Pár nappal ezelőtt megosztottam Jasinda Wilder: Stripped könyvéről a véleményemet, amiben ugyan elfelejtettem megemlíteni, hogy a giccsszerelem mellett szerepelnek aláfestőzenék, de most mindent pótolok, hozom is a kísérőmuzsikák előadóit, címeit, linkjeit. És ahogy azt már az ilyesfajta bejegyzéseknél megszokhattátok, a muzsikákhoz beszúrok egy-egy saját megjegyzést is.
001. Michael W. Smith - The Giving
002. Macklemore & Ryan Lewis - Ten Thousand Hours
003. Macklemore & Ryan Lewis feat Ray Dalton - Can’t Hold Us
004. Pink & Nate Ruess - Just Give Me A Reason
005. Brantley Gilbert - More Than Miles
006. Tim McGraw - Don’t Take the Girl
007. Within Temptation - Our Solemn Hour
008. Michael W. Smith - Hibernia
009. Train - Marry Me
010. Silent Nick - Palladio
011. Lindsey Stirling - Elements
012. Natalie McMaster - David’s Jig
The Giving - nagyon szép hangzásvilágot mutat fel, olyan erőt adó fajta. Ez a dal Grey apjának egyik kedvence.
Nagyon szeretem az olyan dalokat amiben nincs ének, és amiben a komoly hangszerek játsszák a főszerepet.
Ten Thousand Hours - első hallásra nem tetszett. Később újbóli és újbóli hallgatásra megszerettem. Főleg a zenei alap jön be, de a rappel sincs gond.
Can't Hold Us - ÓRIÁSI! Nagy-nagy-nagy kedvencem mint a dal, úgy a videó is. Nem semmi, mit lekaratézik a kezeivel Macklemore. Tudom, hogy a csapkodás hozzátartozik a rappeléshez, de ő aztán tud hadonászni. Mondjuk nem csak a kezei, de a nyelve is rendesen pereg.
Nagyon tetszik a refrén, Ray Dalton hangja tökre tetszik, a videóból pedig a tengerpart elvarázsolt.
Just Give Me A Reason - nos... hmmm... hiába Pink, eleinte nem jött be ez a duett. Túl egyszerűnek hangzott, a férfi előadó hangja pedig nem simogatta meg a lelkemet. Később aztán egyre többször hallgattam, és egy kicsit elbűvölt az egyszerűsége. Megtetszett a dal, viszont Ruess magas hangjaival, meg úgy az egész énekhangjával nem tudtam megbarátkozni.
More Than Miles - (úgy rühellem a videók elé beszúrt reklámokat) de jó hangja van már ennek a srácnak. A dal is nagyon jó ezzel a csöpp countrys rockos beütéssel. Viszont a videónak lehetett volna több története. Sebaj, így sem volt rossz, csak az a baseball sapka került le volna legalább egyszer.
Don't Take The Girl - Grey mamájának kedvence. Az enyém nem. A totál country nem jön be. Nem rossz, de nincs ráhangolódva a szervezetem.
Our Solemn Hour - a 12. fejezetben van egy jelenet, ahol Dawson arra kéri Grey-t, hogy táncoljon neki úgy, ahogy ő szereti magát átadni a zenének, nem pedig ahogy a sztriptízbárban elvárták tőle. Sajnos a fejezet közben nem volt megemlítve az adott zene, mert a lány nem ismerte, viszont az írónő a könyv végére odabiggyesztette a tracklistát, aminek nagyon örültem, mert így megtudhattam, hogy ez a Within Temptation szerzemény volt az A Dal. nem tudok rá mit mondani, minthogy zseniális. Új kedvencem lett. Nagyon erős és markáns zene. Szeretem!
Hibernia - első halláskor arra gondoltam, inkább a zongora, mint a pánsíp. Aztán meghallottam a zongorát, és elbizonytalanodtam. Egyik hangszeren való játék sem tetszett. Közben bevillant egy kis elektogitár, na az már jobb volt, de így összességében ez a pörgősen, majd nyugin folytatódó dal - táncoló koboldok jutnak az eszembe most, ahogy hallgatom - nem nyerte el a tetszésemet.
Marry Me - 00:45-nél kezdődik a dal, ami nagyon szerelmes. Gondolom a címből kitudjátok következtetni, milyen jelenethez is kapcsolódik a könyvben. Nekem ez egy olyan muzsika, amit meghallgatok ugyan, de nem csapom rögtön a képzeletbeli toplistámra a többi kedvencem közé. Sőt azt tudom mondani, olyan ez az anyag mint maga a könyv. Elvan vele az ember, de a hiányérzet az fennmarad. Valamint egy gondolat: jobb is lehetett volna.
Palladio - végre találtam egy olyan verziót ebből a dalból, ami nem remix. Mit mondjak, jó ez. A hangszerek határozottak, alig van benne lágyság, nagyon bejön. A hegedűk hát húúúú, nagyon szép.
Elements - nagyon szeretem Lindsey Stirling zenéjét. Aranyos nő, klasszul bánik a hegedűvel, és hogy még a játék közben van energiája táncikálni is, nem kis teljesítmény. Az Elements-t szeretem tőle a legjobban, nagyon meglepődtem amikor a könyvben szóba hozták, mégpedig nem is kis esemény alkalmából.
Annyira megnéznék egy szenvedélyes táncot, aminek ez a kísérőzenéje.
David’s Jig - ez konkrétan nincs benne a könyvben, viszont az írónő a tracklista végén mégis megemlíti, mert elképzelte, ahogy egy hajnali napon Grey és Dawson gondtalanul erre a zenére táncolnak. Nekem ez a muzsika elmegy kategória. Sokkal inkább Stirling.
Összesítés: nagyon tetszik, hogy egyre több könyvben teret kap a zene is. Tök jó ötlet, hogy az írók megemlítik a muzsikák előadóit és címeit, mert így tényleg jobb olvasni. Jobban elkap az adott fejezet hangulata. Jasinda Wilder könyvéből többet is kilehetett volna hozni, ahogy a zenelistájából is, viszont ahogy a történetben voltak kedvenc részeim, úgy a választott dalai között is akadtak régről ismert, vagy újonnan felfedezett kedvencek.
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése