2013. augusztus 25., vasárnap

J.A. Redmerski: A soha határa


     Azt hiszem kezdek elpuhulni, mert sorozatban adom a nemrég olvasott könyveimnek a maximum pontszámot. J.A. Redmerski: A soha határa (The Edge of Never) is ebbe a csoportba tartozik. Oké, előre lelőttem, hogy hány pontot kap ez a könyv, de én még szeretnék róla ódákat zengeni. Úgyhogy olvassatok csak tovább.

 J.A. Redmerski

     Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re.
 
A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?




     Annyi jót olvastam Molyon erről a könyvről, hogy muszáj volt utánajárnom a sztorinak. Egy kedves ismerősömtől sikerült hozzájutnom, de sokáig nem kezdtem neki az olvasásnak. Aztán egyre több pozitív értékeléssel találtam magam szemben, amíg végre ténylegesen nekiestem a történetnek.
Még most is felkavar ez az olvasmány, hiába telt el a befejezése óta pár nap. Egyszerűen annyira megfogott, az írónő annyira játszott az érzéseimmel, hogy ha visszagondolok a történtekre, ismét elérzékenyülök. A történet az elevenembe talált. A szereplőket hamar megkedveltem. Problémáik egy részét a magaménak éreztem.

Amikor elkezdem a könyvet, az olvasómat nem bírtam letenni. Szinte mindenhová vittem magammal, mert annyira lekötött a történet. Plusz egy kis jegyzetfüzet meg toll is kéznél volt, mert olyan sok zenét sorolt fel a két szereplő, hogy muszáj volt lekörmölnöm őket. Később a telefonom segítségével rákerestem az aktuális dalra, és olvasás közben hallgattam. Próbáljátok ki ti is így, mert sokat dob a sztori hangulatán, ha az odaillő zenét hallgatjátok.
Hamarosan hozok egy olyan bejegyzést, amiben a könyvben szereplő zenéket sorakoztatom fel, úgyhogy aki még csak tervezi az olvasást, de érdeklik a zenék, annak (is) érdemes visszanézni az oldalra. :)

A történet hangulata vegyes. Hol vicces, máskor romantikus vagy forró, továbbá drámai, amitől olyan bőgési roham jött rám, mint egy térdét lehorzsolt kisgyerekre.
A sztorit két szemszögből kapjuk. Manapság egyre több felváltott szemszögű könyvet olvastam, de eddig ez volt rám a legnagyobb hatással. Az elbeszélést Camryn kezdi, akinek nem volt egyszerű az élete. Meghalt a barátja, a másik, akinek megnyitotta a szívét, csúnyán átverte. Megértettem, hogy ezek után nem akar egyetlen pasit sem a szíve közelébe engedni, de akárhogy is...
"Nem tagadom, hogy vonzónak találom. Rövid, kócos haja, izmos karja, szépen ívelt arccsontja, a gödröcskéi és az a baszottul ostoba vigyora akaratom ellenére vonzza a tekintetemet. De azért nem vagyok oda érte, vagy ilyesmi - csak egy idegen, akivel véletlenül összefutottam egy céltalan utazás alatt. Soha a büdös életben nem jutna eszembe kikezdeni vele. Még akkor sem, ha más lenne a helyzet, és már fél éve ismerném. Nem csinálok ilyet. Soha többé."
... Andrew-nak nem lehetett ellenállni. A fiú is megpróbálta távol tartani magát az elkerülhetetlentől, de.
"A szív mindig győzedelmeskedik az értelem felett. A szív, legyen bár meggondolatlan, öngyilkos hajlamú és mazochista, mindig eléri a célját. Lehet, hogy az agyam jobban tudja mi a helyes, de szarok , mit súg. Semmi mást nem akarok, csal élvezni a pillanatot."
Élvezte, ahogy Camryn is, ahogy én is a közös utazásaikat.
Szerettem azokat a jeleneteket, amikor Andrew piszkálta a lányt. Néha olyan dolgokat emlegetett, vagy kérdezett, amitől nekem is pirulhatnékom volt.
"Még jobban elpirulok. Ideje hozzászokni, hogy Andrew mellett ez a természetes arcszínem."
Nem, inkább kajánul vigyorogtam, amikor szívatta Camrynt. :P De idővel szöszkénket sem kellett félteni.


 Főszereplőink kapcsolata irigylésre méltó. Egyáltalán nem éreztem úgy, hogy rám lenne erőltetve a szerelmük. A vonzalom már a kezdetektől megvolt közöttük, de mégsem csaptak bele egyenesen a lecsóba. Szép lassan forrtak ki az érzelmeik.
 "– Szerelmes vagy belém, Camryn Bennett?
Mélyen elpirulok, összeszorítom az ajkam, és az arcomat még jobban a mellkasához szorítom.
– Még nem – felelem mosolyogva. – De haladok."
Szipogós hangulatba hozott a kitartásuk, főleg Camryn-é. Ő már egyszer megjárta a poklot, amikor elveszítette Ian-t. De Nat barátnője, aki egy igazi hülye liba, de szerethető, jól mondta, amikor arról próbálta meggyőzni a lányt, hogy... jaj, ezt hogy mondjam el, hogy ne spoilerezzek. Áh, nem mondok semmit. Inkább annyit, hogy Natalie egy dög barátnő, de mikor kell, lehet rá számítani, és nagyon ésszerű érvekkel állt elő, amikor Cam a határtalan fájdalomban lubickolt. 

Összesítés: az egész könyv egy nagy utazás, amiben nem csak egy-egy helyre jutunk el a szereplők által, hanem lelki utazásban is részesülhetünk. Én is felakarok kerekedni, teleakarom tölteni a tankot, és leakarok lépni egy kicsit valahová a párommal autókázva, amikor is a kedvenc zenéinket hallgathatjuk. Kiakarok szakadni ezekből a szürke hétköznapokból. Camryn és Andrew megtette, és olyan élménnyel ajándékoztak meg, amit soha sem fogok elfelejteni. Szerettem a csipkelődéseiket, az őszinteségüket, a szerelmüket, az összetartozásukat, a szexjeleneteiket, mindent, amik ők. A zenéiket meg főleg, amiket azóta is előszeretettel hallgatok.
A végén a sok sírástól alig láttam már a szavakat, de az utolsó fejezetnél félve nyögtem a plafon felé, hogy "ó, ne", aztán megnyugodtam, és "szirup, de nagyon jó" mondatocskák hagyták el a számat. Aztán nem tudtam aludni, másnap pedig zombi voltam, de megérte.
Olvassátok ezt a könyvet, mert megéri! Keressetek egy csendes zugot, és vegyetek részt egy csodálatos utazásban Camryn-nel és Andrew-val.

10/10 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...