Tiffany Reisz: Az angyal

     Kicsit elvagyok maradva a bejegyzéseimmel, és bár jó néhány napja olvastam ezt a könyvet, attól még remélem, épséges mondatokat sikerül összehoznom erről a szerzeményről. Annyit azonban megjegyeznék: emberek, ilyen könnysorozatot még nem olvastatok!

     Egyetlen menekülőszó sem védheti meg a szívet.
A hírhedt erotikus regények szerzője, a profi domina, Nora Sutherlin valami olyasmit tesz, ami egyáltalán nem vall rá: bujkál, mégpedig luxuskörülmények között. Házigazdája, a vagyonos és gátlástalan Griffin Fiske boldog, hogy vendégül láthatja Norát vidéki birtokán, különösen pedig annak örül, hogy megismerheti Nora társát, a fiatal, tapasztalatlan és angyali szépségű Michaelt.
Nora pártfogoltja titokzatos, de nem annyira, mint Søren, a nő egykori és mindenkori szeretője. Vajon lelepleződik ez az izgalmas, lelki és testi sebekkel tarkított viszony? Ki az a nő, aki folyton Søren körül legyeskedik? És miért nyomoz a pap után? Milyen titkokat leplez Michael? Vajon fiatalsága elég csábító lesz-e ahhoz, hogy Nora ne térjen vissza régi szeretőjéhez? Legyőzi-e a fájdalmat a szerelem?

     Eleinte nem foglalt le túlságosan a sztori. Kicsit csalódtam is az elején olvasottak miatt Norában. Ez van, nyugtáztam magamban, meg aztán gondolhattam is volna, hogy a második rész egyre több bonyodalmat fog tartogatni, legfőképp érzelmi téren.

Ez a könyv nem Norát helyezi előtérbe. Az angyali cím koránt sem őrá vonatkozik. Az első részben Nora, Soren közreműködésével "megmentette" egy fiatal srác életét, Michael-ét. Röviden, a fiú azt gondolta, hogy a szexuális perverziói és elvontsága nem normális, ezért véget akart vetni az életének, de szirénünk és a Kör tagjai kilétüket felfedve ráébresztették arra, hogy nincs egyedül, mások is ezt az életvitelt követik, sőt nekik ez a normális. E felfedezés után a visszahúzódó fiú lassan kibontotta szárnyait, de nem csak Nora meggyőző viselkedése miatt, hanem Griffin Fiske, egy milliárdos csemete miatt is, akiért nem várt érzelmeket kezd táplálni. Mondhatni első olvasói találkozásom a homoszexuális párkapcsolatok terén, de elismerem, Reisz továbbra is remek író, és bizony hálás vagyok neki, amiért nem olcsón tálalta elém ezt a történetszálat. Rokonszenves karaktereket csinált Michael-ből és Griffinből, szinte az első találkozásuk után azért drukkoltam, hogy ők ketten mindenféle probléma nélkül egymásra találjanak, és együtt is maradjanak. Nem ment gördülékenyen, de Griff komolyan vette a kettejük kapcsolatát. És amíg egyik problémát bátran fájdalmasan, addig a másikat könnyedén és mókásan hárította.

"A lényeg az… – mondta Griffin, és ujjával keményen Michael apja mellkasára bökött, aminek biztos ott marad a nyoma. – A véleménye… A maga véleménye itt nem mérvadó. A fia jól van. Most már én vigyázok rá. Hess!
Griffin mindkét kezével elbocsátó mozdulatot tett, mintha a férfi csupán egy légy vagy egy kóbor, tüzelő macska lenne."

Ezért is lett annyira szimpi a srác. Nem csak szexi, de jó adag humorral megáldott jelenség is. 
Az első rész főszereplői közül úgy éreztem most Nora egy kicsit háttérbe szorult, nem tudott úgy kibontakozni mint a Szirénnél, de még így is sokat foglalkozott vele az írónő. Izgulok érte, nagyon szeretném tudni mi lesz vele. Most több részletet kaptam róla a múltjából, amit őszinte rácsodálkozással olvastam. Mi lesz itt még? Nem lennék meglepve, ha Ethan valójában az ő...

Kingsley-ről is egyre többet sikerült megtudnom, ő Nora domina munkaadója. Még nem került túlságosan az érdeklődési körömbe, de elpusmogták nekem, hogy a harmadik könyvben nagy szerepet kap, amivel érdekesebb karakterré válhat számomra. Majd elválik.
Akiról viszont többet megtudtam mint kellett volna, az Soren. A múltja kegyetlen. Undorodva és sajnálkozva olvastam azokat az oldalakat, amik gyerekkoráról szóltak, és amit egy kíváncsiskodó riporternőnek, Suzanne-nek hála tudhattam meg. Amúgy a nő eléggé ellenszenves volt, és nagyon hülyének tartom a Kingsley-vel történt infócsere miatt.
Sorennek jó választás volt a papság, de belém hűl tőle még az is. Durva pasi, ugyanakkor érzékeny, csábos és így tovább.

"Kétségtelenül a legjóképűbb férfi volt, akit valaha látott. A legszebb arc, a legragyogóbb elme, a legdurvább libidó, a legszexisebb test és a legodaadóbb szív…"

Ellentétek sokasága jellemzi őt, ám ezen tulajdonságok jól, békésen megférnek benne. És ettől lesz ő érdekes, figyelemreméltó ember.

Wes sajnos most eléggé eltűnt, de amikor hébe-hóba megjelent, gyarapodtak a kedvenc részeim. Egyik kedvenc jelenetem az volt, amikor szemtől szembe került Sorennel.

"– Sokkal többet tudok adni, mint egy beteges, szadista, katolikus pap, aki még csak meg sem foghatja nyilvánosan a kezét.
Valami megrezzent Soren szemében… Csak egy kicsit, épp annyira, hogy Wesley rájöjjön, hogy végre az elevenébe talált. Wesley várt. Soren nem mondott többet."

 Remélem még jó néhányszor összeereszti őket az írónő.  

Összesítés: (engedelmetekkel a molyos értékelésemből másolok be pár mondatot) Voltam már úgy egy könyvvel, hogy egyszerre utáltam a történetet, de szerettem is, viszont egy íróval még nem nagyon. Itt most Reisz-t nagyon utáltam, mert állandóan az orromnál fogva vezetett. A cselekmény idővel három szálon futott, és amikor valami irtó érdekes fejlemény jött, akkor átugrott egy másik párosra, majd a következőre, hogy megmutassa mi történik velük. Pont a legérdekesebb részeket vágta el… elég pipa lettem miatta. Viszont megemelem a kalapom az írónő előtt, mert ezzel nemhogy csak kínzott, hanem folyamatosan szinten tartotta az érdeklődésemet. Tisztára úgy éreztem magam, mintha ő lett volna a domina, én meg az alávetettje. Aki a kínszenvedés után várja a jóleső gyönyört. 
A könyv vége okozta a legnagyobb kínszenvedést, mert olyan érzelemhullámokat szabadított rám, amit nem bírtam ki mosolygás és könnyes szemek nélkül. Ahogy azt sem, amikor Nora és az édesanyja találkoztak.  
Reisz nem csak a történetben vagdalta a jó részeket, hanem a végén is, ami miatt a folytatásért sikítok.


10/10