem bosszankodva hümmögni. Ám mielőtt elgurult volna a gyógyszerem, jöttek a barátnők, és a jobbnál-jobb randis részek.

Waverlyt az első oldalakon nagyon sajnáltam. Pfúú, ha velem is az történne a nagy nap előtt, ami vele, azt hiszem összeroppannék kicsit. Aztán jó sok idővel később talpra állnék, ahogy ő is tette.
Mint szingli halacska, visszapottyant a képzeletbeli tengerbe, ahol a sors összehozta egy fickóval, de egek, nem hittem el, meddig kerülgették egymást. Állandóan azért szurkoltam, hogy a főhősnő végre egy olyan randin vegyen részt, amin megkönnyebbülten vigyoroghatok az örömtől, mint a tejbe tök.
Nah erről később, most inkább írogatnék arról, amikor a barátnők egy térbe szabadultak, és megosztották velem a necces pasis történeteiket.
Hát, én Wave-től vártam a legszaftosabb, és legcikisebb történeteket, de az egyik barátnője, Andie volt az, akinek a meséin szakadtam a legjobban. Igaz, sajnos a lány nem szerepelt annyit, mint amennyit szerettem volna, de amikor "megszólalt", hát ott patakokban folytak a könnyeim. Főleg a vacsorás szitun.  
Andie nagyon poénos lány, zsigerből vágja az őszinte beszólogatásokat - még ha az egyik legjobb barátnője egy fontos randira készül is:

"- Mit szóltok ehhez? - kérdeztem.
Andie leállította a filmet, és rám nézett.
- Úgy nézel ki, mint Skipper, Barbie kishúga.
Összevontam a szemöldököm:
- Kissé kemény vagy.
- Te kérdeztél - nevetett, és visszafordult a tévéhez."

Wave másik barátnője, McKenna inkább gyengédebb barátnő, kedvesebb, nem csipkelődő típus. Ő többször szerepelt, de ugyanúgy bírtam őt is, igazi jó barát.
A csajok mindig ott voltak főhősnőnknek, ami miatt kicsit irigykedtem Wave-re. Az Édesem-üzenetek egyikével tökéletesen egyet is értek, mert...

"Fedlap: Azt mondják, hogy a nevetés a legjobb orvosság?
Belül: Édesem, adj hozzá még barátnőket és némi sört, és máris megtaláltad a fiatalság forrását."

... annyira róluk szól. Oh, a többi Édesem-üzenet sem kutya. Mintha a többség engem pécézett volna ki, és csak nekem szólna.

"Fedlap: Nem egészen olyan benyomást keltesz, amilyet szeretnél?
Belül: Édesem, az egyetlen benyomás, ami miatt aggódnod kell, az az, amit a díványon hagysz. Ha túl mély, gyakrabban kellene felkelned róla."

Haha, nálam inkább a székem játszik, amin most is pihentetem a hátsóm, miközben ezeket a sorokat írom.

Főszereplőnk roppant csetlő-botló teremtés. Kicsit túlzásnak is tűnhet a sok elterülés, szerencsétlenkedés, de ezek a kínos események nem egy regényhét alatt folynak le, hanem hónapok alatt. Úgyhogy felőlem Waverly egész nyugodtan kerülhetett cikis helyzetek tömkelegébe, én csak dörzsölgettem a tenyeremet és kacarásztam. És eszembe juttatta saját magam, ahogy régen sokszor elnyúltam nem kívánt közönség előtt a bringámmal az út kellős közepén, vagy pedig az egyetlen vakrandimat, ami három roppant kínos fejezetté bővült, az amúgy is gáz egy helyett. Annyit mondok, akkortájt elég nyuszi csaj voltam, és nem mertem elküldeni a srácot a búsba. Kedvesen próbáltam ugyan, de fekáliát sem értem vele. Nem volt szerencsém a pasiknál, Wave-nek sem, és aki potenciális nagy Ő lenne, azzal is finoman elszúrja a dolgot:

"– Néhány éve nyaraltam Brazíliában és Argentínában – robbantak ki belőlem a szavak. – Totál buli volt az egész. Életemben nem csókolóztam annyi sráccal.
URAMISTEN!
Elnevette magát.
– Hogy mi?
Az arcom jobban tüzelt, mint a leheletem.
– Te is úgy látod, hogy totál béna most a Giants? – váltottam gyorsan témát.
Akkor egy öltönyös férfi lépett Jake-hez, karjára tette a kezét.
(…)
Nos, azt hiszem, jobb, ha megyek. Örülök, hogy találkoztunk, Waverly.
Tisztelegtem.
– Én is, Mr. McIntyre. Szia!
Megfordult, és bement a páholyba a férfival. Az ajtó becsukódott mögöttük, én pedig csak álltam ott.
Életemben nem csókolóztam annyi sráccal?
Én voltam a legnagyobb baromarc a földön."

Gondolom gondoljátok, hogy azért a végén beüt a nagy happy end, és mindenki szerelmes, meg boldog. Nagyjából, jah. Mert az utolsó fejezetnél kedves olvasóim, hitetlenkedve elrebegtem egy "ó, csak nem?"-et, és már kezdtek megnyílni a könnycsatornáim a boldog végtől, amikor főhősnőnk pár sorral lejjebb elárulta, hogy csak bolondozott, és én akkor ott képzeletben jól belebokszoltam a vállába... persze kuncogva. Hogy lehetett ilyen dög, háh. Aztán óvatosan nyugtáztam, hogy ha jól át is vert fél percre, de igaza van, mert az a befejezés túl olvadós-mályvacukros lett volna.

Összesítés: nagyon élveztem Waverly Bryson (félre)sikerült kalandjait. A randijai viccesek voltak, de azt hiszem, az enyémet egyik sem múlta felül. :P Higgyétek el, az a pasi, akivel összehozott a balszerencse, még az ellenségemnek sem kívánnám. Hmm... talán majd megírom a kiadónak, mert a regény végén kijelentik, hogy akinek van cikis randisztorija, az nyugodtan megosztatja a nagyérdeművel, vagy saját Édesem-üzeneteket költhet. Na de... szóval Murnane saját élete ihlette könyve nagyon bejött gonosznak hitt kolléganővel és belevaló barátokkal karöltve. Igaz voltak pillanatok, amik nem tetszettek annyira - túl keveset kaptam Jake-ből -, de összességében kellemes élményt okozott, és az idei évem egyik kedvencévé vált. Érdemes elolvasni, nagyon. Úgy szeretném a folytatást!
Szerintem a könyv nagyobb hírnevet érdemel, mert igazán szórakoztató.  

10/10