Aprócska év végi összegzés - 2014

     Sziasztok! Újabb év van a hátunk mögött. Ti ezt elhiszitek? Olyan, mintha most írtam volna a 2013-as évösszegző posztomat, erre már a 2014-esen kell agyalnom. Hogy rohan az idő! Valaki lecsaphatná egy kicsit. A legnehezebben azt viselem, hogy egy újabb évvel lettem öregebb. :P Viccet félretéve, azért történtek jó dolgok is... Ahogy láttam, olvastam és hallgattam jó és rossz filmeket, sorozatokat, könyveket és dalokat. Oké, nem csűröm-csavarom tovább a dolgokat, sorolom miket szerettem vagy nem szerettem 2014-ben.

• Kedvenc film:

A holnap határa

     Már a mozizás után egyből tudtam, hogy ez a film lesz az idei dobogós. Nagyon meglepett, mert nem vagyok egy Tom Cruise fan, és a legtöbb filmjétől sem vágom magam hanyatt, de ez a filmélmény nagyon kivételesre sikerült. Tetszett a színészi munka, a történeti ismétlések (amiket könnyen ellehet szúrni monotonitásukkal, de ez itt nem fordult elő), maga az alaptörténet, ami lehetett volna sablonos is (ember vs űrlények), de ez a sztori kapott egy kis pluszt (időhurok a különleges dög vére miatt), ám legfőképp a csatajelenetek miatt lett kategóriagyőztes A holnap határa.

• Legrosszabb film:

Scarecrow

     A tavalyihoz hasonlóan megint egy trash-film kapja az Arany Málnámat, méghozzá a Scarecrow című gyöngyszem. Már a trailernél tudtam mibe vágok bele, és mivel időm meg kedvem is volt, meg is ejtettem a tévébámulást.
Ezek a hulladék filmek roppant fájóak tudnak lenni, de mégis elvihog rajtuk az ember. Főleg, hogy az ostoba tartalom mellett azzal szembesülök, a színészecskék valóban komolyan veszik a szerepüket. Kínos, mint egy hascsikarás.
A történet röviden: egy kisvárosban fesztivált tartanak, ahová kell egy madárijesztő. Az egyik tanya tulaja, egy fiatal lány felajánlja a családi birtok rémségét a célra, amiért a helyes tanárbácsi (akivel anno kavart) elmegy néhány szende, nyomi és vagánykodó diákjával karöltve, mert ugye egy nyamvadt madárijesztő leszedéséhez a karóról, egy kisebb hadsereg kell. De ugye azt senki sem tudja, hogy a madárrém egy elátkozott valami, ami fogalmam sincs hány évenként magához tér, és embervérre meg húsra vágyik. Mivel pedig a kis csapat éppen jó helyen lézeng, rögvest az étlapra kerülnek. Hamar elhangzanak az első ordibálások, sikolyok, meg a hülyébbnél hülyébb menekülési stratégiák (főszereplő csaj új verdája ott a ház közelében, de a bamba banda egy olyan kocsit néz ki magának, ami még véletlenül sem indul be), és a szokásos klisék, mint a jajistenem, nincs térerő! Közben a szereplők karakterfejlődésen mennek keresztül, mert a gyávából vagy bátor lesz, esetleg önjelölt mártír, aki hótfelesleges módon hal meg, vagy olyan irritáló stílust vesz fel, hogy én magam dobtam volna oda a madárijesztőnek... ami a film legviccesebb eleme. Mert az a valami nem áll másból, mint gallyakból, vagy elfeketedett szalmából. Nem válogatós, mindent elfogyaszt, sőt a csontokat is patyolat fehérre szopogatja, csak tudnám, minek. Sokkal hihetőbb lett volna ez a mese, ha jó vámpír módjára csak a vért használja táplálékul, és nem csócsálja meg az áldozatait. Béna tulajdonságokkal felruházott madárijesztő ez... néha olyan, mint Samara a Körből. Aki meglátja, annak leesik az álla. Bevillant a kép? Na a film szörnye is okozott valami hasonlót az egyik mellék-mellékszereplőnek. Ó, és még valami a szereplőkkel kapcsolatban. Eleinte nagyon mázlisták voltak, mert amikor beszakadt alattuk a pajta padlója, és lejjebb kerültek egy szinttel, egy deszkadarabra csomózott kötéllel, amit feldobtak, és az megakadt pár fogpiszkálónyi padlómaradványban, simán kimásztak. Pedig az első biztonságos lesz ez? rántásnál rájuk kellett volna esnie a pillanatnyi mentőeszköznek és a padló többi részének. Tökmindegy, mert ahogy a valóság show-kban is, itt is csak egy maradhatott, akinek nyereménye az élete volt.

• Kedvenc sorozat:

A zöld íjász

     Még csak az első két évadot láttam, de nagyon tetszik ebben a sorozatban az, hogy valóságos. Nincsenek benne szuper képességekkel megáldott világmegmentők, hanem egyszerű emberek, akik remek harci kiképzést kaptak. Azért itt-ott befigyel a kémia, meg az erőfelturbózó löttyök és egyebek, de ez még belefért (Flash fölött most szemet hunyok).
Oliver helyes, nagyon, de nem a dögös pasi miatt néztem a sorit, inkább magáért a karakterért. Nem érdekelt, hogy a pasi még a legyet is röptében, sokkal jobban foglalkoztattak azok a részek, amik a szigeten játszódtak, nekem azok voltak az érdekesek. Meg persze az egyre jobb bunyók. És Felicity! Szerintem ő a sorozat lelke. Hiába a klassz pasi, a legfőbb szereplő, mert ha ez a bájos nő nem lenne a csapatban, elég egyhangú lenne a gárda.

• Legrosszabb sorozat:

Terra Nova

     Párom miatt kezdtem bele ebbe a Jurassic Park szerű sorozatba, amire a legmegfelelőbb szavam az unalom. Bánom is én, hogy nem voltak moziszintűek a dinók, de a szereplők lehettek volna színesebbek, ahogy a történet is érdekesebb. Sokkal több rejtély, gubanc, vagy valami izgalom, bármi... a legtöbb részen bealudtam, vagy olvastam. Viszont egy részlet nagyon megmaradt bennem. Mégpedig az őszszakállú Rambo, aki bátran szembeszállt a T-Rex-el, kezében egy bicskával, miközben harci állásban gyere te rohadék!-ot üvölt az állatnak. Igen, ez maradandó élmény volt... röhejesen az. Viszont az utolsó rész utolsó másodpercei érdekesek voltak, szomorú, hogy az egész sorozatról ez nem mondható el. Nem is csoda, hogy kaszálták.

• Kedvenc színész és színésznő:

     Az idei kedvenc színésznőm Emily Blunt lett, aki kellemes meglepetést okozott A holnap határában nyújtott alakításával. Régen is szerettem őt, de most, hogy egy ilyen keményebb szerepet is bevállalt, sokkal jobban megkedveltem.
Igazából nem akartam kedvenc színészről nyilatkozni, mert nem volt jelöltem, de hirtelen beugrott Robert Downey Jr. A Vasember filmekben nem szerettem, de a Bosszúállókban végre közelebb került hozzám, és a szimpátia azóta is nő. Egyre több filmet nézek tőle, és tetszik, amit csinál. Remek színész.

• Kedvenc könyv:

Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya

     Nem is volt kérdéses, melyik könyv kapja az első helyet. Nem ez az első történelmi romantikusom, de ez a legnagyobb kedvencem! És műfaj ide vagy oda, minden más idei olvasmányomat maga mögé utasította.
Egy kivétellel mindegyik szereplőt nagyon megszerettem, a főszerelmespár nagyon ott van, ahogy az egész történet is romantikával, erotikával, humorral, és a kilences listával együtt.
Szívből ajánlom ezt a könyvet! (bővebben)

• Legnagyobb csalódás:

Sylvia Day: Megigézve

     Ez a kategória sem okozott fejtörést, mert a könyv végeztével egyből tudtam (és reméltem), hogy ettől rosszabbat már úgysem olvashatok... Borzasztó. Rettenetesen rossz fércmű. Kidolgozatlan baromság. Mit mondhatnék még róla. Inkább linkelem a bővebb véleményemet, ami azóta sem változott. (bővebben)

 

• Kedvenc könyves karakterek:

      Hölgyeké az elsőbbség! Aki ezúttal nem más, mint egy tini. Egy dampyr testőr, aki védelmezi a jó vámpírokat. Richelle Mead Vámpírakadémia sorozatának világa egyedi és kiváló, hősnője pedig eszméletlen jó arc. Rose nagyszájú, bajkeverő, de ugyanakkor végtelenül hűséges barát és védelmező. Nagyon megkedveltem a csajt, pedig még csak a sorozat elején járok, és a jelleme alig fejlődött valamicskét.
Az urat még csak két könyv óta ismerem, aki nem más, mint A.O. Esther Összetört glóriák sorozatának egyik legújabb szereplője, a Norvég király, Véreskardú Harald. Bátor, nemes, de ugyanakkor könyörtelen azokkal, akik bántják a szerelmét, népét, barátait. Néha megijesztett az agresszivitásával, ezért inkább a kedvesebbik oldalára koncentráltam, ami láthatjátok mennyire elbűvölt, hisz ő lett a 2014-es álompasim. :)

•  Legirritálóbb könyvkarakterek:

    Sajnos tavaly is sikerült megismerkednem néhány olyan könyves személlyel, akiket legszívesebben megfojtottam volna egy kanál vízben. Elsőként megemlíteném Jack Ketchum: A szomszéd lányban szereplő negatív karaktert Ruth-t, akit szívből gyűlöltem, és a mai napig megvetek. Találkoztam már olyan női karakterekkel, akik simán ostobák voltak, és rinyálásukkal harcolták ki maguknak ezt a nem túl elismerő titulust, de Ruth a kegyetlenségével győzött.
Az idei legirritálóbb fickó címet ezennel Gabriel Emersonnak szeretném átnyújtani, aki Sylvain Reynard Pokoli trilógiájának egyik főszereplője. Kész elmebaj ez a pasas, mert eleinte egy karót nyelt pöcs volt, aztán meg olyan nyáltengert csinált maga körül, hogy belefulladtam. Nem. Nekem ez a pasi nem jön be.
Valamint meg kell említenem Lacey Weatherford: Crush - Bizsergés című történetének egyik mellékszereplőjét Clay-t, aki a főcsaj legjobb barátja, és totál bele van zúgva a lányba. Hihetetlenül irritáló figura, az első megjelenésétől az utolsó szerepléséig utáltam. Vérlázító ipse, egy pillanatig sem sajnáltam, akárhogy is járt.

  

•  Kedvenc könyves páros:

     Tavaly négy páros között vacilláltam, mára három maradt, akik közül végül az Összetört glóriák szerelmes angyalpárjának fejére illesztem a képzeletbeli koronát. Ők Sophiel és Elijah. A Megbocsátás címet viselő kötet után döntöttem mellettük, mert amin ők ketten átmentek, megérdemlik, hogy itt legyenek. Főleg, mert a történtek után sem tudtam őket nem szeretni, sőt, még inkább örülök nekik. Nagyon szépek együtt, kiváló és jó harcosok, a szerelmi vallomásaiktól pedig elolvadok.
Sophiel eleinte gyenge volt, aztán egyre erősebb, de ugyanakkor megtört is. Most viszont azt látom, hogy végre felnőtt, de nem csak ő, hanem Elijah is, utóbbi hiába van már több ezer éves. Nem tudnám őket külön elképzelni, ők együtt igazán erősek, és jól is van ez így.

• Kedvenc könyvborító:

     Ezúttal is két borítóval ostromollak titeket, mégpedig Az örökké határával és a Pushing the Limits-el. J.A. Redmerski könyvén Andrew profilja díszeleg, ami nagyon jól passzol az első Cam-es részhez. A PtL borítója pedig régen is tetszett, de most, hogy már ismerem a történetet is, nyugodt szívvel szúrom a bejegyzésbe.

• Legrondább könyvborító:

     Hát én azt a kis NEM-es rubrikát alaposan összefirkálnám.
Förtelmes ez a borító.
Sajnos még mindig küzdök ezzel a könyvvel, de már csak 40 oldalam maradt. Nem egy terjedelmes történet, de nem is érdekes. Ám ha már a borítót kell csak nézzem, ez a srác... hát nagyon nem. Az ajkai ijesztőek. Ahányszor csókjelenetről olvastam a könyvben, mindig eszembe jutott a borítón lévő srác, és elképzeltem, hogy úgy cuppan rá szegény lányra, mint egy polip tapadókorongja.   

• Kedvenc énekes:

     Ezúttal nem egy bandát mutatok nektek, hanem egy fiatal Voice-felfedezett énekesnőt, Leah McFall-t. Nagyon bírom a hangját (egyik kedvencem tőle), aminek hatalmas terjedelme van, és nem is szégyelli megmutatni. Igaz néha visszafoghatná magát, mert a magas C átmegy kényelmetlen dobhártyaszaggatásba. De ezt leszámítva nagyon szép és kellemes hangja van.

• Kedvenc dal:

     A jövő év egyik legjobban várt filmje, A szürke ötven árnyalata. A könyv óta egy kicsit megkopott a rajongásom, de a filmre még mindig kíváncsi vagyok, főleg a jó kis előzeteseket látva. Mindkét trailer nagyon jó aláfestő zenéket kapott, de az első beyonces Crazy In Love a legemlékezetesebb. Az az átdolgozás valami fenomenális, azóta is várom, hogy végre elérhető legyen a teljes dal. Piszok filmesek, biztos a filmzenei album kijöttekor hallhatja a teljes anyagot a nagyközönség. Addig is kibírom, mert pár hete rátaláltam egy igazán jó coverre, amit Sofia Kalrbergnek köszönhetek. Gyönyörű hangja van!

• Egy megmosolyogtató kép:

Hát csak nézzetek rá. Olyan aranyos, ahogy koncentrál. :D

     Ez volt hát a 2014-es évi összefoglalóm, remélem tetszett, és ezúton is köszönöm Nektek az eddigi figyelmet, remélem továbbra is velem tartotok. :) 

Boldog Új Évet Kívánok!