Szeretem a krimi és thrillertörténeteket, de főleg az összegyúrt változatukat.
Chris Carter könyveivel egy ideje már szemezek, és micsoda szerencse, ő pont ebben a műfajmixben jeleskedik Robert Hunter sorozatával. Molyon mindegyik rész elég magas százalékon is áll, és mivel láttam, hogy a General Press újra kiadja az első köteteket, így úgy döntöttem, ideje megismerkednem ezzel a krimisorozattal.
Sorozat: Robert Hunter #1
Műfaj: krimi, thriller
Eredeti cím: The Crucifix Killer
Oldalszám: 352
Kötés: puhatáblás
Fordító: Markwarth Zsófia
Megjelenés: 2021 (eredeti megjelenés: 2009)
ISBN: 9789634524731
Los Angeles egyik elhagyatott házában egy kegyetlenül meggyilkolt fiatal nő holttestére bukkannak. A két fakaróhoz kötözött meztelen áldozat arcáról lenyúzták a bőrt – miközben még élt. Tarkójába különös kettős keresztet véstek – ez a keresztes gyilkosként ismertté vált pszichopata jele.
Pedig ez lehetetlen, hiszen a keresztes gyilkost két éve elfogták és kivégezték. Talán az egyik követője tette? Vagy Robert Hunter gyilkossági nyomozó kénytelen szembenézni az elképzelhetetlennel? Lehet, hogy az igazi keresztes gyilkos még mindig odakint ólálkodik, és gúnyt űz Hunterből, aki képtelen elkapni?
Robert Hunter és zöldfülű társa egy minden képzeletet felülmúló rémálomban találja magát…
"... különös borzongás futott végig a hátán. Ez a borzongató érzés minden gyilkossági helyszínen elfogta. A dermesztő halál."
A borító hangulatos, egyszerre szép, izléses és nyomasztó. Tökéletesen passzol a történethez. Na de maga a történetben nincs semmi szépség, és az izlésestől is messze áll, persze egy szaftos krimitől mit is vár az ember lánya. Hát a szaftot és a nyomasztó hangulatot, na azt igen, amiből Carter bemutatkozó regénye jelesre vizsgázott.
A családban jelenleg én vagyok a legaktívabb könyvmoly. Párom inkább a filmek felé húz, legfőképpen a horrorhoz és társaihoz, de sosem adom fel a reményt, mindig próbálok neki ajánlani olyan olvasnivalót, ami tudom, hogy érdekelné. A fülszöveg átfutása után az orra alá nyomtam a regényt, és amikor ő is szemrevételezte a kedvcsinálót, kerekded szemmel megkérdezte, miféle könyvet olvasol te? (bagoly mondja...) Bizony, a könyv hátoldala egy élve megnyúzott arcú lányról mesél, akivel egy újra munkába álló sorozatgyilkos végzett, akivel a sorozat címszereplője évek óta macska-egér játékot játszik.
"És most visszatért a rémálom.
Garcia számára azonban csak most kezdődött. Hunternek pedig a legrosszabb volt, a visszatérő."
Már az első fejezet berántott a sűrűjébe. Az író nem finomkodott a cselekményvezetéssel, olyan, mintha beültetett volna egy F1-es versenyautóba. De a második fejezet sem maradt rest, nem hagyta hogy hamarabb megkívánjam a vacsorámat. El is suttogtam egy a figyelmem az öné, Mr. Cartert.
Az író nagyon részletesen mutatja be a szereplőket. Mindegyiket. De tényleg mindegyiket, még egy kósza statisztát is. Viszont patikamérlegen kiszámított infót oszt meg róluk, ami még pont nem zavaró, nem tereli a történetet a felesleges leírások medrébe. Sőt, pont, hogy érdekesebbé teszi vele a sztorit.
Minden egyes fejezet számít, mindegyik terelget, de nem csak egyenesen a vége felé, hanem inkább úgy mondanám, hogy felfelé. Minél több fejezet után magasabbra kerültem, és egyre többet láttam abból a részletes, meglepetésekkel teli képből, amit Chris Carter festett. Ami tele volt iszonyattal, döbbenetes jelenetekkel, megkeseredett gonoszsággal. De ugyanakkor izgalmas volt a cselekmény, és ha néha visszább is vett az író a tempóból és belógatott néhány lazább pillanatot, a háttérben akkor is folyamatosan adagolta a feszültséget.
"Ez volt a védekezései mechanizmusa. Ha nincs szeretted, akkor nem is tudják elvenni tőled."
A szereplők szempontjából elégedett vagyok. Hunter és Garcia rokonszenvesek, de még nem fogadtam őket kebelbarátaimmá. Garcia rendes alak, Hunter meg érdekes. Zseni, igazán nagyszerű nyomozó, de zöldfülű, pirulós benyomást tett rám, ha nőkről volt szó. Ugyanakkor úgy letudott lombozni ez a Robert. Mert minden lehetséges nyomot, eshetőséget megcáfolt. Persze legtöbbször igaza volt, de ez méginkább frusztrált.
Összesítés: a remek borító hasonlóan jólszabott történetet takart, az egyik kedvenc sorozatomra, a Gyilkos elmékre emlékeztetett. Ahogy ott, úgy itt is a sztori és a cselekményvezetés vitt mindent, a szereplők kedvelhetőek, de nem igazán fogtak meg annyira, hogy valamelyikük a kedvencem legyen. Persze minden jót kívánok nekik, és remélem az író a későbbiekben sem gyötri meg őket a kelleténél jobban, de nem tagadom, az újabb és újabb esetük sokkal inkább lázban tart.
A történet erős, nem finomkodik, elég sok aljasságot megmutat az emberi természet sötét oldaláról. A cselekményvezetés gazdag, nem hagyja az olvasó figyelmét lankadni, még amikor azt hittem, hogy mindennek vége és becsukhatom a könyvet, az utolsó előtti oldal odapirított egy erőset. És ez még csak egy debütáló regény. Soha rosszabbat!
9/10
A könyvet köszönöm a General Press kiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése