J. Kenner: Kínzó vágy

     Az Őrült vágy miatt olvastam el a Kínzó vágyat, ami ugye a trilógia első része lenne. Na igen. Picit megkavartam magam, amikor a másodikból már elolvastam jó néhány fejezetet, mire a fejemhez kaptam. De mégsem bánom, mert az Őrült vágy kellemes csalódást okozott, így a vonakodásomat félresöpörtem az írónővel szemben, és nagy kedvvel merültem el a Kínzó vágyban.

     A nagy sikerű Rabság trilógia szerzője újabb háromkötetes sorozattal jelentkezik. Főhőse Angelina, aki gazdag nagybátyja után nemcsak egy hatalmas házat, hanem három udvarlót is örökölt. Az egyik Evan, egy titokzatos, megfejthetetlen üzletember, akitől Jahn bácsikája óva intette, és akinek külön végrendeletben tiltotta, hogy a lány közelébe kerüljön.
Angie azonban küzd a ráerőltetett szerep ellen. Lina szeretne lenni, aki legalább annyi szerelmet tud adni, mint amennyit el akar venni. És soha, semmilyen más férfit nem képzelt el maga mellé, csak Evant…

     Nem tudom ki hogy van vele, de engem eléggé zavarnak a fülszövegben fellelhető félrevezetések. Jelen esetben a három udvarló, akik közül egy olyan volt, aki szerette Angelinát, a többiek féltőn óvó bátyuskákként szerepeltek egész végig. 

"Nem tudtam, hogy a veszély valódi, vagy csak illúzió. És akkor nem is érdekelt.
Az érintésre vágytam, a borzongásra.
Mi lehetett egy kétségbeesett, repülés utáni vágy, amit egész este éreztem? Evan karjaiba akartam repülni.
Szükségem volt a száguldásra. Vágytam a borzongásra.
Azt a férfit akartam.
És rettentő nagy kár, hogy ő nem akart engem."

A történet egy nagybátyját gyászoló lányról, és a lovagok egyikéről, Evanről szól. A könyv az ő szerelmüket meséli el, ami bővelkedett egy tökéletesnek tűnő másodhegedűs udvarlóban, sok-sok vágyódásban, a szokásos szomorú múltas drámában, és megannyi forró erotikában.

"Itt ez a hihetetlenül figyelmes és kedves férfi, aki tökéletesen egyértelművé tette számomra, hogy túl akar lépni a laza randizgatáson és komolyabb kapcsolatot szeretne, én pedig még mindig a kamaszos ábrándjaim foglya vagyok? (...) És tekintve, hogy apám mutatott be minket egymásnak, már a szülői jóváhagyás is megvolt."

Hiába töröm a fejem, fogalmam sincs hogy hívták Angie oly tökély zsaru pasiját. Pedig a második részben is benne volt imitt-amott. Nem is olyan fontos, hisz nem szimpatizáltam vele, és nem is sajnáltam, engem bosszantott a muki, túlságosan is átment piócába. Bezzeg Evan, őt bírtam, de mivel csak a lány fejében bóklászhattam, és így a pasi gondolatait nem olvashattam, ezért az elején őt sem zártam a szívembe. Sajnos túl sok volt a felvezetés, Angie rettentően untatott, emiatt pedig Evanről sem tudtam meg eleinte túl sokat azon kívül, hogy milyen szexi, elérhetetlen és titokzatos.    

"-Miért vagy itt? - suttogtam.
- repülni akartál. Ügyelni akartam rá, hogy ne zuhanj le.
- Szóval csak vigyázol rám? - Továbbra is a szemébe néztem, a rám visszatükröződő vágyból merítettem bátorságot. - Vagy segíteni akarsz a felszállásban? 
Szavai lassúak és kimértek voltak.
- Bátorság, ha a hercegnő incselkedik a sárkánnyal. 
- Ki mondja, hogy incselkedem? 
- Bátorság csábítani is.
- Miért ne? - Halkan beszéltem, vággyal teli hangon.
- A sárkányok elégnek. És a sebek után hegek maradnak. 
És ha nem érdekel? 
Nem válaszolt, de szeme elsötétült és pontosan tudta, hogy ezt ő is akarja."

Az Őrült vágytól eltérően, ez a rész sokkal lassabban haladt, és nem csak Angie narrálása miatt, hanem mert a főszereplő pár olyan hatalmas kört írt le a kása körül, hogy úgy éreztem bealszok. Nem kapott el a lendület, hisz alig volt belőle, talán csak annyi mentett meg egy-egy fejezet közt a szunyókálástól, hogy Angie nem csak a férfi iránt érzett ábrándjairól regélt, hanem felemlegette a nővére miatti fájó múltat, és idővel Evan egyes titkai is kiderültek. 

"Evan olyan volt, mint a drog, és most, hogy megkóstoltam, tudtam, hogy soha nem tudok lemondani róla."
Elhúzódott tőlem, keményen, lihegve szedte a levegőt. Nyüszítve ellenkeztem, rettegtem, hogy csak ennyi volt. De félelmem elpárolgott, amint belenéztem a szemébe."

Végül megtörtént az elkerülhetetlen, amire már annyira kíváncsi voltam, és az az egymásra találás. Szép is volt, buja is volt, nagyon érzéki, és bőven erotikus. De elkerülhetetlenül felvonyítottam azon, hogy Evan is bírja a kikötözést... *laposan néz*

"...rájöttem, hogy nem az Evan Blackről szövögetett álomkép volt az, ami megadta nekem a vágyott borzongást - hanem maga az ember. A jelenléte, a humora, a gyengédsége. Még a titkai is."

Végezetül sikerült úgy bezárnom a könyvet, hogy az utógondolataimban megfordult, ez jobb, mint a második rész, amit hamar át is gondoltam, mert tény, hogy Evan titkai (az, hogy szeret illegális dolgokban játszani, nem volt meglepő, még a második rész ismeretében is) megfogtak, vagyis jobban mondva egy, de az nagyon, és akkor tudatosult, hogy ő milyen remek ember, valamint az, hogy ő és Angie mennyire jók együtt, mégis ott volt a történet nagy szelete, amit nem igazán tudok értékelni, mert túlságosan nem kötött le.

Összesítés: műfajilag nem kiemelkedő könyv, viszont jól kikapcsolódást nyújtott, még akkor is, ha az első fele unalmasabb tempójú, viszont onnan, ahol Angie és Evan végre összejönnek és teszik amit tenniük kell, valamint megismerik egymás múltját és valódi párként, segítőtársként működnek együtt, az minden unalmas mozzanatért kárpótolt. Viszont a könyvet összességében kell néznem és értékelnem, így viszont nem tudok szemet hunyni a kezdeti lendületlenség fölött, így a Vágy sorozat nyitókötete nálam egy közepessel indított.

6/10