Marissa Meyer : Scarlet

     Én kis balga azt hittem, hogy ha van is egy fő vonal, akkor is minden részben egy-egy páros jön össze a végén, de ez ettől komplikáltabb. Itt a sorozattal szép sorban kell haladni, mert egymás folytatása. Így nem csak Piroska és a farkas kifacsart történetét ismertem meg - ahol a piros kapucnis lány keresi a nagymamáját, farkasunk meg ketrecharcosként tevékenykedik -, hanem tovább kísérhettem figyelemmel Cinder kalandjait is.

Kiadó: Könyvmolyképző 

Kiadói sorozat: Vörös pöttyös 

Sorozat: Holdbéli krónikák #2

Műfaj: disztópia, fantasy, ifjúsági (YA) 

Oldalszám: 470

Kötés: puhatáblás 

Fordító: Bujdosó István, Szabó Krisztina 

Megjelenés: 2019 (eredeti megjelenés:2013) 

ISBN: 9789634575740

Olvass bele! 

Rendeld meg! 

     Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Még a jövőben is óvakodj a farkastól…

Cinder, a kiborglány kalandjai folytatódnak – éppen szabadulni próbál a cellájából, de még ha sikerrel is jár, ő lesz a Nemzetközösség legkeresettebb szökevénye.

Eközben Franciaföldön nyoma vész egy idős asszonynak, Michelle Benoit-nak, gyönyörű és makacs unokája, Scarlet pedig rendületlenül keresi. A vörös hajú francia szépség a nyomozása során egyre különösebb alakokkal találkozik. Megismerkedik Farkassal, az egyszerre vonzó és ijesztő utcai harcossal, akivel együtt erednek a rejtélyek nyomába. De a helyzet tovább bonyolódik, miután összeakadnak Cinderrel.

Ahogy közös erővel próbálják megakadályozni, hogy Levana királynő végveszélybe sodorja a Föld teljes lakosságát, lassanként fény derül arra is, mi köze egymáshoz Scarletnek és Cindernek…

     A történet szerint Piroska, azaz Scarlet nagymami kertészetéből hordja szét a zöldségeket a megrendelőknek, miközben egy kellemetlen fiaskó után megismerkedik Farkasunkkal, akitől nem intettem óva a lányt, ó, egyáltalán nem.

"- Hol van? 

Farkas faarccal nézett rá, a kezét még csak védekezésre sem emelte. 

- Kicsoda? 

- A nagymamám! Mit műveltél vele? 

A férfi zavartan pislogott, az arcán olyan kifejezés ült, mintha a lány egy másik nyelvet beszélt volna, amit ő csak nagy nehezen képes megérteni. 

- A nagymamád?"

Az alapmese itt is visszaköszön, de nagyi eltűnt, kisunokája pedig keresni kezdi, a visszahúzódó, remeteszerű Farkas meg forró nyomnak tűnik, ezért rögvest követelni is kezdi rajta az öreglány tartózkodási helyét. De ez a Farkas szelíd, igaz ott lapul benne a vadállat, amit a ketrecharcok során ki is enged magából, és szó ami szó, Scarletet is szívesen felfalná, csak nem úgy. Hősnőnk kemény lány, meg amolyan bögyös vöröske, de főhősünket nem csak ez vonzza benne, ezért segít a lánynak a kutatásban, közben pedig izgalmas és veszélyes kalamajkákba csöppennek ami egyre közelebb sodorja őket egymáshoz, én pedig lélegzetvisszafojtva vártam, hogy mikor csattan el az első csók. A romantikus-szál tele van feszült pillanatokkal, na de ez az egész könyvre is igaz. Az írónő olyan fordulatokat csempészett a történetbe, amitől nemcsak Scarletnek, de nekem is tátva maradt a szám. Kezdve nagymamája szerepével ami az egész sorozatot nézve kulcsfontosságú, de Farkas miatt hördültem fel a leginkább. Percekig fel sem tudtam fogni mi zajlik, sokszor meg is kérdeztem magamtól "most mi van? ez igaz? ne szívass már!"

Ahogy fentebb megemlítettem, ebben a részben az írónő tovább vezeti Cinder történetét is, aki megtűrt mostohalányból immáron szökevénnyé lépett elő, akit a holdbéli Levana királynő ki akar végeztetni, de a lánynak érthető módon ehhez nem fülik a foga, ezért egy kis segítséggel igyekszik megszökni, közben meg belebotlik a történet legújabb szereplőjebe, Thorne-ba. A piperkőc, lányokra nyálát csorgató hajóskapitány személyisége rögtön eszembe juttatta Jack Sparrowt. Hát, Cindert megverte vele a sors, mert ekkora szerencsecsomagról mint Thorne, régen olvastam már. :D

"– Rampion! Felszállásra felkészülni! 

 A műszerfalon életre keltek a különböző vezérlők és monitorok. Csak a legfontosabbak. 

 A hangszóróból megint ugyanaz a tiszta női hang hallatszott. 

 – Thorne, nem tudom beindítani az automatikát. Úgyhogy kézi vezérléssel kell felszálnunk. 

 A férfi kétségbeesetten nézett a vezérlőkre.

– Mióta pofázik vissza nekem ez a hajó? 

 – Én vagyok az, te idióta! 

 Thorne közelebb tartotta a fülét a hangszóróhoz. 

 – Cinder? 

 – Figyelj, az automatika meghibásodott. Az aksi is odavan. Szerintem rendbe tudom pofozni, de most számítógépes rásegítés nélkül kell felszállnod!

A száraz komputerhanghoz ismét a bezárt rámpának csapódó golyók szolgáltak aláfestésül. 

 – Szervó nélkül? Ez biztos? – hebegte Thorne. 

 Rövid csend következett, aztán a férfi a monoton hang mögött is érezte, hogy Cinder üvöltve teszi fel a következő kérdést. 

 – Miért, repülni azért csak tudsz, nem? 

 – Hát... – nézett végig az előtte sorakozó vezérlőkön a férfi. – Talán."

Ilyen és ehhez hasonló pillanatok miatt nagyon örültem a Cinder részeknek, de természetesen a Scarlet és Farkas epizódokat is nagyon élveztem. 

Az egész történet izgalmas és akciódús volt, de az utolsó fejezetek még inkább bekeményítettek. Az írónő nem kímélte a karaktereket, testileg és lelkileg is megviselte őket ez a kaland. Az első részben is volt érzelem bőven, jó is rossz is, de ez a kötet ebből a szempontból még többet adott, Cinder helyzetébe pedig könnyen bele tudtam képzelni magam. Megértettem, hogy legszívesebben lelépne a fenébe jó messzire, de örültem, hogy lassan de biztosan felismeri magában, hogy nem elbújnia, hanem cselekednie kell. 

"Vérszomjas üvöltések szálltak az alkonyatba boruló égbolt felé."

Összesítés: annyira tetszik, ahogy Meyer egybefűzi a jól ismert meseelemeket és egy olyan izgalmas történetet rak le az asztalra, ami elől nem tudok, de nem is akarok elszakadni.

Ez a rész iszonyúan jóra és eseménydúsra sikeredett, a meglepetések és a váratlan csavarok csak tovább korbácsolták a kíváncsiságomat. A történet továbbra is lendületes, hiába több száz oldalt tartottam a kezemben, a könyv végeztével úgy éreztem még így is kevés volt ebből az élményből, tovább akartam olvasni. Szerencse, hogy a harmadik rész is megvan, mert nem bírnám sokáig a már csapattá verbuválódott mesehősök nélkül, akik érdekesek, szórakoztatóak, bátrak és vakmerőek, utóbbit hiába kívánják a hátuk közepére is.

Marissa Meyer már a Cinderrel belopta magát a szívembe, de a Scarlettel már a Holdbéli krónikák sorozat is. 

NAGYON AJÁNLOM