Nalini Singh: Angyalvér

     Rengetegszer találkoztam a világhálón Nalini Singh nevével, főleg könyves bloggerek oldalain, akik nagyra tartják az írót, a műveit pedig úton-útfélen dicsérik. Rögvest kedvet kaptam az írónő könyveihez, de mégis úgy alakult, hogy máshoz nagyobb kedvem támadt, így az ő történetét félretettem, amíg végül erőt nem vettem magamon, és nekikezdtem az angyalos sorozatának.

Nalini Singh

     A vámpírvadász Elena Devereux tudja, hogy ő a legjobb a szakmában – abban viszont már egyáltalán nem biztos, ez elég is lesz ahhoz, hogy túlélje legújabb megbízatását. Megbízója, a világot irányító arkangyalok egyike, Raphael fenyegetően vonzó, de az évezredes hatalom kegyetlenné tette. Elena tehát nem hibázhat, ha kedves az élete – még akkor sem, ha lehetetlen feladatot kell megoldania.
Még ha a vadászatot meg is ússza ép bőrrel, lehet, hogy az arkangyal csábító hatalmának nem tud ellenállni. Márpedig ha az angyalok játszani kezdenek, gyakran megtörik halandó játékszereiket…

     Kicsit nehéz visszaemlékeznem a történetre, mert elég rég olvastam, és hát túl sok nyomot sem hagyott bennem, ami azért sejteti a további véleményemet nem? Bármennyire akartam is szeretni ezt a sztorit, szinte megfeszültem, de nem ment. El is csodálkoztam magamon, pedig minden megvolt ebben a történetben, hogy szeressem.
A világfelépítés nagyon érdekes, teljesen elrugaszkodik az eddig megszokott angyalos történetek fajtájától. Az angyalok teljesen nyilvánosan élnek az emberek közt, nem bujkálnak a halandó nép elől, nem titokban tevékenykednek, és még inkább nem azért vannak jelen a Földön, hogy az embereknek segítsenek jobb útra térni. Ezek a nagy hatalmú lények irányítják az emberek világát, amelynek területeit maguk közt osztották fel, s amely területeken uralkodnak, és természetesen az emberek imádják is őket, minden egyes tollukkal és aranyporukkal együtt:

"Az angyalok nem mindig szórtak angyalport. Ha igen, azt az emberek és a vámpírok azonnal összegyűjtötték - egy kis szemcse ebből a fénylő porból többet ért, mint egy tökéletesen csiszolt gyémánt."

Mivel az angyalok halhatatlanok, így szükségük van halhatatlan szolgálókra, akiket maguk teremtenek. Pontosabban arra érdemes, erős embereket változtatnak vámpírrá, ám a szolgák között akadnak lázadók, akik olykor szeretnek szembeszegülni urukkal vagy úrnőjükkel, amikor is képbe kerülnek a vadászok. A vadászok nem a szokásos vámpírvadászok, akik örökre likvidálják a zabolátlan vérszívókat, hanem inkább olyanok, mint a kutyasintérek. Elkapják és begyűjtik őket, majd a megbízott cég visszaszolgáltatja a gazdinak a harapós kedvence(ke)t. Ilyesfajta hmm... vámpírsintér munkakörben tevékenykedik könyvünk főszereplője, Elena P. Devereux, aki platinaszőke hajzuhatagával igencsak kitűnik a megszokott kemény-amazonok közül. Kedvelhető női főszereplő, nem egy nádszálkisasszony, mindenből jól fel van szerelve testileg, az esze is megvan, munkájában az egyik legjobb, továbbá a nyelve is az a felvágott fajta, úgyhogy nem unatkozik vele az ember. Ő az egyik főszereplő, a másik pedig az elmaradhatatlan férfi, vagyis inkább angyal, Raphael, aki rövid időn belül elég közel merészkedik Elenához.

A könyv egyrészt a főszereplők románcáról szól, ami nem volt rossz, engem mégsem nyűgözött le. Általában azt szeretem, ha a főszereplők először gyűlölik egymást. Ha nem jönnek ki egymással, amikor oda-vissza szidják a másikat, de mégis érződik közöttük a kémia, ami egyszer csak robbanásszerűen elhatalmasodik rajtuk. Nem mondom, hogy itt nem lett volna meg ez a rész, de sokkal gyengébben, mint ahogy arra számítottam. Raphael elég hamar kezdi ostromolni a lányt...

"Lehet, hogy játékszer volt az angyal számára, de ennek a játéknak karmai is voltak."

... ami nem marad viszonzatlan.

"Raphael a lány felé nyújtott egy almát.
– Kérsz?
– Bűnbe akarsz ejteni, arkangyal?
– Ó, hiszen te már elbuktál, vadász!"

Raphael érdekes, tiszteletet parancsoló angyal, aki természetesen nagyon jó pasi is...

"Raphael ott állt felette, mintha egy mennyet vagy poklot, vagy éppen mindkettőt ábrázoló festményből lépett volna elő. Elena megértette, miért tartották az ősei az arkangyalokat az Isten védelmezőinek. Ő akkor nem volt benne biztos, nem démonok-e inkább."

... és titokzatos. Mindkét szereplőnek megvan a maga sötét múltja, amiből az olvasó csak elhintett cseppecskéket tud meg, és ami engem nagyon bosszantott. Emiatt sem nyűgözött le annyira a könyv. Gondolom veletek is előfordult már, amikor az egyik ismerősötök elkezdett egy érdekes témát, majd gondolt egyet, és áttért egy másikra. Idegesítő nem? Nos a sztorinál is ez volt a benyomásom, mert egy érdekes visszaemlékezést kezdtem el olvasni, mindegy hogy Elena vagy Raphael múltbeli gondolataiban kirándultam épp, amikor egy hirtelen váltással máris a jelenben találtam magam. Sajnos ezzel Singh nem azt érte el nálam, hogy rögtön a folytatás után nyúljak, hanem azt, hogy megunjam a kisded játékát, és bizonytalan ideig hanyagoljam a második részt. Ami még hülyén jött ki, az az, amikor elkezdte ecsetelni, hogy Elena milyen kis cuki bugyiban és topban hajtja álomra a fejét... uhh nagyon nem illett a sztoriba, ha poénos kitérőnek szánta, akkor nálam nem nyert, viszont egyéb vicces momentumok már jóval üditőbben hatottak rám.

"– Jobban vagy? – Hamisság csöpögött minden egyes szavából.
– Nyald ki! – A lány megfordult, és erőt vett magán, hogy visszainduljon a mészárszék felé.
– Ó, szándékomban áll – mordult fel Méreg. – Minden egyes eredet.
Elena anélkül, hogy hátranézett volna, egy kést hajított a vámpír irányába, és nagyon elégedett volt, amikor meghallotta annak bosszús káromkodását."

A szerelmi rész, valamint a múltbeli titkok mellett kapunk egy krimiszálat is, hisz emiatt kerül Elena és Raphael közelebbi ismeretségbe egymással. Egy angyal csinál jó nagy balhét, ami brutális gyilkosságokból áll, és amik még hozzák is azt a bizonyos adrenalinszintet, de amikor megint a főszereplőkre kerül a fókusz, nekem ott elmegy a kedvem. Nem tudom miért, de ez van.

Összesítés: dögös pasik dögös angyalszárnyakkal, egy jópofa vadász, néhány humoros helyzet, brutális gyilkosságok, érdekes végkimenetel, továbbá elégséges adag romantika található ebben a könyvben, ja és titkok, amik egy jó könyv jellemzői... másnak, de én ezt most túl kevésnek éreztem. Az ami érdekelt volna kevés volt, amit pedig kaptam, azt jobban is kilehetett volna bontakoztatni. Gondban voltam az arányokkal, de talán a folytatással már elégedettebb leszek.

4/10