Ellyne: Merci for U - Veled akarok lenni

     Nem szoktam direktben LMBT+ történeteket keresni. Egyszerűen nem érzem azt, hogy a célcsoportba tartoznék, igaz egy-egy történetben mellékszálként kapok ilyen románcot vagy karaktert. Nem zavar, nehogy azt gondoljátok, sőt néha jól is esik ilyen szereplőkről olvasni, akiknek a társadalmi nyomás miatt nehezebb érzelmi téren érvényesülni. Csak valahogy többször kerültek elém srácokról, férfiakról szóló történetek, és úgy érzem, Tiffany Reisz ezt a kíváncsiságomat bőven kipipálta. Viszont mindig is érdekelt, hogy ezt a szerelmet a lányok miként élik meg, ezért felcsillant a szemem, mikor megláttam, hogy Ellyne pont egy ilyen témába eső történetet írt meg, Merci for U - Veled akarok lenni címmel, amit az írónőnek köszönhetően el is olvashattam. 

Itt is köszönöm szépen a lehetőséget és a türelmet!

Kiadó: PublishDrive 

Műfaj: romantikus, ifjúsági, New Adult (NA) 

Oldalszám: 152

Kötés: e-könyv

Megjelenés: 2023

ISBN: 6610000477067

Érdekel? IDE kattintva megrendelheted! 

     Skylar Lex élete maga a tökély. Az iskola legnépszerűbb diákja, ígéretes táncos, jó tanuló és a focicsapat kapitányának a barátnője. Csak hát van egy titka. Még hozzá az, hogy belezúgott Ensley Scott-ba. Skylar rájön arra, hogy őt nem korlátozzák a nemek, és elindul az önkeresés útján. A kaland, a szerelem, a megbántottság uralja életét, egészen addig, ameddig össze nem barátkozik Dior Bennett-el, a lázadó rockerrel…

Vajon Skylar hol találja meg a biztonságot?

"Elképesztő, hogy hónapok mennyire képesek megváltoztatni az életedet. Hogy vannak dolgok, amelyeket sejtesz egész életedben, de igyekszel nem venni tudomást róluk… Aztán egyszer csak megtörténik. Áttöröd a gátat."

     Történetünk több szereplőt is középpontba helyez, de akikkel a leginkább foglalkozik, azok a pompomlány Sky és az újonnan érkezett vadóc, Dior. Tökéletes ellentétei egymásnak, mert amíg egyikük mindene a tánc, addig a másik a rockzenéért és a tetoválásért van oda. De mindkettejüket összeköti egy közös pont, mégpedig az, hogy nemcsak a fiúkért vannak oda, de a saját nemükhöz is vonzódnak. 

"…mindig akkor toppan be valaki az életünkbe, amikor valaki szemét módjára lelép."

Dior régóta tisztában van a nemi identitásával, de Sky-nak ez még új dolog és kicsit zavart, mert pont egy negatív tapasztalattal kezdi az újdonsággal való megismerkedést. Az is hab a tortán, hogy a suliban emiatt atrocitás éri, plusz Diorral való kezdeti ismerkedése sem volt könnyű menet. De szerencséjére támogató barátok és egy hiperszuper nagynéni is támogatják őt, és az új lányról is lassan kiderül, hogy nem olyan tüskés. Főleg, mikor egyre többször találkoznak, beszélgetnek és megismerik egymást. Majd lassan és finoman izzani kezd köztük a levegő. 

"…én nem azt akarom, hogy mindenhol mi legyünk. Nem azt akarom, hogy átforduljon az egész, hanem egyensúlyt akarok. Csak egy kis egyensúlyt, ahol senkit nem hátráltatnak a mássága miatt."

Nos, az alap tetszett, nem túlbonyolított, igazi kikapcsolódást ígérő történet. Imádtam benne a felnőtteket, Dior török Adonisz apját és Sky cukipofa nagynénjét, akikre nagy szükség lenne a való életben. Mert az a szeretet, elfogadás és támogatás amivel a gyerekeik iránt vannak, példaértékű. 

"Mary meleg mosolya azt üzeni számomra, hogy mindegy milyen állapotban vagyok, mindig számíthatok rá. Annyiszor voltam irígy a csapattársaimra, a suli társaimra csak azért, mert vannak szüleik, de azt sokszor elfelejtem, hogy talán én sokkal több szeretetet kapok ettől a nőtől."

Főhősnőink szimpatikusak, Dior nevéért odavagyok és a személyiségéért is. Tetszett a vadóc, zűrös "de oké, icipicit jókislány leszek" természete, a rajz és tetoválás iránti rajongása, a rockimádata, a benne rejlő erő és határozottság. Igaz a rózsaszínű érzelmekkel neki is meggyűlt a baja, de nem hiába. Érthető és átérezhető volt minden reakciója. Bár Dior is nagyon-nagy szerepet kapott, úgy éreztem, itt a legfőbb karakter mégis Sky volt. Mert ő lépett egy ismeretlen útra, ő fedezgette fel önmagát, a benne dúló érzelmekkel ő viaskodott a leginkább. De az írónő szépen vezette a karakterét önállóan is, erre nincs panaszom. Ahogy arra sem, ahogy a két lány románcát erősítgette. Nagyon tetszett, hogy lassú égésű volt, óvatos, majd egyre több bizalommal teli. Érezni lehetett a kémiát és nagyon illett mindkét lányhoz, ahogy kezelték a kapcsolatukat. Nem volt túlszínezve, nem volt émelyítően pink, hanem hihető és mégis szívmelengető. 

"Kedvelem őt, és talán, de csak talán, őt kérdezném meg elsőként arról, hogy Metallica koncertjegyet vegyek-e a nyáron, vagy pedig inkább Iron Maiden-t." 

"– Hú, már azt hittem éppen a vibriddel szórakozol. Félreérthető hangokat hallottam – szólal meg.

Nagyot pislantok.

– Nincs vibrátorom. […] – Csak hangosan szenvedek."

A mellékszereplők, azaz a jóbarátok sem hagytak bennem rossz érzést, Sky barátnőjét kedveltem a leginkább, de az exéről - aki gyerekkori legjobb barátja is volt egyben - , úgy érzem nem kaptam meg minden áhított infót, de gondolom róla egy későbbi folytatásban lesz majd szó. 

"– Hihetetlen, hogy egy esetet mennyire másképp tud megélni két ember…"

Ami mellett viszont nem tudok elmenni és zavart, az a leírások hiánya. Voltak belső vívódások, néha akadt tájleírás is, de nekem kevésnek tűnt. Szinte minden fontos infót párbeszédekből tudtam meg, és bár nem kenyerem a túlzott leírásokról olvasni, ebből a történetből kicsit hiányoltam. Hogy csak egy példát említsek, SPOILER mondjuk mikor a végefelé az elfogadás jegyében Sky felvonult SPOILER VÉGE. Ott nagyon kíváncsi lettem volna a bővebb gondolataira, meg, hogy mit csinált, kin milyen reakciót látott.  Ezek a nüansznyinak tűnő dolgok hiányoztak nekem a cselekményleírásból, hogy bőségesebb történetet kapjak. 

"Valahogy az, amit sugároz felém biztosít afelől, hogy lehetek vele őszinte, de a bennem rejlő bátortalanság folyton megállítja, hogy beszéljek.

Nem akarom, hogy azt gondolja, miatta érzem feszélyezve magam, habár nagyban hozzájárul ahhoz, hogy zavarban legyek…" 

Összesítés: ez volt az írónőtől a második történetem, amiben még inkább bebizonyosodott, hogy ért az érzelmek átadásához, mert a táncoslány Sky és a rocker Dior kapcsolatától szinte mindent megkaptam, amire kíváncsi voltam. Két lábbal álltak a talajon, mégis az érzelmi rész amit felmutattak, az valósághű volt, kedves, tyúklépésekben haladt és szívet melengető volt. A nagy vallomások sem sikerültek cukormázasra, pont jóra, amivel elégedett voltam. A cselekmény is tetszett, ahogy a történet haladt, csak a kurta leírásokkal akadt gondom, mert azokból sokkal többet is eltudtam volna képzelni, de ettől függetlenül a történet egész jó volt, úgyhogy

AJÁNLOM 

Az olvasás lehetőségét köszönöm szépen Ellyne! 

"Szar, amikor az az ember, akit te szeretsz, nem bízik meg benned, vagy pedig hazudik. Folyamatosan."

"… valamiért megveszek a nyári vihartól. Van benne valami frissesség és szabadság. A nagy szárazság és kánikula közepette olyan, mint egy jó hideg sör az embernek egy nehéz munkanap után, vagy a legfinomabb pohár bor a vacsora mellé."

"Nem akarok turkálni a magánéletébe, és nem akarom felbosszantani sem. Ha valami nagy problémája van, talán úgy is elmondja, elvégre már vagyunk annyira jóban, igaz?"

"Az egyik felem tudja, hogy ez hülyeség, nem lehet egymáshoz hasonlítgatni folyton a helyzeteket, a másik felem reszket, annyira megbántottak…"

"Nem tudok mit tenni, feladom. Ez már nem fog helyre jönni, elfogadtam. Most már csak abban reménykedem, hogy a jövő jobb lesz. Mert hát így kell lennie, igaz?"