Cora Carmack: Szakítópróba

    A változatosság gyönyörködtet - szokták mondani, így én sem szeretek a könyveknél egy stílusnál huzamosabb ideig leragadni. Szeretem magam belevetni a különböző műfajokba, meg szerintem jót is tesz az olvasói agynak ha néhanapján elrugaszkodik a megszokott fantasy-tól és mondjuk elővesz egy jó krimit, netán valami kis pikáns romantikusat, de néha az is jólesik, ha egy könnyed szórakoztató könyvet néz ki magának az ember. Pár héttel ezelőtt pont bele is botlottam egy ilyen kis szórakoztató, de romantikus, ám egy kis erotikus beütésű könyvbe, ami remek kikapcsolódásnak bizonyult.

Cora Carmack

     Szüzesség.
Bliss Edwards hamarosan végez a főiskolán, de még nem veszítette el. Mivel megelégelte, hogy már csak ő szűz a barátai közül, elhatározza, hogy a lehető leggyorsabb és legegyszerűbb módon fogja orvosolni a problémát: egy egyéjszakás kalanddal. A dolog azonban nem úgy sül el, ahogy tervezte. Pánikba esik, és faképnél hagy egy elképesztően helyes srácot meztelenül az ágyában, ráadásul olyan indokkal, amit senki sem venne be.
És ha ez még nem lenne elég kínos, amikor megérkezik az utolsó félévének első órájára, döbbenten ismeri fel az új tanárát. Őt hagyta ott nyolc órával korábban meztelenül az ágyban…

     Ó, te jóságos... mi... mi a fene ez a "jaj Istenem még mindig szűz vagyok!" dilemma a csajoknál? Ha eljön az ideje, akkor eljön az ideje, nem kell ezt az ügyet kifulladásig kergetni. Azért zavar ez a szitu, mert ha még csak olvastam volna róla, akkor legyintenék egyet, de van a környezetemben olyan lány, aki ahogy Bliss is, szinte katasztrófaként élte meg azt, hogy huszonéves fejjel még ártatlan (volt). Na és akkor mi van? Azzal jobb lenne a lelkivilágának ha egy egyéjszakás kaland során adná magát oda olyasvalakinek akit alig ismer pár órája, vagy jobb esetben ismerné pár hónapja, de az illető egy tapló? Hááát kérem szépen, feltud ám húzni az ilyen "bármi áron de elveszítem" hülye gondolkodásmód (igen... túlságosan jókislány vagyok), de a könyv esetében megpróbáltam ezen problémám felett szemet hunyni. Mondjuk Bliss barátnője szinte végig kiakasztott, mert olyan volt ő, mint egy apró, piros ördögszarvacskás Barbie, aki állandóan azt sutyorogja a főszereplő lány fülébe, hogy dugjál, dugjál, dugjál! Gondolatban lepöcköltem azt a kis bulipicsát a jó fenébe. Nem is tudom mit fogok vele kezdeni a saját könyvénél... remélem addig egy picit komolyodik. Ehh... most azért keresztülhasított rajtam a felismerés, hogyha Kelsey nem lenne olyan erőszakos, akkor talán Bliss és Garrick nem is találkoztak volna a bárban vagy hol, hanem csak az osztályban. Lehet akkor is kialakult volna közöttük valami... de, az írónő fantáziájának gyümölcse mégis... tetszett.

A szüzesség-elvesztés-küldetés kezdete jól alakult, ami a nagy esemény előtt átcsapott egy paródiába. Bliss berezelt (amiért sürgősen be kellett szereznie egy macskát), nem is csodálkozom rajta, hisz azért barátnőjével ellentétben ha akkor épp a sarokba is dobta, de voltak elvei. Ez tetszett, és ha néha rám is hozta a frászt mert mondjuk elmerengett azon, hogy az alig pár évvel idősebb tanárbácsija helyett a teljesen belebolondult haverjával kellene inkább összejönnie, mégis képes volt rövid időn belül helyes döntést hoznia, mielőtt még bárki szívecskéje szilánkosra tört volna. Ez nagyon tetszett a lányban... hogy volt esze. Egy percig sem tudtam azon főhősnők táborába bedobni, akik csak nyavalygásból állnak és két vagy borzalmasabb esetben három pasi között tekergetik a nyakukat, mert nem tudnak választani. Bliss Garrick-et választotta, őt akarta... persze a tanár-diák kapcsolat miatt nem merte megtenni az első lépést, pedig milyen helyesek voltak együtt.

"– El sem hiszem, hogy még nem motoroztál.
– Igen, nos, sok minden van, amit még sosem csináltam.
Felvonta az egyik szemöldökét.
– Mint például?
– Hát… – Esküszöm, hogy a szívem azt dobolta a fülembe, hogy hü-lye, hü-lye, hü-lye. Ööö, mostanáig nem találkoztam senkivel, aki angol.
Nevetett, és szórakozottan beletúrt a hajába. Nekem is kedvem lett volna az ő hajába beletúrni."

"– Mire gondolsz, Bliss?
Azt kellett volna mondanom, hogy rád. Meztelenül. Az megdöbbentette volna. Nem mintha tényleg meztelenül gondoltam volna rá… habár, ha már így szóba került, de mégis… A francba!"

Jó, hát engem sem hagyott hidegen a pasi, nagyon édes pofa, még ha a sok drágámmal hangyányit kezdett idegesíteni. Mindig megbocsájtottam neki ezt a kis nyelvbotlást, mert ahogy magam elé képzeltem, hát bizony meggyőzött a srác. Figyelmes, kedves, könyves álompasik között van a helye. Abszolúte megértem, hogy Bliss rövid időn belül belehabarodott, még ha ezt magának nem is vallotta be. Meg ugye a pasi teste sem utolsó, na és a kisugárzása...

"A szex csak úgy áradt belőle hullámokban, én pedig meglepetten tapasztaltam, hogy szeretnék megtanulni úszni."

A könyv nemcsak a fiatalok egymásra találásáról szól, hanem a színészetről, a jövőjükről, amiért megdolgoztak. Tetszett, hogy volt céljuk, nem csak úgy kerülgették egymást a suliban. Ó és persze ott vannak a vicces szituációk sorozata, amiért Bliss volt a rangidős felelős. Ez a lány aztán megadja a módját annak, hogy oka legyen a föld alá süllyedni, de nem tudom érte hibáztatni, inkább kiröhögöm.

"A függöny mögött megálltam egy percre, hogy összeszedjem magam, mielőtt belépek a terembe.
Próbáltam mély lélegzetet venni, de ettől sem csökkent az izgatottságom. Ezért a második leglogikusabb dolgot tettem.
Táncra perdültem.
Zene nélkül táncoltam. Hang nélkül sikítottam. Csendben ünnepeltem a sötétben, a függöny mögött, ahol senki nem láthatott.
Na persze, amilyen az én szerencsém, valaki nagyon is észrevett.
– Gondolom, láttad a listát.
Azonnal mozdulatlanná dermedtem. A csípőm még mindig az egyik oldalra tolva állt. Lassan visszahúztam, kiegyenesedtem és megfordultam.
– Szia, Garrick!
Az ajkát lebiggyesztette, a szeme tágra nyílt, és tudtam, hogy elszántan próbálja visszafojtani a nevetését.
– Szia, Bliss! Gratulálok!
Az előbb említett táncnak köszönhetően a hajam össze-vissza állt, ezért amennyire tudtam, a fülem mögé simítottam."        

Igen, igen, a végére összejönnek, szerintem ez nem is kérdéses, főleg aki látta és olvasta a novellájuk fülszövegét, pláne ha az egész kis történetet. De még hogy összejönnek... a legvégén is van egy, a fentebb olvasott idézethez hasonló néma-tánc, aminél tökéletesebb befejezést már nem is kaphatott volna a könyv.

Összesítés: nem fogom az egekbe dicsérni, mert azért nem az év könyve, de határozottan kellemesen szórakoztam olvasás közben ezen a kis csetlő-botló romantikus, jó adag humorral átszőtt történeten. Jó volt, könnyű szívvel ajánlom ezt a Cora Cormack könyvet.
A végére azért még beszúrnék egy idézetet, ami elég jól jellemzi Bliss és Garrick nehezen induló kapcsolatát:

"Az életben néha az ijesztő dolgok a legértékesebbek"

8/10