Webb csodálatos Pókembere

     Sam Raimi Pókember trilógiája után pár évvel, a stúdiók újragondolták a híres falmászó történetét, és Marc Webb rendezésével a mozikba száguldoztatták Andrew Garfield főszereplésével a képregény-hűbb Csodálatos Pókembert (The amazing Spiderman).

     A kis Peter mindaddig boldogan él szüleivel, amíg azok egy nap rá nem bízzák Ben (Martin Sheen) bácsikájára, és annak feleségére (Sally Field). Attól a naptól kezdve nem is látta szüleit.
Napjainkban, a lassan felnőtt Parker (Andrew Garfield) éli szürke, megpróbáltatásokkal teli hétköznapjait,  és a gimi szőkeségéért, Gwen Stacy-ért (Emma Stone) epekedik.
Egy nap hozzákerül apja régi aktatáskája, amiben genetikával foglalkozó feljegyzéseket talál. A neten kutatni kezd a témával kapcsolatban, és rövidesen rátalál egy tudósra (C. Thomas Howell), aki annak idején apjával dolgozott együtt.

Kíváncsian belopózik a prof munkahelyére, ahol összetalálkozik Gwen-el. De elkallódik a tanuló csoporttól, és bemegy egy laborba, ahol néhány genetikailag módosított pókot talál. És amíg nézelődik, az egyik megcsípi a tarkóján. Úton hazafelé, a metróban rosszul lesz, és ledől egy kicsit. Ezt kihasználva az egyik utas sörösüveget egyensúlyoztat a homlokán.

És amikor egy csepp folyadék a bőréhez ér, Peter felugrik a metró plafonjára - és különös módon ott is marad. Mikor földet ér, egy véletlenül kezére tapadt női felső miatt verekedésbe keveredik, amit ő nyer. Hazaérve furcsa dolgokat tapasztal magán: amihez hozzáér az vagy eltörik, vagy hozzátapad. Értetlenül áll a dolgok előtt, gyanakszik a pókcsípésre, ezért újra felkeresi a tudós Connorst. Majd egy rövid beszélgetés után a suliban móresre tanítja azt a srácot, aki folyton piszkálja a nála gyengébbeket. Emiatt egy picit bajba kerül, és bácsikájával is összezörren.

Viszont jó is származott a malőrből, Gwen-el jobban beszédbe elegyedett, és hamarosan össze is jön vele. Aztán suli után egy elhagyatott helyen felméri újonnan szerzett erejét.
Közben dr Connors egy új genetikai dolgon dolgozik, ami által mint a gyík a farkát, ő is visszanövesztheti elveszett karját. Ezt Peter-el is megosztja, és a fiú segít neki az utolsó probléma megoldásában. Majd hazafelé tartva Parker betér egy üzletbe, amit kirabolnak. A rabló menekülés közepette elvágódik, és elejti fegyverét egy idős férfi előtt, aki megpróbálja útját állni, de a dulakodás közepette golyót kap. Peter felfigyel a zajra, és a férfihoz megy, akiről döbbenten állapítja meg, hogy a nagybátyja. Ettől a pillanattól kezdve állandóan azt a csillagtetkós rablót keresi, aki megölte Bent. Hamarosan híre megy az ismeretlen banditavadásznak, akire felfigyel a rendőrség, köztük Gwen apja. 
Mialatt megszületett Pókember, a tudós dr Connors eléri célját, a gyík génnek köszönhetően visszanő a karja. De a dolgok nem úgy sülnek el, ahogy szerette volna. Ugyanis az idegen gének teljes testét átalakítják.

 Kissé elméje is megbomlik, aminek következtében az egész várost elakarja árasztani a vírussal, hogy az emberek hozzá hasonlóvá váljanak. Terve megvalósítása közepette többször összeakad Pókemberrel, de csak eléri az Oscorp épületét, ahol egy gép segítségével elakarja szórni a vírust. Az épületben a mindent tudó Gwen is ott van. Szpájderünk igyekszik megakadályozni a katasztrófát, de a rendőrség hátráltatja, elakarják kapni.

Ám Stacy parancsnok (Denis Leary) elengedi, miután meglátja a maszk alatt rejtőző udvarlót. De egy zsaru megsebesíti pókunk lábát, ám a lakosság egy része megsegíti célja elérésében. Közben Gwen kimenekül az épületből, és odaadja apjának a vírus ellenszerét. S mialatt falmászónk kezd a végső harcban alulmaradni, apuci a segítségére siet. Már úgy tűnik minden rendben lesz, Peter sikeresen a vírushoz passzolta az ellenszert, de a Gyík összeszedte minden erejét, hogy megállítsa a hőst, lépései során pedig halálos sebet ejtett Stacy parancsnokon. Peter-nek sikerült megakadályozni a merényletet, a doktor is visszaváltozott. De a parancsnokon már nem tudott segíteni, aki halála előtt megígértette Parkerrel, hogy a hősügyeiből kihagyja a lányát.

A temetés után Gwen elmegy a fiúhoz, aki tartózkodóan bánik vele. De amikor a suliban elkésik az egyik óráról, és a tanár figyelmeztetésére megígéri, hogy többé nem tesz ilyet, a tanárnő rászól: ne ígérjen olyat, amit nem tart be. Erre Peter közelebb húzódik Gwen-hez, és odasúgja: "nem ez lenne az első eset", amire a lány elmosolyodik.

        

     Nolan Batman-e után a stúdiók egyre többször gondolják át, hogy milyen szuperhősfilmeket készítsenek. Régen leginkább csak a hősöket ismerhettük meg, de a mai adaptációkban inkább a jelmezekben megbújó emberekre koncentrálnak. Ez jó elgondolás, mert így valósághűbb történeteket láthatunk, de hogy milyen tálalásban kapjuk, az sem elhanyagolható.
Webb póktörténete jobban belemerül a képregénybe, ezáltal nem csak egy sima jó és rossz harcot kapunk, hanem egy háttértörténetet is, Peter Parker családjával kapcsolatban. Ez a szál egy kis pluszt ad, de leginkább mégis az akciójelenetek a figyelemfelkeltőbbek, amik ebben a történetben nem voltak épp a legjobbak. Egy jó részt viszont kiemelnék, és az a könyvtári harc, amikor hősünk és ellensége a háttérben, lassítva döngöli egymást.
Sok mindent építettek át a képregényből, de a főellenség kinézetét egyszerűbbre szabták, emberibbre, mint amire számítani lehetett. Nekem személy szerint nem tetszett, röhejesre sikerült. Emellett pár jelenet is lapos lett, mint például Ben bácsi halála - miért nem futott valaki az öreghez? Mondjuk Peter sem rohant, hiába hallotta a lövést, csak odakullogott -, vagy amikor Peter elmondja Gwennek a titkát, és a csaj alig megdöbbenve reagál.

A film főhőse gázos. Amíg Garfield Peter-t alakítja, addig még elfogadható, de amikor felveszi a pókjelmezt, hát... Túl vézna Pókembernek, szinte lötyög rajta a gönc, mint tehénen a gatya. Ez eléggé kiábrándító, reméljük a folytatásnál már magára erőltet pár kiló izmot.
Stone egész jó Gwen, szép tölteléke ennek az újabb tucat képregényfilmnek. A főhőssel való kémia jól működött köztük, persze ezt nagyban megkönnyítette, hogy a való életben is együtt vannak.

Ez a Pókember reboot jól indul, de amikor hősünk megjelenik, a film kezd kifulladni. Kevés a harc, ami még nem is lenne gond, de a minőségén már lehetne vitatkozni. Látszik, hogy egyes pókrészeknél nem használtak annyi effektet, mint a Raimi félénél, és ez piros pont. De a történet ugyanolyan klisés és sablonos, mint amit az évek alatt megszokhattunk. Itt is van egy zakkant, akit meg kell állítani, és egy nő, akit meg kell menteni. Újdonság semmi, csak egy háttérszál, ami érdekes lehet.

4/10