Szavazz a 2013-as év legjobb szépirodalmi könyvére!

     Mint ahogy a blog tartalmán is látszik, én a könnyedebb stílusú könyvek felé kacsingatok. Nem szoktam szépirodalmat olvasni, de ez lehet nagy hiba, mert ahogy bármely más műfajnál, a szépirodalmi művek között is találnék magamnak olyat, ami tetszene. Ki tudja. Rá kellene gyúrnom, hogy megtudjam, és a kezembe illene vennem már egy ilyen kategóriát képviselő olvasmányt is, mivel az idén nem jelöltem egy darab könyvet sem erre a címre, ám a többi nomináló blogger igen, melyek a következők:

Benkő László: A spanyol grófnő

     Elena grófnő tizenhat éves koráig Sevillában, egy apácazárdában nevelkedett, életörténete mégis tele van pikantériával. A második világháború éveiben az olasz és a német titkosszolgálat engedelmes eszközeként a szeretőjétől kapott villában a náci főkolomposok által összerabolt gyémántokat rejtegette, de közben ugyanott zsidó gyermekeket is bujtatott a Dél-Olaszországot elözönlő németek elől.
Szenvedély és kaland, szerelem és háború azonban még így is csak kulissza az ifjú grófnő teljesebb történetéhez képest. Mert ahogy előrébb jutunk sorsának megismerésében, kiderül, hogy minden, amit ez a fiatal teremtés csinált, egyetlen célt szolgált: a saját apja, Morante gróf által elrabolt és titkos helyre költöztetett gyermekének visszaszerzését.
A hajmeresztő fordulatokkal teli, de egy pillanatig sem hihetetlen történetet, mely egyszersmind a huszadik század legpokolibb évtizedének krónikája is, Benkő László a már idős Elena grófnő sevillai otthonában hallottak és a tőle kapott naplójegyzetek alapján írta meg. A spanyol grófnő semmiképp sem egyszerűen háborús kalandregény, noha ebben a műfajban is minden összehasonlítást kiáll a zsáner legnagyobb amerikai és brit mestereivel. Ám egyvalamiben, Elena jellemfejlődésének ábrázolásában, a szerző kétségtelenül remekel és a műfaj elitje előtt jár: a kötet végére érve az olvasó aligha fog vitatkozni azzal a merész állítással, mely szerint „lehetséges, hogy a háborúk is a női lélekben dőlnek el”.

     Kérem szépen, erről beszélek. Ha nem lenne ez a Viadal, bizony talán sosem olvastam volna el ennek a könyvnek a fülszövegét, pedig igen érdekes történetet sejtet.
Kíváncsi vagyok milyen történetet rejt ez a könyv, és hogy akarom-e? Persze!

Benyák Zoltán: Az idő bolondjai

     Szent Kron nyugalmas sziget az óceánban, távol a partoktól, távol a száguldó világtól. Egyszerű emberek lakják, bár néhányukat nem lehet hétköznapinak nevezni.
Mimi Lafarge, a fiatal lány kegyetlen betegségének köszönhetően egy sebesen öregedő testbe zárva kénytelen élni. Manfred, a sziget furcsa idegene olyan titkok tudója, melyek a történelem előtti korokba nyúlnak vissza. Tak Lachensky, a sziget egyetlen órásmestere múltjában számos olyan nap van, amiről nem szívesen beszél.
Egy egyszerű napon különös szemű jövevény érkezik a szigetre, és a világ kizökken a menetéből. Az öröklét ígéretének árnyékában a szigetnek és minden lakójának el kell gondolkoznia a halandóságán, és fel kell fednie igazi arcát.
Szeptember tizenhetedikén megáll az idő…
Évek, napok, percek. Az idő bolondjai az elmúlás könyve. Egyszerre tekint előre és vissza, próbál értelmet és érzelmet találni az időben. Megkapaszkodni és elengedni. Benyák Zoltán regénye olyan nyomot hagy az olvasóban, akárcsak a sziget lakóiban a visszafordíthatatlan szeptember tizenhetedikei események.

     A bevezetőt olvasva nekem ez a könyv nem igazán tűnik szépirodalomnak, mert ha nem is szokásom ilyen műfajú könyveket olvasni, azért tisztában vagyok a fogalommal, és hogy milyen könyvek sorolandók a kategóriába. természetesen nem kötekedni akarok, mert attól ez a könyv még lehet az, de inkább tűnik egy kicsit misztikusnak, mágikusnak, inkább kortársnak. Attól, hogy én még ezt mondom, nem jelenti azt, hogy nekem van igazam, aki pedig szerette ezt a könyvet, annak olyan mindegy, úgyis erre a történetre adja a szavazatát. :)

   

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2

     Nyáry Krisztián néhány évig költészettörténetet tanított a pécsi egyetemen, majd a 90-es évek közepén otthagyta a katedrát, azóta kommunikációs tanácsadóként dolgozik. Vezetett pr-ügynökséget és közvélemény-kutató intézetet, volt állami szervezet kommunikációs igazgatója, de a hobbija az irodalomtörténet maradt. 2012 elején barátainak kezdte publikálni a Facebookon magyar írók és művészek szerelemi életéről szóló képes etűdjeit, amivel néhány hónap alatt nagy népszerűségre tett szert. A barátoknak szánt bejegyzésekből Így szerettek ők címmel könyv lett, a kötetből pedig az elmúlt év egyik legnagyobb könyvsikere, amely elnyerte a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál Budai-díját és a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Fitz József-könyvdíját is. A második könyvben újabb 40 magyar író és költő izgalmas, de kevesek által ismert párkapcsolati története szerepel. A szerző célja ezúttal is az, hogy az elmesélt szerelmei történetekkel kedvet csináljon a művek olvasásához.
(még több a fülszövegből)Néhány igaz mese magyar írókról és költőkről, amelyeket kevesen ismernek. Az Így szerettek ők második kötetében a szerző Csokonaitól Vas Istvánig, Dérynétől Déry Tiborig mesél el 40 történetet múzsákról, megcsalt szeretőkről, örök hűségről és a szerelem sokféle arcáról.

     Erre a könyvre már szavazhattatok az MKV első, legszebb borítót kereső fordulójában, amiben ugyan nem nyerte el az első helyet, de most a Ti voksaitokkal, talán Nyáry Krisztián, magyar írók és költők szerelmi életéről szóló könyve viheti haza a képzeletbeli aranykupát. 

Szécsi Noémi: Gondolatolvasó

     „Ez hát a szerelem, gondoltam undorral, már csak ez hiányzott. Újabb hiábavaló szenvedés az eddigiek tetejébe.”

És ez még nem is volna baj. Hiszen a tizenkilenc éves Fülöp szeret szenvedni. Kétéves volt, mikor a szülei rájöttek, hogy nem hall – azóta megtanulta, hogyan viselje méltósággal a süketségét. Az iskolában elsajátította a jelbeszédet, és ha összpontosít, szájról is olvas. Minden tanára nagy tehetségnek tekinti. Vajon jobban értené kiszámíthatatlanul viselkedő családtagjait, ha hallaná is őket? Öntörvényű, mártír anyját és szilaj, konok apját? Távol lévő és megfejthetetlen szüleivel szemben Fülöp életének egyetlen biztos pontja színésznőnek készülő nővére, Matild. Kettejük sorsa néha különválik, de többnyire együtt alakul mediterrán tengerparti villáktól magyarországi birtokokon és siketinternátusokon át egy ostromlott világvárosig. Mindeközben Fülöp abban reménykedik, hogy embertársaink legtitkosabb gondolatait akkor ismerhetjük meg igazán, ha nem halljuk, mit beszélnek…

A Gondolatolvasó a 2011-ben megjelent 1848-as emigránsregény, a Nyughatatlanok folytatása, egy tervezett trilógia második darabja. Számos ott megismert szereplőt viszontláthatunk benne, bár ez a regény az előzményektől függetlenül is kerek és magával ragadó história. Történet az idegenségről, a saját gondolataink börtönében kavargó ellentmondásos érzésekről és a felnőtté válásról. Meg a szerelemről.

     Igen érdekes, figyelemreméltó mű, már a fülszövegben is akadt pár kedvenc részem.
"...embertársaink legtitkosabb gondolatait akkor ismerhetjük meg igazán, ha nem halljuk, mit beszélnek…" - érdekes felvetés, mindenképp elgondolkodtató, hisz a jó megfigyeléssel több mindent megtudunk valakiről, mintha azt hallgatnánk, mit beszél (nem kell ehhez körbekamerázni senkit sem).
Az utolsó két mondat számomra érdekeltté tette a könyvet, és nektek?

Tóth Krisztina: Akvárium

     Ebben a regényben mindenki árva. A negyvenes évek végén örökbefogadott kislány, a nevelőszülei, a saját gyereke, a férje, az összes rokona és ismerőse: kivétel nélkül mindenki a szeretethiányt tekinti az elfogadott, az egyetlen megélhető állapotnak. Ezek az emberek egy lepusztult, málló vakolatú, főzelékszagú gangon tengetik küzdelmes életüket, karnyújtásnyira a nyomortól, fényévekre a normálisnak gondolt léttől. Mégis, az elfojtott érzelmek és indulatok olykor-olykor feltörnek, és ezek a kitörési pontok sorsfordító pillanatokat eredményeznek. Ez a nyomasztó és szűk, de egyben átlátszó világ maga az akvárium. 

Tóth Krisztina kiváló arányérzékkel keveri a naturalizmust, az iróniát és a fekete humort, „hétköznapi katarzissal" tisztítja meg múltunknak ezt a nehezen feldolgozható, a kollektív tudattalant erősen befolyásoló szakaszát. 

     (Eredetileg ez a borító sokkal sötétebb, de a blogspot megint makacskodik, és úgy gondolta, jobban fog mutatni harsányabb színekkel. nekem sem tetszik, de nem tudok mit csinálni) Önmagában már a borító is nyomasztó, de a fülszövegből kiderül, hogy a történet sem épp szívmelengető. A szeretethiányosság nagyon rossz, amit ez a mű úgy tűnik, előszeretettel boncolgat.
Újabb könyv, ami felkerült a képzeletbeli "egyszer mindenképp el kell olvasnom" listámra.

Nem akarlak titeket sürgetni, de ha még nem szavaztatok, akkor még a mai napon megtehetitek, ugyanis a szavazás hamarosan lezárul.