Képregényfilmekből sosem elég, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Marvel továbbra is robog hőscsordájával a mozikba, hogy a herok rajongóinak minél több okuk legyen a rajongásra.
A Bosszúállók 2012-es bemutatkozása előtt is, után is, sok-sok saját filmet kaptunk a tagokról, de akárhogy is nézem, eddig a csapatos bemutatkozás sikerült a legjobbra, aminek második része idén tavasszal újabb kalandra csábította a mozikba a műfaj kedvelőit.
Amikor Tony Stark egy békemegőrző programot akar elindítani a Földön, a dolog ellenőrizhetetlenné válik és hirtelen újra bajba kerül bolygónk. A Bosszúállók - akik korábban magányos kalandokkal múlattatták az időt - most újra összeállnak, hogy útját állják a látszólag legyőzhetetlen Ultronnak, akinek célja kiirtani az egész emberiséget.
Nekem nem jönnek be a Vasember filmek. Nem szerettem Amerika Kapitány első filmjét, de a második már sokkal jobban tetszett. Thor első földi kalandja jól kezdődött, amit a végére azzal a gáz óriásrobottal rendesen elpuskáztak, viszont a második résszel elégedettebb vagyok. A Hulk filmeket inkább hagyjuk. Az Eric Bana-s még elmegy, de a második rész... pfff... És akkor itt van a Bosszúállók, ami szerintem a legerősebb, és nem csak azért, mert a csapat nagyját felvonultatja, hanem mert ettől a filmtől szerettem meg Vasembert, meg amúgy is, tök jó volt a gonosz Loki. Viszont a másodikban új ellenséggel, mégpedig Tony egyik "bádogemberével", Ultronnal kellett szembenézniük a csapatnak, amiért nem igazán tudtam lelkesedni.
Nem a gonosszal volt bajom. Mert egy olyan öntudatra ébredt szörnynek, ami kiakarja irtani az emberiséget, elég nagy galibát tud okozni, ami kellően jó lehet, de ebben a filmben nem igazán éreztem úgy, hogy a gép elég kemény dió lett volna hőseinknek. Sokkal durvább dolgokra számítottam tőle, ami tervben megvolt nála, de szerettem volna egy olyan harcot látni, ahol a Bosszúállók rendesen lesérülnek, és látszik, hogy ebbe a küldetésbe kezd beletörni a bicskájuk. Ehelyett az új szereplők "varászlatai" miatt vagy a múltjukkal küzdenek, vagy pedig egymással, amit zseniális ötletnek tartok, mert ezek a jelenetek voltak a film legjobbjai. Tetszett, hogy az emlékein keresztül bepillantást nyerhettem Fekete Özvegy előéletébe, valamint a nagy bunyó Vasember és Hulk között nagyon jó volt. Az előző részben Hulk úgy tűnt, nem is olyan fékevesztett óriás, de ebben az epizódban megmutatta, hogy ez koránt sincs így - mert ha ő egyszer beindul... Ezek a részek tetszettek. Ahogy az is, hogy Sólyomszemről sokkal többet megtudhattam, de, hogy Thor megint csak "háttértáncos" volt, az nem jött be, és az sem, hogy a film nagy részét a beszélgetések tették ki. Úgy érzem kicsit jobban összeállt a csapat, ami illik is így a második részre, ez a sok dumának és kavarásnak (Bruce és Nat) is köszönhető, de a fő ok, amiért jegyet váltottam a mozira, az a látvány és az akció volt. Nos, nem tudom, én ültem-e túl rossz helyen, vagy a 3D-s szemüvegem volt túl maszatos, de a látványvilág nem nyújtott olyan élményt, mint mondjuk A csodálatos Pókember 2-nél. Ott aztán voltak helyzetek, amikor úgy éreztem a filmben vagyok, de a Bosszúállóknál nem. A látványtechnika nem volt túl erős, 3D-s támogatás nélkül is megállta volna a helyét. Mert amúgy a bunyók szépek voltak... már amelyik. De nagyon kevés volt.
Nem messze tőlem, az előttem lévő sorban ült egy lány, aki gyakran kapta elő a nagy kijelzős (mint egy tab, amin a fényerő a maximálisra lehetett állítva, kb olyan volt mint egy fényszóró) telefonján facebookozott, ami több szempontból volt zavaró:
1) irritált a rohadt nagy fénye
2) miért ül be valaki moziba, ha filmnézés helyett izgalmasabbnak találja a fészbúkot?
Aztán, amikor azon vettem magam észre, hogy elbóbiskolok, mi több, néha többször tartottam a szemem csukva mint nyitva, belegondoltam, hogy hé, ez a film elég unalmas. Ritkán lehet kiküszöbölni azt, hogy egy film ne menjen le néha alfába, ne ülepedjen le a sztori, és ne venne fel egy unalmasabb tempót. Ez sajnos megtörtént, amit a végső harc sem tudott igazán felrázni. Nem mondhatnám, hogy túl hosszúnak éreztem a filmet (nem úgy, mint a Transformers 4. részénél, ahol alig vártam, hogy kirobbanjak az ülésből, olyan hosszú volt, már-már túl sok), pedig eléggé az volt, és ez elég nagy pozitívum, ha azt nézem, hogy sok helyen átvette az uralmat az unalmas monotonitás. De azt néha oldotta egy-egy humorbonbon, a Marvelnél megszokott vicces beszólogatások, amik konfettiként hullottak alá. Viszont nálam a harcok voltak a központban, amit sajnos a film nem tudott kellően izgalmasan hozni.
Összesítés: az Ultron kora nyomokban méltó folytatása a Bosszúállóknak, mert a csapat egységesebb (vagy én értelmeztem félre), a hajdani szürke emberekként bemutatott csapattagok most sokkal több színt és figyelmet kaptak, ami mindenképp jót tett a filmnek, de Ultronnal, mint főgonosszal, elégedetlen voltam, ahogy a mozi látványvilágával is. Kár érte, igazán kár, de talán a harmadik rész végre bekebelez majd. Addig is kíváncsian várom a további karakterfilmeket, és remélem, hogy Elizabeth Olsen több szerepet kap valamelyik hős oldalán (úgy tűnt, a Kapitány következő filmjében fontos figura lesz), mert itt a végére megnyerő volt (és külön meglepett, hogy Aaron Taylor-Johnsonnal alakított egy párt. Úgy tűnik beváltak a Godzillánál).
Talán ha egyszer újranézem, jobban fog tetszeni ez a film (és jobban átérzem az egyik szereplő halálát, mert első látásra nem taglózott le a veszteség). Volt már rá példa, de addig szőrösszívű leszek a pontozással...
6/10
A végén a gyerekek Az egy ropi naplóját olvassák :D
VálaszTörlés