Én nem vagyok az a karácsonyra hangolódó típus. A vele járó sütés-főzés-takarítás trió túl stresszes. Ezért most ünnepekkor úgy voltam vele, nem aggódom azért ha nincs patyolatra kinyalva a ház, nem lesz tele az asztal arra a pár napra hogy végül bevágjon a bugyigumi, a spájz meg kongjon az ürességtől, meg persze a pénztárcám. De, az utóbbi hónapokban minden szépbe tíz körömmel kapaszkodom, így a karácsony gondolatába is. Sokat segített, hogy november óta Mariah Carrey slágerét dúdoltam, aztán elkezdtem az ünnephez kapcsolódó történetek után kutatni, és meg is akadt a szemem Jenny Hale Karácsony a Kandalló Vendégházban című kötetén.
 |
| Jenny Hale |
"Mindenféle pletykákat meséltek egymásnak, különösen a nem létező szerelmi éleükről. Így született annak idején a kis közösségük."
A történet kezdetben négy barátnőt helyez középpontba: Leilát, Charlotte-ot, Pipert és Edie-t, akik Karácsony közeledtével együtt, pár napra mindig lelépnek valahová. Legújabb útjuk a festői környezetben levő Kandalló Vendégházba vezet, ami Leila számára különösen fontos, hisz a családjának számító csajos társasága lassan felbomlani látszik, mert a lányok élete más-más irányba kezd mozdulni, ezért mindent megtesz azért, hogy a valószínűleg utolsó csapatos vakációjuk felejthetetlen legyen.
"... nagyra értékelte a barátnőivel tett utazásokat. Valódi otthona nem lévén, ezek az együtt töltött vakációk jelentették számára az otthont."
De amikor megjelennek a kiszemelt helyen, egyáltalán nem az a látvány fogadja őket mint ami a webes hírdetésben: a helyre ráférne egy alapos tatarozás, a helyiekre és a Kávézó mogorva, de igéző kék szemű tulajdonosára pedig egy kis karácsonyi hangulat.
"– Jössz velünk lovagolni? – Ugyan egyetlen további pillanatot sem akart ezzel a pasival eltölteni, de élvezte, hogy piszkálhatja, zavarba hozhatja. Charlotte játékosan rácsapott Leila karjára.Theo fölnézett a könyvéből.– Mi van, csak nem félsz lóra ülni?– Dolgozom – felelte, és ingerülten sóhajtott.– De ha nem dolgoznál, jönnél? – szegezte neki a kérdést a lány, miközben kifelé hátrált a barátnőivel.– Minek mentek egyáltalán a farmra? – váltott témát Theo, átkiabálva a helyiségen. – Már van karácsonyfátok. Láttam, odavolt kötve a kocsid tetejére.– Mi van, ha ajándékba veszem? Jótékonyságból – felelte Leila, és látványosan körbenézett a helyiségen, mielőtt a szeme megállt volna a férfin."
Leila juszt sem ereszt az "ez lesz a legjobb ünnepi kiruccanás" elképzelésből, és bár minden ellene szól, ő tesz azért, hogy a szeretet ünnepe ne csak elképzelés szinten legyen a legjobb és legmeghittebb.
"Egy dolgot biztosan tudott... Olyan életet szeretne kialakítani, ahol a szívéhez legközelebb állók veszik körül. Végül is minden erről szólt, az emberekről. Mindig boldognak érezte magát a barátai körében, legyenek régiek vagy újak."
Ez lett volna Leila számára a tökéletes karácsony, de hiába a görcsös igyekezet, ha a sors folyton keresztbe tesz és hősnőjét végül egyedül hagyja a lepukkant vendégházban, miközben segítségül szegődik a a városka morcos szépfiújához, akihez ha véletlenül hozzáért, apró áramütést érzett. Ó, igen... becammogott a romantikusz-szál.
"– Pincérnő vagyok. Tudom, hogyan kell rendeléseket felvenni, és kedvesnek lenni a vendégekhez. Vagy az aggaszt, hogy túlteszek rajtad, és mindenki engem akar majd? – kérdezte mosolyogva. – Sőt, ami még rosszabb, esetleg még neve is lesz a kávézónak? Már vannak ötleteim…"
Legnagyobb sajnálatomra a történet a barátnők kipotyogásával kezdett érdektelenné válni. A romantikus-szál igaz mentett egy picit, mert tetszett ahogy évődtek egymással és humor is akadt, de egy idő után az is kifulladt és inkább idegessé tett. Na jó, amikor a városka karácsony fronton gőzerőre váltott és minden sarok ünnepi díszbe öltözött, az tetszett. De az már nem, amikor annyiszor és annyiféle édesség volt megemlítve a sorok közt, hogy már rosszul lettem. Mintha karácsonykor mást nem is ennének az emberek, csak olyat, amiben a cukor és kakaó a fő alkotóelem. Jólesett volna, ha legalább egy szem virslit megemlítettek volna... habár egyszer volt ragu.
"Nekem tetszik a kávézó, úgy, ahogy van. És te is, úgy, ahogy vagy."
Végül a történet a maga egyszerűségével kezdett nagyon untatni. Igaz próbált a sztori a belecsempészett fordulatkártyával ütni, de én már annyira elpunnyadtam ettől a történettől, hogy az sem tudott felrázni. Sőt, az egyik szereplő kezdte kihúzni nálam a gyufát, úgyhogy reménykedtem jó oka van arra amit tett, hogy ne akarjam végül ráosztani a legirritálóbb könyvkarakter címet.
"- Miért vonzódom a rosszfiú zenészekhez?... szeretsz az embereken segíteni... de ők időnként csak tönkretesznek téged."
Nem vártam világmegváltó történetet, csak egy szórakoztató ünnepi olvasmányt egy kis romantikával, de egy blogregényben is több a mélység mint ebben a kötetben. Aki szeret Hallmark típusú történetekkel hangolódni, annak tökéletes, de én inkább kihagyok egy újrázast, és legközelebb egy filmet választok.
"- Talán történik valami karácsonyi csoda - próbált meg Leila reménykedni. - A karácsony tele van meglepetésekkel, nem?Eleanor felhúzta a szemöldökét.- Sosem lehet tudni!"
Összesítés: Első igazi karácsonyra hangolódós történetem volt, hát jól belenyúltan, legközelebb inkább fellapozok egy thrillert.
Maga a sztori jól kezdődött, de miután a barátnők kénytelenek voltak magára hagyni Leilát, elkezdődött a lejtmenet. Az édességcunamitól hányingerem lett, Leila szeretethiányától feszengenem kellett, a logikátlanságtól, az unalmas párbeszédektől, az erőltetett cselekményvezetéstől pedig kómaközeli állapotba kerültem.
Régen volt, hogy egy sztori annyira nem kötött le, hogy pár oldal után bealudtam rajta, de ez a könyv emlékeztetett rá, hogy ilyenekkel is volt már dolgom. Kár, hogy ez a történet magabiztosan fel is piruettezett erre a szomorú listára.
A közepétől untam, de az eleje miatt:
NEM ROSSZ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése