Marie Lu: Batman - Az éjszaka rémei

     Marie Lu már régóta a radaromon van Legenda című sorozatával, de még mindig halogatom. Mit tegyek, ezek az érdekfeszítő újdonságok kikészítenek. Viszont a DC legendák sorozatba ő is írt egy sztorit egyik kedvencemről, Batmanről,  amit a Maas és Bardugo féle hőstörténetek után mindenképp elakartam olvasni.

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadói sorozat: Vörös pöttyös

Sorozat: DC legendák #3

Oldalszám: 320

Eredeti cím: Nightwalker

Kötés: puhatáblás 

Fordító: Szabó Krisztina

Megjelenés: 2021 (eredeti megjelenés: 2018)

ISBN: 9789634575597

Olvass bele! 

Rendeld meg! 

     Vakmerő ​srác, aki hajlandó áthágni a szabályokat

egy olyan lányért, aki talán a legádázabb ellensége.

Mielőtt Batman lett, Bruce Wayne volt.

Az Éjszaka Rémei rettegésben tartják Gotham Cityt, és a következő célpontjuk Bruce Wayne. Egyesével kivégzik a város elitjének tagjait, miután fogságba ejtik őket. Mindeközben Bruce betölti a tizennyolcadik életévét, megörökli a családi vagyont és a Wayne Vállalatot, ami által hozzáfér minden egyes kütyühöz, amiről valaha álmodott. Csakhogy összetűzésbe keveredik a rendőrséggel, és a büntetésül kirótt közmunkát kénytelen a hírhedt Arkham Elmegyógyintézetben ledolgozni, ahol a város legkegyetlenebb gyilkosai ülnek rács mögött.

Madeleine Wallace páratlan gyilkos… és Bruce egyetlen reménye. Az Arkhamben megismerkedik a zseniális lánnyal, akit rejtélyes szálak fűznek az Éjszaka Rémeihez. Mit titkolhat? És miért egyedül Bruce-szal hajlandó szóba állni? Sikerül vajon kifürkészni a titkait, vagy éppen hogy olyan információkkal látja el, melyek segítségével a lány leigázhatja a várost? Az Éjszaka Rémei egyre közelednek, Bruce pedig sötét penge élén táncol.

Nincs szükség szuperképességekre ahhoz, hogy valaki szuperhőssé váljon.

De túléli-e vajon ezt a feszült, ármánnyal, lélegzetelállító fordulatokkal

és döbbenetes átverésekkel teli játszmát?

Szegődj mellé az igazság nyomában!

Marie Lu

     Ki ne ismerné Bruce Wayne történetét, akit szüleivel együtt rablótámadás ért, majd eldördült egy fegyver, közben elszabadult anyu gyöngysora, és a kis Bruce árva maradt? De ott volt neki hűséges komornyikja Alfred, aki igyekezett útmutatást nyújtani neki a felnőttéválás rögös útján, ám főhősünk hiába tölti be a tizennyolcat, magányos és nem győz rácsodálkozni az őt körülvevő felszínes világra, amiben az emberek csak egy multimilliomos tininek látják. De ő több ennél. Szerencséjére igaz barátai is akadnak azért,  köztük Harvey Dent (? hát jó, legyen, alkotói szabadság), akikre mindig számíthat. De Bruce-ban néha tombol a harag és meggondolatlan cselekedetekre adja a fejét - még ha a jószándék is vezeti -, ami bűntetésképp közmunkát vont maga után,  mégpedig a híres-neves Arkham elmegyógyintézetben. 

"– A legelvetemültebbek közül is a legrosszabbak vannak idelent, Wayne – vetette hátra a válla felett James. – A helyedben igyekeznék majd mihamarabb végezni itt."

"Gotham City nagyon sok szempontból problémás, de meg lehet még menteni. Valahogy megtalálja a módját. Ezt a feladatot örökölte meg."

A történet próbál lelkileg hatni az olvasóra: családon belüli erőszak, útkeresés a nagyvilágban, álbarátok kiszűrese és a kellemetlen érzés kezelése, de mindezt csak a felszínen karcolgatja. Még volt egy dobása, a címszerepben lévő Éjszaka Rémei társaság, a modern Robin Hood-os banda, akik inkább megtartják a zsákmányolt pénzt. Az egyik tag, Madeleine, az ébenfekete hajú, igéző szemű tinilány, akinek zárkája előtt Bruce naponta felmosta a padlót, volt az utolsó szalmaszálam ebben a regényben, biztam benne, hogy talán ő felpezsdíti ezt a kezdetben gyengécske történetet.

Sajnos száz oldal után sem fogott meg a regény - ha nem is volt totális csalódás,  de jóformán érdektelen -, ami épphogy meghaladja a kétszáz oldalt, viszont szerencsére a szellős sorokkal rendelkező szöveg haladósan olvasható, gördülékeny,  mégha minden más nem is az, főleg a cselekmény.

Az a baj, hogy a regény első felében nincs izgalom, lélektanilag sincs meg a kellő mélység, és ez sokat elvett az olvasói lendületből. Nem volt meg a késztetés, hogy mindenáron olvasni akarjam, inkább csak be akartam már fejezni. Alig építkezett a történet, mondatok egymás mellé rendezett halmaza volt, amit olvas az ember, de a következő oldalra érve szinte el is felejti mi volt előzőleg. Közben azért pislákolt bennem a remény,  hogy a második félidőre felpörög a cselekmény, és szerencsére Madeleine dobott egy kicsit a hangulaton. A cselekmény elkezdett felpörögni, érdekesebbre és akciódúsabbra váltani. A történet végre valahára lekötött, Bruce is jobban megcsillogtatta harctudományát, miután előkerültek a rosszfiúk. Meglepetés is akadt, de nem olyan egetrengető ami elhomályosítaná a véleményem a regény döcögős első feléről, mindenesetre a folytatás kapott néhány adrenalinfröccsöt, ami jót tett a sztorinak. 

"A sötétség a szövetségese, nem az ellensége."

Összesítés: ha az első két részt nézem, ez a kötet hozzájuk képest smafu,  nagyon lebutított Batman sztorit, Batman előzményt kaptam, ahol az ellenség túl nyers és meggondolatlan ösztönlény,  a karaktereknek nincs mélységük, Bruce lélektana nagyon finomított ahhoz képest, mi minden más zajlott benne. Itt fehér lovag szerepben tetszelgett, viszont nem felejtettem el, hogy ez ifjúsági regény, és az a tini aki most kezd leginkább nyitni az olvasás felé, számára tökéletes választás lehet, mert pont azokra a dolgokra fókuszál, ami a mai fiatalok nagyját is foglalkoztatja: ki vagyok, hol a helyem a világban, kihez hogy álljak igazságosan, keresem az utam, nehéz döntések meghozatala. De van a történetben némi akció, egy kis csihipuhi, meg egy maréknyi romantika, vagy mi... inkább nevezzük vágyakozásnak. Ezek összessége működött is, csak számomra kevés volt, bár a habos-babos happy endet elkerülte a regény, és ezt díjazom, Madeliene pedig ha nem is szerepelt olyan sokat, de érdekes módon bejött, benne több potenciált is láttam.

Nem volt ez rossz, de sokkal jobb is lehetett volna. Mégha az első részekhez képest lényegesen el is maradt, azért könnyen olvashatósága és a gördülékeny írásmód segített a haladásban, olykor egy-egy jól irányzott elemmel sikerült felpiszkálni az érdeklődésemet, a könyv második fele pedig azért izgalmassá vált, úgyhogy azt tudom mondani a regényről, végül is 

NEM ROSSZ

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak!