Ezt a könyvet már jó ideje halogattam, a "kötelező" listám egyik darabja volt, amit még tavaly jelöltem be olvasásra. Wee bejegyzését olvasva kaptam kedvet hozzá, meg aztán úgysem volt még szerencsém ilyen típusú, sci-fi-fantasy-sárkányos történethez. Egyszer pedig mindent ki kell próbálni, ugye?
Hogyan menthet meg egy lány egy egész világot?
Benden Sárkányfészek lovasainak szemében Lessza nem más, min egy rongyos szolgáló.
Fél életében azokat szolgálta, akik elárulták az apját és elbitorolták földjeit. Most azonban eljött az idő, hogy Lessza ledobja az álcát, és visszaszerezze, ami jogosan az övé.
Minden megváltozik azonban, amikor találkozik a sárkánykirálynővel. A közöttük kialakuló kötelék örökre megváltoztatja mindkettejüket, és védelmet nyújt, amikor évszázadok óta először a világukra tör a külvilági fenyegetés, amely esőként záporoz a földre, és mindent felemészt, amihez csak hozzáér. Valaha sárkányok és lovasaik óvták a Pernt a gyilkos szálaktól, de manapság alig maroknyian vannak csupán. Lesszának saját és sárkánya életét kell kockára tennie, ha meg akarja menteni a világot.
Én mondom, az első pár fejezet nagyon odatapasztott az ágyamhoz (kedvenc olvasóhelyem), mert a könyv nagyon meglepő és fantáziadús prológussal szolgált, aminek ittam minden egyes szavát, ahogy a későbbiek miatt is mindaddig, amíg Lesszából sárkányúrnő nem lett. Na de egy kicsit mesélek a történetről.
A Föld réges-rég a múlté, az emberek továbbálltak a Pern nevű bolygóra, ahol új életet kezdhettek. A planéta szép és jó volt, az emberek próbáltak elhelyezkedni, gazdálkodni, hogy a civilizáció jól meglegyen új lakhelyén. Azt hitték biztonságban vannak, ezért az űrhajókat feldarabolták, a technikai vívmányokat pedig szép lassan elhanyagolták mindaddig, amíg békés életükre árnyék nem borult egy kisbolygó, a Rőtcsillag miatt, ami olyan kétszáz évenként, ötven éven keresztül haladt a Pern mellett, és amiről olyan szálformájú élősködők hullottak alá, ami mindennemű szerves anyagot felemészt.
"Kopár bolygójuk a Pern felé küldte értelem nélküli, förtelmes esőjüket, amely szerves anyag után kutatott, hogy meghízzék rajta."A bolygó és lakossága elég sok kárt szenvedett addig, amíg a tudósok létre nem hozták a bolygó egyik őshonos létformái közül a megoldást jelentő sárkányokat, amik egy foszfortartalmú kőzet elrágcsálása után tüzet tudnak okádni, amivel még a levegőben eltudták égetni a szálakat. A sárkányok lovasokat kaptak, akik között idővel telepatikus képesség alakult ki. De nem csak ez, hanem barátság is, és életre szóló hűség.
"A sárkányok a fejed fölött:Ám amikor az ötven éves szálhullás vége szakadt és teltek-múltak az évtizedek, a sárkányok és lovasaik dicsősége annál inkább megfakult, hőstetteiket a lakosság egyre inkább elfelejtette, sőt mítoszként kezelte.
ők szállnak élet s halál között.
Szárnycsapásuk óvja a földet,
légy hű, légy övék, tiszteld őket!"
"Öt nemzedéken belül a hősies sárkánylovasok leszármazottai kegyvesztetté váltak; a régi hősi tettek és létük értelme is elvesztették az emberek tiszteletét."Sok évszázad eltelt az első szálhullás óta, az emberek az első hullám után idővel elfeledkeztek hajdani technikáikról és tudományukról, amíg egyszerű földművesekké váltak. De F'lar, a sárkányvezér hitt abban, hogy a valaha volt hősies cselekedetek és a Rőtcsillagról hulló fenyegetés, amiről a mondák és balladák beszéltek, nem holmi mese, hanem valóságos volt, ami megismétlődhet.
Elmondom, mit vártam a könyvtől: mindenképp egy, a Földön játszódó történetet (mivel nem olvastam a fülszöveget, és már jóformán nem is emlékeztem a hajdanán olvasott kritikákra, ezért nem tudtam, hogy egy másik bolygón találom majd magam), sárkányokat lovasaikkal, egy kis románcot, elnyomott népet és egy zsarnok uralkodót. Igen, klisés történetre számítottam, ehelyett egy olyan szépen megteremtett új világgal szembesültem, ami előtt emelem a kalapom. Nagyon tetszett, hogy a fő konfliktust nem egy hatalommániás ember jelentette, hanem egy másik bolygó, ami pusztulást jelentett a Pernre és lakosságára nézve. Emellett ha nem is vagyok sárkányimádó, de nagyon tetszett a lények és lovasaik közti bizalmas, bajtársias, barátságos kapcsolat. De furcsa volt történetvezetés szempontjából, hogy az emberek felhagytak tudományos vívmányaikkal, és egy sokkal visszamaradottabb korba csöppentették magukat ahelyett, hogy még inkább növelték, tökéletesítették volna tudásukat. Ha úgy vesszük ez nem zavart, csak fura volt, de ahol sárkányokon lovagolhat az ember, oda minek egy szuperszonikus kis repülő, nem?
Eléggé bevezető hangulatú ez a könyv, egyes problémákat túl korán áthidalt, és csak a szálhullás megakadályozásáról szólt. Ezzel persze nincs is gond, csak jobb szerettem volna, ha Lessza hajdani otthonában történő zsarnoki gondokról érdekesebb tálalást kapok. Mármint, hogy a lánynak ne sikerült volna olyan könnyen elszabadulnia Fax uralma alól. Ehelyett McCaffrey hősnőjét pár alig érdekes fejezet után az egyetlen fennmaradt Sárkányfészekbe teszi. De még így sem lett volna rossz, ha F'lar és közte nagyobb a szikra. De azt azért hozzá kell tennem, hogy a párbeszédeik tetszettek, főleg, mert szurkálódásaikkal szórakoztatóak voltak.
"Nos, szívesebben találkozik a férfival egy szendergő sárkány társaságában, mint egy hálószobában."Úgy tűnik eléggé hozzászoktam a romantikus blődségekhez, és már mindenhol azt várom el, hogy a szereplők izzanak egymás közelségétől. Ez itt elmaradt, és nem mintha ebbe a történetbe kellett volna a határtalan érzelmek kavalkádja, mert attól lehet, hogy emészthetetlen lett volna, de egy kicsivel több érzelemmel jobb szájízzel tettem volna le a könyvet. Ne is törődjetek velem, egyéni szocproblem.
Az írónő sokkal jobban foglalkozott a sárkányok és emberek közti kapoccsal, mint ember és ember köztivel, ami számomra annyira nem volt tetszetős, jobban esett volna, ha 50-50 alapon kaptam volna mindkettőből. De az alapvilággal lenyűgözött, viszont a történetet nem szerettem meg igazán. Inkább csak megszoktam, ami ugye nem ugyanaz. Ámbár voltak olyan részek amik nagyon tetszettek, és azok a fejezetek elején lévő balladák.
"Fordulj sebesen -
tűz a sebeken.
Zöld pikkely villan -
Vár rád a túlnan.
Bronz s barna suhan,
lecsapva zuhan.
Ha szál szitál a szélben
sárkány száll az égen."
5/10
U.i.: a borító nagyon-nagyon tetszik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése