The Last House on the Left - Az utolsó ház balra

     Szeretitek a jó thrillereket? A félelmet? Az izgalmat? A hiteles színészi alakításokat? A hangulatos helyszíneket? A nyomasztó hangulatot? A bosszúállókat, akik igazságot szolgáltatnak? Akkor engedjétek meg, hogy ajánljak nektek egy 2009-es kiadású, stílusos thrillert, melynek címet már fentebb láthattátok.

Két zsaru épp egy bűnözőt szállít, amikor balesetet szenvednek. Az ütközés nem véletlenül történt, hisz az okozók maguk is a bűn útját járják, akik azért mentek a járőrautóba, hogy kiszabadítsák a családfőt.

Mari (Sara Paxton) és a szülei a kötelező nyári pihenésüket töltik tóparti házukban. A lány egy idő után elkéredzkedik rég nem látott barátnőjéhez, aki a kisváros boltjában dolgozik. Miután megkapta a kocsikulcsot, nyomban felkerekedik.
Mialatt a két lány belemerül a beszélgetésbe, egy zárkózottnak tűnő fiú lép a boltba, akit Mari barátnője megszólít. Fizetéskor a srác, Justin cigit kér, de mivel még nem nagykorú, ezért kérését elutasítják. De ő alkut ajánl. Ha kap cigit, ő is megajándékozza őket egy spanglival, ami a bérelt szobájában várja őket. Mari barátnője kapva kap az alakalmon, de a lány hezitál, végül elfuvarozza a két fiatalt a helyszínre. Ám amikor Paige nem jelenik meg a megbeszélt időpontban, Mari utánuk megy, rövidesen pedig ő is csatlakozik a füvezős duóhoz. Jól érzik magukat, viszont hamarosan nem várt társaságuk akad. Justin apja, annak nője és nagybátyja jelenik meg a szobában. Apuci rögtön kérdőre vonja kisfiát a lányok miatt, amire Justin válasza azonnali megszeppenés.

Mert tudja, milyen következményei lesznek ennek a kis bulinak: megfélemlítés, erőszak, gyilkosság. Az ezt követő borzalmak után a rémült és sorsára hagyott Mari egyetlen reménye, hogy vissza tud jutni a szüleihez, Johnhoz és Emmához. Balszerencséjére azonban támadói véletlenül pont azon a helyen kérnek szállást, ahol a lány biztonságban lehetne. Amikor a családja értesül a tragédiáról, gondoskodnak arról, hogy a bűnbanda tagjai megbánják a napot, amikor betértek balra az utolsó házba...

     Egyrészt bánom, hogy ez a film eddig kimaradt az életemből. Másrészt örülök neki, mert most végre láthattam egy hatásos thrillert.
Komolyan féltem ettől a filmtől. Mert megerősítette, hogy nem a horrorfilmekben látott génmanipulált lények a szörnyetegek, hanem mi magunk, emberek, akik néha kedvtelésből teszünk rosszat. Mert néha azt hisszük, más kiút nincs. És akkor ha már nyakig benne vagyunk a trutymóban, miért is ne tegyük élvezetessé, és merüljünk el teljesen abban a szószban. Ezt a pár mondatot a film rosszfiúi is mondhatnák. Egységesen... bólogatva.

A kezdő képsorok kellően lerakják az alapot. Megadják a film hangulatát, és alig engedett időt arra, hogy nyugodtan üljek a fenekemen, feszengés nélkül. Később, amikor megismertem az orvos papából, görcsösen aggódó anyából, és bizonyítani akaró lányból álló családot, már nagyon vártam a komplikációt. Mert tudtam, hogy hamarosan eljön az a borzalom, amit utálok, és minél hamarabb átakartam esni rajta. De addig még reménykedtem, lehülyéztem Paige-t (Martha MacIsaac), erőteljesen csapkodtam a kezeimmel, hessegettem elfelé a lányokat a gondot okozó szobából, mindhiába, amivel persze tisztában voltam. Később jött a reménykedés, hogy talán megússzák a dolgot, pedig még ezt is tudtam, hogy feleslegesen remélem, de a filmkészítők olyan jól elültették bennem azt a kis szikrát, hogy abszolút nem foglalkoztam a sablonos meneküléssel és elfogással.
Aztán jött a borzalom - az erőszak, amit nagyon élethűre sikerült megcsinálniuk. Megviselt, és közben jött a felismerés, hogy Sara Paxton-t eddig legtöbbször rossz szereposztásban láttam, mert az áldozat, a küzdő áldozat szerepét tökéletesen hozta.

Az erdei szörnyűségek után áttérünk a házra, arra, amiben a szülők hazavárják lányukat, mindhiába. Mikor a balesetet szenvedő banditák bekéredzkednek a házba, teljes izgalommal vártam a fejleményeket, ami kitartott a film végéig. Hamarosan jött Mari megtalálása, a felismerés, hogy a "vendégek" a család újabb drámájának okozói, a szülők összefogása, hogy eltűnnek a házból, de az nem sikerül, ezért felveszik a harcot.
Izgalmas volt szinte minden jelenet, és brutális. Akaratlanul is elképzeltem magam, hogyha valakik az én lányommal tették volna ugyanezeket a szörnyűségeket, mit csináltam volna velük. Mondanom sem kell, hogy mint egy focidrukker, úgy szurkoltam a szülőknek.
A készítők mindent élethűre csináltak, ami sokszor tetszett. A baleset, a betört orr (áuuu), a dulakodások/verekedések, "kivégzések" nem voltak művik, sokszor szinte fájtak. A nagybácsi kivégzése volt a film legbrutálisabbja, onnantól viszont gyengébb "koreográfiát" kapott a "harc". Még a banda hölgytagja elég kitartó volt, sokáig lövöldöztek rá, de az erőszaktevő apuci és a család apja közt dúló üldözés és verekedés már nem tartogatott olyan izgalomfaktorban, mint az elején. Igaza volt Justin apjának - a lányuk és a barátnője sokkal jobban küzdött. Aztán persze a rossz megkapja ami jár neki, nem mondok el kikövetkezhetetlen spoilert, ha azt mondom, hogy családunk megmenekül, de indulás előtt dokipapa még mikrózik egyet. Juj.
Szinte az egyetlen, ami szúrta a szemem, az az, hogyha valakit felnyársalnak egy szigonnyal, az hogy tud pár órával később nyugodtan ülni egy csónakban, és nézni a napfelkeltét? Mert ahogy én elnéztem, elég komoly volt az a sérülés.

Összesítés: Az utolsó ház balra egy remek thriller, jó alakításokkal, hiteles maszk és kamerabeállásokkal, amik lehetővé tették, hogy elhiggyem a történteket. Eddigi filmjeim legborzasztóbb jelenetei sötétben történtek, ami számomra nyomasztóbb, mintha fényes nappal játszódott volna egy-egy esemény. De itt nappal esett meg a legrosszabb, az esti órákban pedig az izgalmasabb fejezetek. A vége ugyan egy kicsit elcsépeltre sikeredett, de nyugodtan ajánlom mindenkinek, hogy legalább egyszer nézze meg. Vagy újra.

9/10