N. Simon Barbarától már volt szerencsém olvasni, mi több, előolvasni
Az ördög maga című regényét, aki keményvonalasabb erotikus-romantikus történet és nagyon tetszett. Ezért természetesen kíváncsi voltam az írónő korábbi regényeire is, amikről azt a hírt kaptam, hogy másabb, ezért könnyedebbeknek hittem, amolyan régivágású eromantikusoknak, amiben a főhősnő egy idő után beadja a derekát az egocentrikus, de a szerelemtől megpuhuló főhősnek.
Azt hiszem, kicsit tévedtem.
Sorozat: Érted #1
Műfaj: romantikus, erotikus
Oldalszám: 352
Kötés: puhatáblás
Megjelenés: 2021
ISBN: 9786150125824
Érdekel? IDE kattintva megrendelheted!
Fehér Dániel elismert ügyvédként dolgozott, ám karrierjének olyan ármány vetett véget, melyet nem tudott lemosni magáról. Édesapja, Magyarország legismertebb cipővállalatának igazgatója, aki szeretné, ha leköszönése után fia venné át a vezetést a vállalat élén. Dániel semmit nem tud a kereskedelemről és hidegen hagyják a cipők. Apja kényszerítése miatt kénytelen az első számú Fashionshoes üzletben megtanulni az ezzel járó feladatokat.
Az üzlet jelenlegi vezetője Schwartz Zsófia, elvált, egy gyermekes családanya, aki szárnyai alá veszi Dánielt. Bár tudja, hogy ki ő, nem kivételez vele, kemény leckéket ad neki tiszteletről, kitartásról és alázatról. Zsófi életét volt férjével való kapcsolata is megnehezíti, ugyanis a férfi még nem törődött bele a válásba. Vajon Zsófi meg tud birkózni volt férjének manipulálásával?
A közös munka során Zsófi és Dániel egyre közelebb kerül egymáshoz, és olyan szerelem bontakozik ki kettejük között, ami mindent megváltoztat.
Felbukkan Dániel volt üzlettársa, aki még mindig úgy érzi, Dániel nem bűnhődött eleget múltban elkövetett hibái miatt. Dániel ismét mindent elveszíthet.
De mit akar a volt üzlettársa ennyire megtorolni?
Vagy esetleg nem is ő áll az események hátterében?
Mi mindenre képes az, akit bosszúvágy hajt?
Zsófi és Dániel kapcsolatát tragédiák sora árnyékolja be, megpróbálják egymást segíteni az élet viharaiban, de a bajok túlnőnek rajtuk. Dániel olyan terhet vesz a lelkére, ami egy életen át végigkíséri.
Szerelem, bosszú, emberrablás, gyilkosság…
"- Tanítsa meg neki, milyen embernek lenni. Tanítsa meg, milyen mások előtt fejet hajtani."
Kezdetben döcögősen haladtam a regénnyel, mert nem volt szimpatikus a főhős, Fehér Dániel. Kicsit megsebzett alfahímnek tűnt, aki ködös utalásokat tesz a sötét múltjára, közben pedig playboy módjára habzsolja a nőket és erre büszke is. Majd jön az apja, a Fashionshoes cipőboltlánc tulajdonosa és belekényszeríti az örökös szerepbe, majd ultimátumot adva betessékeli az egyik legfőbb boltba, hogy alkalmazottként magába szívhassa a szakma csínját-bínját. Itt meg aztán képbe kerül főhősnőnk, Zsófia, az ambiciózus üzletvezető, akinek az a feladata, hogy megzabolázza főhősünk pimasz személyét és alázatra tanítsa a munka és az emberek iránt.
"- Hallgass arra, aki éveket lehúzott már a pályán. Dolgozz precízen, hogy ne kétszer végezd el ugyanazt. Minden munkafázis a folyamat része, egyszerűen nem hagyhatod ki, akármilyen unalmasnak vagy értelmetlennek tűnik is."
"- Tudod, első ránézésre vonzó, intelligens férfinek látszol, egészen addig, míg ki nem nyitod a szádat. Gyűlölöm, hogy számodra a nő egyetlen értéke az, hogy megdugható.
- Ennyire zavar, hogy kívánlak?
- Az alpári stílusod zavar, amivel azt hiszed, elnyerheted a szívem. Nem tudom, milyen nőkkel volt dolgod eddig, de ha ezektől a dumáktól elájultak, hát, hajjaj, van baj."
A hölgy nagy fába vágta a fejszéjét, már csak azért is, mert főhősünk előszetetettel nézegeti formás idomait, miközben pajkos megjegyzései mellett harapdálja az ajkát. Ah... lehetne, hogy ezt ne? Ez a férfiúi, zavarbaejtő viselkedés taszít, a való életben is, könyvekben meg még inkább. Sok szemforgató pillanatot okozott. De aztán ahogy egyre több fejezetet hagytam magam mögött, mint egy dzsungeltúrázó, aki a liánokat félrehajtva megpillant egy miniparadicsomnak beillő látványt, úgy bukkant fel előttem a történet szépsége, értéke.
"Egy kudarc csak egy újabb állomás a sikerhez vezető úton. Nem kell itt megállnod, és a felépített éveket eldobnod magadtól."
Az írói stílus ugyanolyan minőségi mint a bestseller szerzőké, úgyhogy szaporán vitt a lendület egyik sorról a másikra. Ezzel nem volt gond. Ahogy a történetvezetéssel sem, ami a kezdeti sablont kezdte kinőni, és egyedi ruhát... khm cipőt húzott magára, amivel továbbra is magabiztosan vitt előre és olyan sztorival ismertetett meg, amibe több helyen is bele tudtam magam élni. A fordulatos pillanatokból sem volt hiány, ahogy a bosszantó karakterekből sem. De kezdjük a főbb szereplőkkel.
"Úgy véltem, attól, aki pénzt ad nekünk, függeni fogunk. Az életünk, a jólétünk, mindenünk. Én pedig soha nem akartam függeni senkitől."
Hölgyeké az elsőbbség, úgyhogy essen pár szó Zsófiról. Ő egy elképesztően erős és magabiztos, példaértékű főhősnő, aki bármit képes megtenni a kisfiáért. Egyszerre volt öröm és borzasztó a helyzetébe képzelnem magam. Öröm, mert az apró megingások ellenére is igyekezett tartani magát, mert önmaga lenni és ehhez foggal-körömmel ragaszkodott. De borzasztó volt néhány helyen átélni a fájdalmát, az őt ért csalódást, a kétséget, a félelmet és a sok aggodalmat. Amihez bőven hozzájárult a ritka kellemetlen, bicskanyitogató exférj, de sokszor még a saját anyja is, F. Dániel meg aztán végképp.
"Lehet, hogy nem tudom, mi az alázat, de az igen, milyen a bukás íze."
Dániel egy keménylegény, akiről lassan hull le a lepel és derül ki róla, hogy nem olyan pöcs, mint az elsőre tűnik. Sokkal több van benne. Persze, mondhatnánk, hogy melyik hasonló műfajú regénynél nincs így? Jogos. De erről a fazonról ahogy kezdtek lehámlani a rétegek, úgy került egyre közelebb hozzám és becézgettem Daninak. Igaz idegesített a "nem tudom mi lesz ebből a kapcsolatból" hozzáállása, de ettől függetlenül baromira tetszett a karakter mélysége, a családjához való ragaszkodása és az a sok erős érzelem, ami hozzájuk fűzte.
"- Félek - bukott ki belőlem.
- Az nem baj - (...). Ettől leszel éberebb, megfontoltabb. A félelem épp hogy segít az életben, nem pedig lehúz. Hisz ha kényelmesen élsz, nem vagy éber és céltudatos. Elfelejtesz harcolni."
Szerettem a Fehér szülőket, jó volt látni, hogy vannak a regényvilágban normális szülőpárosok, akik önzetlenek, gondoskodó páros, akikhez bátran odamehet bárki egy kis lelkierőért, tanácsért, szeretetért, nem kap visszautasítást. Nagyon tetszettek, ahogy a csavarok meg... azok meg odacsaptak, hogy csak úgy zsongott a fejem. Az írónő többször is meglepett, a kezdetben csipkelődő, vággyal fokozott szerelmes történetet sokkal mélyebbre húzta. Az én lelkivilágommal együtt. A végén pedig ott ültem a könyv előtt összetörten, és nem tagadom, elérzékenyülten.
"Mohón húztam magamhoz. A szívem egyre hevesebben vert, ahogy édes csókja felmelegítette a testemet. Az iránta érzett szeretet erőt adott, és ahogy ajka összeolvadt az enyémmel, úgy éreztem, mintha most kapnék életemben először igazán levegőt."
Összesítés: gondoltam, hogy nem kapok rossz történetet, de amit végül kaptam, arra nem igazán voltam felkészülve. Sima erotikus romantikusra számítottam, ahol a nő megtöri a férfi büszkeségét, aki boldogan és dalolva hull az imádott hölgy lábai elé. De ez a történet ettől sokkal több volt. Akadt persze vágy, románc is szépen, viszont a karakterek erős jelleme mindent vitt. Imádtam őket megismerni, velük együtt érezni, de elszomorított mikor szenvedtek, abból pedig nem volt hiány.
Szerettem ezt a történetet, ó, de még mennyire. Sok értékes gondolattal, véleménnyel volt teletűzdelve, útmutatással és olyan dologgal amit átéreztem és csak egyetértően bólintani tudtam rá.
Az írónő a család fontosságát többször kiemelte, ezekkel pedig annyira az elevenembe talált, hogy csuda. Fájt vagy felemelt, a helyzettől függött. Volt itt örömmel teli, de kellemetlen érzést okozó is. Viszont mind kellett ahhoz, hogy remek történetté forrja ki magát a regény. A fordulatokkal pedig csak rákontrázott. Volt amire számítottam és akadt több olyan, ami meglepett és leesett az állam. De a történet egyik fő mozgatórugója, a romantikus szál is szépen ki lett bontva, nem volt nyálas, eleven volt, érzéki és valósághű.
NAGYON AJÁNLOM
"- Te jól vagy, Zsófi? - Váratlanul ért a hangjából áradó komoly érdeklődés.
- Ha nem hallok felőled, remekül."
"A kezdő főnökök mind ilyenek, bizonyítani akarnak, és előbb a céget nézik, utána a dolgozót."
"- A harag és a gyűlölet csak rabságban tartják a lelket. Az ész vezesse a lépteidet, ne az érzelmek."
"- A tiszteletet nem adják ingyen, ki kell érdemelned."
"... aki beszél, az csak önmagát ismétli, de aki hallgat, az tanulhat valami újat is."
"Édes istenem, minden egyes percben csak ingerelt és feltüzelt ez a nő."
"Az ember az iránt alázatos, ami szeret."
"(...) a jó tanár szavai akkor érnek célba, ha nyitott fülekre találnak.
- Egy jó tanár mindig megtalálja a módját, hogyan nyissa ki a diákja fülét."
"Ha nem vagyunk megértőek egymással, mi lenne akkor a világból?"
"Folyton emlékeztet rá, milyen aljas ember valójában. Ez a stratégiája: elnyomja az embereket, magatehetetlenné teszi őket, hogy egyetlen kapaszkodónak lássák. Engem is megpróbált elnyomni, tiltakozottva munkába állásom ellen is, hogy tőle függjek, és ne maradjon menekülőutam.
Nem tanulta meg, hogy én nem az az ember vagyok, aki hagyja magát."
"- Hogy lehet így élni? Nem tartozni sehová? (...) - Néha tényleg kívülállónak éreztem magam, de beletörődtem, hogy ennek talán így kell lennie."
"Zsófi állandóan feszegette a lelkemben elzárt ládák fedelét, és szembefordított az igazsággal. És hirtelen akartam, hogy kimozdítson a komfortzónámból. Eddig csak a testére vágytam, de ott a levegőben rádöbbentem, hogy ez nekem nem elég."
"... amikor a fiúcskával a nyakamban beléptem az ajtón, anya felsikoltott.
- Édes Istenem, hát ki ez a tünemény?
(...)
- Molnár Boti vagyok.
- Ó, milyen udvarias. Dani, honnan szedted ezt a csodaszép gyereket?
- Találtam az utcán. Eggyel több száj az asztalnál nem számít, inkább elhoztam."
"... sokan lettek már szerelmesek abban az épületben - mondta Dani anyukája jelentőségteljesen, fiának célozva szavait. - Természetesen tízből kilencszer cipőbe... "
"... nem volt nagyobb vágyam annál, minthogy Botinak biztos családot adhassak, erős apával, és támogató, összetartó testvérekkel. Meg akartam kímélni őt attól, ami az egykeséggel járt: a magánytól."
"Arra jutottam, hogy megosztom vele az érzéseimet, mert tudtam, hogy rábizhatom őket."
" - Karácsonykor eljegyzés? - kérdeztem. - Elég kisstílűnek tartom. Olyan, mintha a férfi nem tudná, mit adjon ajándékba, úgyhogy utolsó mentsvárként vesz egy gyűrűt, hogy ne égjen a képe."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése