Snow White and the Huntsman - Hófehér és a Vadász

     Ez évben Lily Collins után, Kristen Stewart is felöltötte a híres mesealak, Hófehérke gúnyáját. Ám a Hófehér és a Vadász valamivel komolyabbnak akarta magát előadni, mint a Tükröm, tükröm.

     Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy királynő, aki gyermekre vágyott. Olyanra, akinek  bőre fehér mint a hó, ajka vörös mint a vér, haja fekete mint a holló szárnya, és erős, mint az előtte lévő, télben tündoklő rózsa szára. Egy nap meg is születik a kívánt gyermek, egy kislány, aki a minden áhított kritériumnak megfelelt, ezért megkapta a Hófehér nevet. A kicsi lassan cseperedett, legjobb barátjával, William herceggel mindig együtt játszott. Ám egyszeriben megszakadt a boldogság, mert őt és a királyságot beborította a gyász - a királynő meghalt. A király igyekezett lánya fájdalmát enyhíteni, új anyával ajándékozta meg, akit egy fantomharc után talált láncra verve.

A nő, Ravenna csodaszép volt, teljesen megbabonázta a királyt. De a nászukat már nem élte meg, mert az új királynő aljasul ledöfte a hitvesi ágyban. Hófehér látta a történteket, és azt is, ahogy a palotát más katonák szállják meg, élükön Ravenna őszhajú fivérével.
Aki csak tudott, menekült a palota környékéről. Hófehért is kiakarták menteni, de az utolsó pillanatban lezuhant a megmentő lóról, és William nagy bánatára, kis barátja ottragadt a lélekvesztő helyen. A lányt hamarosan bezárják egy cellába, amiből jó néhány év múlva sikerül csak kiszabadulnia néhány madár, és egy szög segítségével, amivel szép nagy karcolást ejtett a királynő molesztáló fivérén.
 Miután Hófehér átverekedte magát a csatornarendszeren, a háborgó tengerbe ugrik, onnan pedig egy segítségére siető paripával megy tovább a sötét erdőbe. Eközben a fiatalságát, és hatalmát imádó királynő felfogad  a lány elfogására egy özvegy, alkoholt kedvelő vadászt. A katonák, a nagy testvér és a vadász, Hófehér után iramodnak az erdőbe, és nemsokára meg is találják. De a lány segítséget kér a vadásztól, aki rövid gondolkodás után melléáll.

Egy kis erdei közelharc után együtt folytatják útjukat a rejtélyes, sötét, megelevenedő lények között. Később viszont már emberekkel is találkoznak, akik ellátják sebeiket, és befogadják őket éjszakára. Eközben a felnőtt William tudomást szerez Hófehér életben maradásáról, ezért téglaként beépül a rossz fiúkhoz.

Éjszaka a menekülőkre találnak, de azok továbbszöknek. Hófehér és a vadász immáron újból az erdőben találják magukat, de egy röpke alvás után arra ébrednek, hogy körbevette őket hét bizalmatlan törpe. Akik csak azután kezdenek el segíteni a párosnak, miután Hófehér jelenlétére az erdő, újjáéledni kezd.

A lány már éppen a csodaszarvast akarja megérinteni, amikor egy eltévedt nyíl, eltalálja az állatot. Az ellenség rájuk talált, kénytelenek harcolni. Vadász és nagy testvér gyorsan összekap, akik közül a fivér haláloz el. A királynő megérzi a veszteséget, és rövidesen maga indul el megkaparintani a tükre által megjelölt legszebbet, Hófehért, és annak szívét.
Az erdő csodásabb részében a harc véget ért, amikor is William és Hófehér egymásra talál. De egy törpetársukat elvesztik útjuk során. Aztán egy hóval borított helyen a két régi jó barát beszélgetni kezd, majd játszani. És egy csók után előkerül egy hívogató alma, amit Hófehér elvesz, és beleharap. Bár ne tette volna, mert a gyümölcs mérgezett, halálos, amit a William-ből átváltozott Ravenna mond el. S mikor a gonosz királynő megakarja szerezni a lány szívét, a herceg és a vadász közbeavatkozik.
 De Ravenna varjakká változik, elrepül, és a palotában veszi fel fájdalmas emberi alakját.                
Az emberek szomorúak, mert a törvényes uralkodó halott. Ravatalán egyenként búcsúzik el tőle először a herceg, utána pedig a vadász, aki szintén csókot lehel Hófehér ajkára. S amikor a férfi kimegy a szobából, a lány életre kel. Mindenki ámul-bámul, mire Hófehér buzdító beszédet intéz népéhez. Harcba hívja őket a gonosz királynő ellen. Ami hamarosan be is következik.

A királynőjelölt teljes harci díszben, a halott törpe kardjával kezében, két oldalán férfiúival, nyílzápor közepette, megrohamozza a palotát. Mintha a vérében lenne a kardforgatás, sikeresen bejut a királynőhöz, aki nyugodtan várja "szívecskéjét". Támadásra biztatja, apjának megbosszulására, amire hallgat is ellenfele. De Hófehért simán lepöcköli magáról. Közben a bátor férfiak is megérkeznek, akikre tükörszilánkos, fantomkatonák küldetnek.

A harc két helyen is folyik, és amikor a jók vesztésre állnak, Hófehér egy hirtelen mozdulattal ledöfi a feléje kerekedő Ravennát, aki hörögve, meglepetten esik össze, és meghal.
A királyság megszabadult gonosz zsarnokától, ismét béke van. Hófehért megkoronázzák, a ceremónián a két férfi is részt vesz. Majd az egész nép mosolyogva, büszkén kiáltja: Éljen a királynő!

 
     Ebben a változatban a készítők sokkal szebb és kifinomultabb terméket raktak le az asztalra, viszont a forgatókönyv minőségét már nem dolgozták ki annyira jól, mint azt a film, vagy a közönség megérdemelte volna.
Az elején történő mesélés nagyszerű, a csillagos ötös szintet gondolkodás nélkül megüti, de amikor rátérünk a "jelenre", ahol a nagykorú Hófehér gubbaszt a cellájában, már erősen zuhan az egész film. Na nem Kristen Stewart főszereplése miatt, egyáltalán nem, hanem a gyenge, és erőtlen cselekményvezetésért. Amíg csak megszökik, találkozik a gyászoló Vadásszal, addig még működik is, de amikor már csak sétálgatnak az erdőben, hosszan, és találkoznak a törpékkel, na onnan kezdődik a baj. Az erdő szebbik része tényleg jó munka, de már rácsodálkozhattunk máskor is ilyen látványvilágra, szóval nem jelent újdonságot. Aztán laposodik a történet, erőtlenné válik az egész. Jön a gonosz, aki tükörcsuklyásával tart olykor megbeszéléseket, vagy épp béna fivérével. S ha nem ezt teszi, akkor mesterien gonoszul néz, vagy érthetetlen módon kínlódik. Ez az egyszer ilyen-olyan játék Charlize Theronnak nagyon jól sikerült eljátszania, de a magam részéről csak a gonosz énjét díjazom. Nem tetszett, hogy sokszor magyarázat nélkül összeomlik, ezt nem tudtam hová tenni. Ha valaki megszállta, és kihasználta, legalább rendes csomagolásban kellett volna elénk pakolni, nem csak úgy, hirtelen, egy pár másodpercre. Viszont a gonosz, leigázó karakter volt a film defibrillátora, ami életet lehelt a lapos cselekményvezetésbe, és ellensúlyozta a többi színész gyenge munkáját.
Chris Hemsworth felkapott színész, és dekorpasi, akit ha beletesznek egy filmbe, már jobban megugrik az adott mozi nézettsége. Alakításával nem volt gond, a részeges karaktert jól hozta. De Kristen Sewart már korántsem volt valami jó. Ő, mint az irigyelt szépség, már maga a feltevés vicces, ha Theron mellé állítjuk. És az alakítás... Stewart tud ennél jobbat is, volt már rá példa. De sajnos elővette megszokott Bellájának legbénább énjét.
A mellékszereplők súlytalanok voltak. Úgy éreztem, a törpéket csak azért rakták bele, mert nem akarták az eredeti történetet teljesen átformálni. Sok szerepet nem kaptak, és a herceg sem. Sam Claflin már messziről irritál, valahogy taszít az egész színész, és a figurája sem volt valami lehengerlő. Ezért szurkoltam a Vadásznak.
A történet vége kissé összecsapott. Olyan, mintha hiányozna belőle jó pár részlet, és képkocka. Hiányoltam Hófehér kiképzését. Egyik pillanatban még halálából visszatérve buzdítja a népet, a következőben meg már karddal a kezében hadonászik, mint egy harcos. A kastély ostroma sem volt semmi, nyílzáporban is úgy nyargaltak lovaikon, páran páncél nélkül, mintha csak szórakozásból tennék, és nem foglalkoznak a rájuk zúduló halálrudacskákkal. Volt pár elesett, de például a Vadászon csak a saját gönce volt, egy páncéldarabka sehol, és mégis, nyugodtan száguldott paripáján az ellen felé. A végső harc pedig gyenge volt, elcsépelt, semmi izgalmat, feszültséget nem nyújtott. Az utlosó pár perc pedig nyitott ajtót hagyott maga után. Miért terveznek ennek folytatást? Rendesen ki kellett volna dolgozni a végkifejletet, és kész, felejthettük volna el ezt a produkciót, amit Theron játéka mellett csak a zene tett kissé emlékezetessé.   

5/10