Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: A kör

     Ez a második könyv, amit megszavaztatok nekem karácsonyi ajándékként, amiért nagyon hálás vagyok!
Amikor szóltak a könyvesboltból, hogy mehetek, lejött a rendelés, és kézbe kaptam a kötetet, az első gondolatom az volt: "hűha, ezzel embert lehetne ölni, olyan vastag. Mint egy lexikon". A mérete után elcsodálkoztam a szép és igényes borítón, de az ára is meglepett, mert hogy úgy mondjam, más könyveimhez képest ez eléggé pénztárcabarát.

 Mats Strandberg – Sara B. Elfgren

     Engelsfors. Egy apró, csodás kis város Svédországban, ahol hat lány épp csak elkezdte a középiskolát. Semmi közös nincs bennük – kivéve, hogy mindegyikőjükben ősi, ördögi erő lakozik. Az őszi szemeszter csak elkezdődött, amikor egy halott diákot találtak a suli egyik WC-kabinjában. Mindenki öngyilkosságra tippel. Mindenki, leszámítva a hat lányt, akik tudják az igazságot. Egy éjjel, amikor a hold kísértetiesen vörösen borítja be az eget, a lányok találkoznak a parkban. Nem tudják, hogyan és miért mentek oda, csak azt tudják, hogy szükségük van egymásra a túléléshez. Azt mondják, boszorkák. Egy ősi prófécia állítja, hogy ők a kiválasztottak. Ettől a naptól kezdve a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Az idő csak fogy. Valami vadászik rájuk, és ha nem ők találják meg előbb és pusztítják el azt, akkor ők halnak meg…

 
     Amikor először láttam a könyvtrailert, azt mondtam "klassz! Ez a könyv kell nekem!"
Nagyon kíváncsi lettem erre a mágikus történetre, erre azzal kellett szembesülnöm, mint az Átkozott boszorkáknál. Ahol a film máig hatalmas kedvenc, de a könyv... arról itt olvashattok. Ámde ez a svéd szerzemény mégis bejött. Nagyon! És érdekes, ahhoz képest, hogy egy izgis boszis sztorit vártam, egy mágiával átszőtt, de családközpontú történettel találtam magam szemben. Ami hat különböző normákat képviselő lányról szól, akiket bár összeköt a végzetük, de a könyv leginkább az ő életükre koncentrál. És ez jó. Nagyon tetszett ez a felvezetés. Örülök, hogy minden egyes karakter más, akiknek az életébe ha nem szól bele a varázslat gonoszostól, eszük ágában sem lett volna egymáshoz szólni. Valaki azért, mert egy szürke kisegér, aki igyekszik láthatatlanná válni, vagy mert annyira fent hordja az orrát, és olyan sokat képzel magáról, hogy lenézi azt, aki nem úgy öltözködik/viselkedik, ahogy azt egyesek megkívánják.
Jó, hogy nem egy csapat plázapicháról kellett olvasnom, akik a könyv végére hirtelen hatalmas jellemfejlődésen mentek keresztül. Mert ez azért elég hiteltelen lett volna. Viszont ez az első kötet, ahol a lányok még javában kóstolgatják egymást, lassan barátságot kötnek, hiteles volt, amire pluszban rádobott egy lapáttal az életük alakulása. A mindennapjaik elmesélése. Hirtelen azért túl sok volt a szereplő, néha kevertem is a családokat, de lassan belejöttem az olvasásba, és megismertem a szereplőket. Személyes kedvencem volt Rebecka, a kedves és aranyos lány, akit sokan irigyeltek, de ha tudták volna milyen problémákkal küszködik, hogy mennyit kell harcolnia saját magával, talán elfordultak volna tőle. A pökhendi népség legalábbis biztosan. És akkor a szerzőpáros olyan érzéssel sújtott le rám, amit Suzanne Collins Kiválasztottjánál tapasztaltam. Bevallom, elpityeredtem. És ha egy könyv olyan érzéseket vált ki belőlem, ami szomorúvá tesz, vagy ellenkező esetben boldoggá, akkor az már nálam nyerő. És ez a példány megcsinálta. Sírtam rajta, és jólesően nevettem is.
A csajok közül talán még Minoo az, aki szimpatikus. A többiekkel még barátkozom. A Macskát viszont bírom, talán mert alapból macskabolond vagyok, de azért nem kapnám az ölembe egy kis szeretgetésre.

"Mély, panaszos hang érkezik a parkon át. Minoo hallgatózik a sötétben. Lehetetlen meghatározni, honnan érkezett ez a lebegő hang. A bokrok és a fák kopasz ágai közt susog a szél. Egy árny jelenik meg a lámpafény körében.
A Macska.
Minoo azonnal hatalmas rokonszenvet érez a szerencsétlen dög iránt.
Egyformán nyomorultak vagyunk mind a ketten, gondolja.
- Cicc, cicc - hívogatja az állatot.
A Macska megáll, ránéz. Aztán közelebb somfordál.
Kssha - sajátos hangot ad, és közben furcsán tekergeti a nyakát. Mintha a torkán akadt volna valami. - Kssha.
Minoo örül, hogy eddig még nem simogatta meg, ki tudja, milyen betegséget hordoz.
Kssha, hangzik fel megint.
Aztán Minoo hirtelen rájön, mit is művel ez az állat. Egy szőrgombócot köhög fel éppen."

Ami miatt nem kap maximum értékelést a könyv, az a mágikus rész. Nem mondom, nem volt rossz elgondolás, hogy a gonosz alattomos módon a háttérből köpködjön néha kicsit, máskor meg nagyot a szereplők levesébe, de azért icipicit többet vártam. Szerettem volna jobban elvarázsolt lenni.
A múltbéli szál érdekes, kíváncsi vagyok, azzal hogy alakul majd a helyzet. Mert eddig nem sokat értek belőle. És maga ez a boszis világ is elég gyenge még nekem.  Az angol dalszövegektől halálom volt. Na nem azért, mert mondjuk egy kis odafigyeléssel nem értettem meg őket, de simán lefordíthatták volna.
 
A csajok képességeiből elfogadnék néhányat. Mondjuk a láthatatlanság olykor jól jönne. Olvasás közben fel is vetődött bennem, hogy én mit tennék a képességeik birtokában. Mert a hatalom megszédíti az embert. És egyikőjüket, Anna-Karint meg is szédített. Nagy árat fizetett érte, többször is. Ő a butasága miatt elég távol áll tőlem, de már látom rajta a józan ész jótékony hatását.

A történet folytatása hamarosan a boltokba kerül, aminek címe A tűz. Én már nagyon várom, és mihelyt kapható lesz, megtámadom a könyvesboltomat, és megrendelem. Hamarosan úgy is itt a szülinapom, meglepem magam vele. :) 

9/10