Samantha Young: Dublin Street

     Már kezdtem azt hinni, hogy baj van velem, amikor az utóbbi három könyvértékelésem maximum pontszám kiosztással zárult. Aztán találkoztam ezzel a New Adult szerzeménnyel, aminek elolvasása után rájöttem, hogy mégsem lágyult el annyira a szívem.

Samantha Young

     Négy éve az amerikai Jocelyn Butler, hátat fordítva tragikus múltjának, Edinburh-ban kezdett új életet. Joss nem adja át magát a gyásznak, nem néz szembe a démonaival, és senkihez sem akar igazán közel kerülni, de miután beköltözik Dublin Street-i fantasztikus albérletébe, lakótársnőjének jóképű bátyja fenekestül felforgatja féltve őrzött magánéletét.
Braden Carmichael az a fajta ember, aki mindig megszerzi, amit akar. És ő most Jocelynt akarja az ágyába csábítani. Braden, miután megtudja, hogy Joss irtózik a komoly kapcsolatoktól, alkut kínál, amelynek keretében átadhatják magukat a vágyaiknak anélkül, hogy „túlbonyolítanák” a dolgokat. Jocelyn merő kíváncsiságból belemegy az egyezségbe, miközben nem is sejti, hogy a skótot egyetlen cél vezérli: a lelkéig lemezteleníteni a konok lányt…

     Eleinte nagyon tetszett ez a történet. Egy lány, aki új életre vágyik, miközben egy macsó fenekestől felforgatja az ő kis lelkivilágát, és lapról-lapra piszkálják egymást.
Joss gondolatain igazán jókat tudtam derülni, nagyon szimpatikus volt a csaj, főleg, amikor megismerkedett lakótársa szexi bátyjával, ami cseppet sem volt zökkenőmentes.

"- Értem. Hát... - álltam fel, remélve, hogy erre leesik neki a tantusz. - Mondanám, hogy örvendtem a szerencsének, de pucér voltam, úgyhogy... nem örvendtem. Még rengeteg dolgom van. Megmondom Ellie-nek, hogy kerested.
Braden nevetve csóválta meg a fejét, majd felállt, és belebújt a zakójába.
- Kemény dió vagy.
Nyilvánvaló volt, hogy ez az alak nem ért a szép szóból.
- Figyu, te biztosan nem fogod feltörni ezt a diót. Sem most, sem máskor.
Braden fulladozott a nevetéstől."

A könyv sziporkázik a mulatságos szóhasználattól. Nekem ez nagyon bejött. Joss és Braden nagyon szépen tudtak egymás idegeire menni.

"- Gyertek már! (...) - Mi tartott ilyen sokáig?
- Jocelyn meg akarta dugatni magát, de mondtam neki, hogy most nem alkalmas - felelte Braden olyan hangosan, hogy az egyik járókelő elröhögte magát.
Mivel már nagyon a bögyömben volt, futva elindultam a többiek felé.
- Semmi baj, drágám - kiabáltam vissza neki. - A vibrátorom úgyis alaposabb munkát végez. - Azzal bemenekültem a kocsmába..."

Tudtam, hogy nem mehet le a könyv csupa kacarászással, hisz lassan beszivárogtak a komoly érzelmek és a drámák, amik főszereplőink lelkivilágát keserítették meg. Mindkettejük lelki nyomora borzalmas, senkinek sem kívánok hasonlót, de ahogy kezelték... Braden egész jól, de Joss... A lánytól ideges lettem. Egyrészt azért, amivé árvasága után vált, másrészt azért, mert azt hitte, ő nem érdemel boldogságot, de azért simán játszott a másik érzésével (is), minthogy engedett volna Ámor nyilának.

"Nem bírtam Braden szemébe nézni, miközben a fájdalom és a hazugságok kibuggyantak belőlem. - Fontos vagy nekem, Braden. Komolyan. Barátomként szeretlek. De nem akarok több bonyodalmat.
- Te félsz. Értem én - suttogta Braden a fülembe bársonyos hangon. (...)
Semmire sincs garancia. Ne hagyd, hogy a rettegés uralja az életedet meg a kapcsolataidat.
Örülj annak, ami van, és ne törődj vele, meddig tart. Ne menekülj el!"

Braden nagyon jó fej volt ebben a tekintetben, mert ő a legtöbb esetben gondolkodó felnőttként viselkedett. De főhősnőnk valami iszonyúan feltudott húzni a baromságaival. A kifogásai, miszerint nem akart egy komoly kapcsolatba belebonyolódni, mert hogy ő csak rosszat hoz minden szerettének a fejére, elég nagy hülyeség volt. Olyan, mint egy babonás lökött tyúk. Kedvem lett volna megrázni... sokszor.  Aztán jó sokára kezdett végre normálisan gondolkodni... próbálkozott. Én is erősen, hogy fel ne pofozzam az olvasómat, mialatt magam elé képzeltem hősnőnket.

"Az ujjam hegyével végigcirógattam Braden száját, és szentül hittem, hogy egy szép napon teljesen át tudom majd adni magam a boldogságnak, mert nem fogok attól tartani, hogy bármikor elvehetik tőlem."

Történetünk kapott mellékszereplőket is. A kis csapatból szeretném kiemelni Braden húgát Elliet, és legjobb barátját, Adam-et. Kettejüknek van külön kis könyvük is, amiben zűrös kapcsolatuk előzményével találkozhatunk. Szóval, Ellie nagyon aranyos lány, szívesen lennék én is a lakótársa. Joss valami pocsékul elbánt vele. Megértem, hogy menekült a múlt elől, de akkor is, a jelenben éljen, és legyen segítségére annak, akinek szüksége van a támogatásra. Az írónő hiába tüntette fel később, hogy mennyire jóban vannak a csajok, nekem abszolút nem volt az az érzésem, hogy ők hatalmas és legjobb barátnők lennének. Ez a szál számomra sántított.
Adam is egész pofás pasi, nagyon szimpatizáltam vele, amikor gondoskodott Ellie-ről. Édes, de gyáva... szinte a könyv végéig.

Összesítés: viccesen induló könnyed kis olvasmány, ami lassan átváltott nyomasztó múltú és gyötrődő főhősök történetévé. Joss egyszerűen vérforraló teremtés, mert a rögeszméje, miszerint nem szabad szeretnie, mert azokat hamar elveszíti, már kezdett kihozni a béketűrésemből. Nagyon zavart, hogy nem akart komoly kapcsolatot Braden-nel, és tovább folytatta a hülye rigolyáit, aztán úgy döntöttem, inkább élvezem a bosszankodását, és azt, hogy a pasi folyton kineveti. Végül megtört a beton... "na végre, megjött az esze" érzés garantált.
Buta döntéseket hozó, de nagydumás főhősnő, tökös főpasi, kedves barátok, sok drámai vonal, kellemes szexjelenetek jellemzik ezt a new adult történetet, amit bátran ajánlok minden kikapcsolódni vágyónak.

8/10