Karen Chance: Megérint a sötétség

     Mostanában elég sok sorozatba kezdtem bele, ami nem feltétlenül hasznos, mert a jó könyvsorozatokat kénytelen vagyok bizonytalan ideig hanyagolni, amíg egy másik, talán érdektelenebb történettel küszködök éppen. Molyon elég sok könyvet jelöltem be tavaly, amiből még mindig maradt néhány olvasatlan, köztük egy elég terebélyes sorozat (Az igazság kardja). Kicsit kezd elmenni a kedvem a sorozatoktól, nem is azért mert nem szeretek egy világról és a szereplőiről sokat olvasni, hanem mert a sok megkezdett miatt nem fejezem be őket. Néha mégis elcsábulok a könyvmolyok ajánlásai miatt egy-egy másik világba, még ha figyelmeztetnek is, hogy az első könyv nem is olyan jó... de győz a kíváncsiság. Nemrég is ez történt, amikor sort kerítettem Karen Chance Cassandra Palmer sorozatára.

Karen Chance

     Cassandra Palmer élete koránt sem átlagos. Látomásai véletlenszerűen felvillantják neki a múlt vagy a jövő fontos pillanatait. Emiatt figyel fel rá és rabolja el Tony, a több száz éves vámpír. Hatalmat akar Cassie látomásaiból – mindent tudni akar üzletfeleiről, pedig azt még nem is sejti, hogy a szellemek szintén kapcsolatot tudnak teremteni a lánnyal. Két évvel Tonytól való szökése után Cassandra halálos fenyegetést kap. Ezzel véget érnek az unalmas hétköznapok, menekülnie kell a vámpírok elől. De nem csak nevelője üldözi, nyomába erednek más vámpír nagymesterek, hadmágusok, sötét varázslók és boszorkányok is.
De vajon mit akarnak a fiatal, ártatlan lánytól? Mi köze mindennek Carcassone várának kínzókamráihoz, ahová Cassie látomásai újabban vezetnek?
Sikerül-e kideríteni, valójában mi történt pontosan a húsz évvel korábban elhunyt szüleivel?

     Megvagyok lőve. Mert minden adott egy igazán élmény- és eseménydús történethez, Chance mégsem tudta úgy összerakni ezt a kezdőkötetet, hogy ne szenvedésként éljem meg szinte minden fejezetét. Jó néhány kivételes esemény akadt ami érdekes és lebilincselő volt, de ezeket jó gyorsan elmaszkírozta, amikor főhősnőjét a Szenátus elé cipeltette.
Az alaptörténetben aztán szerepel minden ami természetfeletti, sőt az írónő képbe hoz jó pár történelmi személyt mint például a festő Raffaellot (barát) vagy esetleg Raszputyint (ellenség).

Ez a könyv ízig-vérig kezdőkötet, amely bélyeghez már túlontúl is ragaszkodik. Belemélyed a múltba, alaposan bemutatja a jelen világát, és jó hosszan elidőzik a természetfeletti világ rendszerében, hogy a további kötetek olvasásánál egy kérdésem se legyen a vámpírokkal, szellemekkel meg egyéb lényekkel kapcsolatban. Nem mondom, szeretem ha egy könyv informatív, de az ne menjen az érdekesebb részletek rovására.
Adva van egy huszonéves lány, Cassandra vagy Cassie, kinek hogy tetszik, aki egyaránt lát a jövőbe és a múltba. Még kislánykorában elrabolja egy Tony nevű vámpír, majd megöli a szüleit, amiért később a lány bosszút akar állni. Először is megszökik, majd szövögeti ő a kis tervét, de a bosszúhadjárat elég lehetetlennek tűnik, ha nyomában állandóan ott vannak a vámpír fogdmegjei.

"Tony megölése régi álmom volt, ám valóra váltására nem sok reális esély mutatkozott."

Cassie látnoki képességei mellett a szellemeket is látja, sőt legjobb barátja pont egy ilyen szerzet, akinek neve Billy Joe (aha, erről a névről nekem is mindig a Green Day frontembere jutott eszembe). Ő segít a lánynak a bujkálásban, plusz kémkedik Tony után. Jó szolgálatot tesz Cassie-nek, hisz a hősnőn kívül nem látja őt senki, úgyhogy jobb információszerzőt keresve sem találhatott volna. Persze nem csak puszta barátságból segíti a lányt, hanem energiáért, hisz a szellemeknek is táplálkozniuk kell.

"Billy Joe az egyik olyan kísértet, aki képes energiát csapolni egy élő donorból is, kicsit a vámpírokhoz hasonlatosan. Az utóbbiak a vérből jutnak hozzá, mivel ez a folyadék rejti magában mágikus értelemben az emberek életerejét. Amikor vért szívnak, részben az áldozatuk életét is magukévá teszik, cserébe ahelyett, amit elveszítettek, amikor félig elhagyták a mi világunkat. Bizonyos szellemek is képesek ugyanerre, és a vámpírokhoz hasonlóan általában ők sem kérnek engedélyt rá."

Ha már egy picit belementem a történet lényeibe, akkor megemlíteném azt a kis apróságot, ami mondjuk a vámpíroknál tetszett: átváltozásuk után külsőleg nem lettek félistentestűek, sem okosabbak. Olyanok maradtak mint életükben, csak az átváltozással megkapták a halhatatlanságot, de ezzel együtt egy magasabb rendű vámpír szolgájává váltak, akinek fennhatósága alól csak sok év bizonyítás után szabadulhattak.
Cassie azon kívül, hogy Tony fejének levételét tervezgeti és menekül a vámpírhordája elől, egyre gyakrabban pottyan a múltba egy francia ismerősének emlékei és a látnoki ereje miatt, ám a régiekkel ellentétben a mostani látomásai élethűbbek már nem is lehetnének. Ugyanis amikor a kérdéses személyt megérinti, lelke szinte megszállja a férfit, akinek így minden örömét, félelmét, első kézből érezheti át.

"… még soha nem vettem részt szereplőként a látomásokban, nem éreztem a szagát és nem éltem át a félelmét olyasvalakinek, aki átélte a történteket. Csak annyi a különbség, mint elhajtani egy súlyos autóbaleset mellett, vagy belekeveredni."

A lány nem érti miért éli át ezeket az újfajta látomásokat, de akad néhány férfiúi segítsége, méghozzá nem is akármilyen. Egyikük Mircea egy nagy hatalmú vámpír, aki kislánykora óta ismeri Cassie-t, és akivel elég közel kerülnek egymáshoz, mivel hősnőnkre egy nagy púpot helyezett a mágikus világ, aminek beteljesedéséhez a vámpírficsúr érzi magát a legalkalmasabbnak. Cassie-t nem érdekli a további hatalom, de a pasi nagyon is izgatja a fantáziáját, aminek köszönhetően alkalmam nyílt néhány pikánsabb részlet olvasására. Nem igazán kedvelem ezt a Mirceát, nekem túl tenyérbemászó figura, ellenben a hadmágus John Pritkin, akivel Cassie állandóan szócsatákat vív,

"– Hadd foglaljam össze. Először valami démonnak nézett egy olyan erő miatt, amire nem vágytam, és amit még csak nem is értek. Aztán, amikor ez nem jött össze, kitalálja, hogy bukott szibilla és ribanc vagyok. Tényleg bennem van a hiba, vagy szimplán ennyire rühelli a képemet?"

már sokkal szimpatikusabb, pedig az első könyvben még elég beképzelt görénynek tűnik. Rajtuk kívül akad még egy srác (Tomas) aki szívesen megakarná húzni hősnőnket, de hála az égnek elég rosszul áll a szénája, úgyhogy ő már labdába sem rúghat.
Cassie múltbeli látogatásai egyre gyakrabban történnek meg, egy alkalommal változtat is a múlton, ami nem egy helyen okoz fejfájást a jelenben, s amit Raszputyin kiakar használni. Ígéretes gonosznak tűnik, de az első könyvben nagyon keveset szerepel, helyette inkább Tony kerül képbe (van egy menő klubja a Dante, ami az Isteni színjáték pokoli bugyrait eleveníti meg élvezetesebb kivitelezésben), aki a Szenátuson keresztül, törvényesen akarja magának követelni Cassie-t, mivel a képességeivel nem egy jófajta sikeres üzletet bonyolított már le az évek során. A történet emiatt csapong is rendesen, mert ha főhősnőnk nem menekül vagy küzd a vámpírokkal, esetleg a múltban portyázik, akkor a Szenátus előtt ácsorog. Mintha egy unalmas bírósági ügyekkel foglalkozó reality tévéműsor előtt lettem volna kénytelen ülni, ami többszöri alkalommal elég unalmas volt már.

Összesítés: Cassie nagyon karakán főhősnő, tetszik a személyisége mert vicces és talpraesett egyaránt, nem fél a kihívásoktól, noha nem is áll mindegyikhez mosolyogva. Ha kell, felveszi a kesztyűt, bár még lenne mit tanulnia, de egy olyan férfikoszorúval mint az övé (plusz a hátát díszítő védelmező pentagrammal), nincs okom félteni. Vele és a többi szereplővel nem volt semmi gondom, de a történetvezetéssel már sokkal több. Néha belegabalyodtam ebbe a fantáziavilágba, kicsit túl soknak is éreztem a természetfeletti lényeket, de ami a legjobban zavart az az, amikor hosszabb-rövidebb időre a sztori leragadt a dögunalmas Szenátusnál.
Sokszor úgy éreztem jó ez a könyv, máskor meg legszívesebben félbehagytam volna, de egy idő után úgy voltam mint az odamondogató főhősnő: 

"Csak álltam ott, és nem hittem el, hogy épp egy tündért látok beszélgetni egy zsugorított koponyával. Nagyjából itt adtam fel minden logikus gondolkodást, és vállaltam, hogy csak sodródom az árral." 

Ez a rész nem igazán nyerte el a tetszésemet, de a sorozat mindenképp megkapja az esélyt a folytatásra.

4/10