Amióta belekóstoltam a történelmi romantikusokba, azóta a zsáner rajongója vagyok. Először Sarah MacLean okozta a vesztemet, aztán Elizabeth Hoyt, Julia Quinn és Lorraine Heath is rátett egy lapáttal a rajongásomra. Lisa Kleypas-tól ősidők óta szeretnék már olvasni valamit, de neki még mindig várnia kell, mert per pillanat Gayle Callen Botrányos portréja első pillantásra megfogott borítóstól, fülszövegestől.
Kiadói sorozat: Arany Széphistória
Sorozat: Gátlástalan hölgyek #1
Műfaj: történelmi romantikus
Oldalszám: 384
Eredeti cím: In Pursuit of a Scandalous Lady
Kötés: puhatáblás
Megjelenés: 2022 (eredeti megjelenés: 2010)
Fordító: Kovács Ágnes
ISBN: 9789635404551
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
London legféltettebb titka hamarosan lelepleződik!
Mostanában minden úriember azt találgatja: ki lehet a szépség, akinek botrányos aktképe London egyik legdivatosabb férfiklubjában van kifüggesztve? Igaz, hogy az arisztokrácia tagja? Ki lehet ennyire merész, ennyire vakmerő? Julian Delane-nek, Parkhurst grófjának van egy tippje. Méghozzá olyan jó tippje, hogy fogadni is hajlandó rá, hiszen felismeri a Botrányos Hölgy nevű, szív alakú gyémántmedált a modell nyakában.
Csakhogy nem csupán a fogadás sikere forog kockán…
Julian, aki tisztázni szeretné a családja nevét egy olyan botrány árnyékától, amely az apja életébe került, szentül meg van győződve róla, hogy az elbűvölő modell elvezeti őt a válaszokhoz. A talpraesett, kalandvágyó és kissé vadóc Rebecca Leland azonban elszántan kibújik a keresztkérdései alól. Amikor aztán Juliannek végül sikerül sarokba szorítania, rádöbben, hogy Rebeccáért megéri mindent kockára tenni…
Adva van egy botrányokat bevonzó szív alakú drágakő, ami egy aktmodell nyakában díszeleg egy eredetileg magángyűjteménybe szánt festményen, ami végül az úriemberek kedvelt férfiklubjának falán kötött ki.
Három becsípett jóbarát épp azon tanakodik kártyázas közben, hogy vajon ki a modell, aki a szóbeszéd szerint arisztokrata, miközben meglepetés vendégeik akadnak, akik pont elakarják lopni a szóban forgó festményt. Ám a tolvajok nem egyszerű csirkefogók, a kalap és a férfiruha három hölgyet rejtett, akikkel rövidesen fogadást kötnek: melyikük lehet a festményen? És ami főhősünk számára a legégetőbb: mi köze a képen látható hölgynek a családját botrányba keverő kőhöz?
"- Fogadást kötöttek, hogy el tudják-e lopni ezt a képet? - kérdezte.A lány nem nézett a társaira megerősítésért.- Jaj, dehogy! Aligha hihettük, hogy sikerülhet. Csak tréfát akartunk űzni azzal, hogy elrejtjük.- Tehát tudtak erről a festményről?- Nem! De hogy is választhattunk volna másikat, miután megérkeztünk? A férfiak meglehetősen közönséges népség.Mondja a nő, aki meztelenül pózolt egy festményhez, gondolta magában Julian, és kissé még szórakoztatónak is tartotta a dolgot."
Gayle Callen neve ismerős volt, többször láttam már felbukkani Molyon a figyeltjeim aktuális olvasmányai közt, és hébe-hóba rá is néztem a könyveire, fel is írtam gondolatban a "majd egyszer" listámra, de aztán megláttam a Botrányos portrét, és tudtam, mindenképp ezzel akarom elkezdeni az írónő műveivel való ismerkedést.
Az ízléses, de szexi borító azonnal felkeltette az érdeklődésemet, a fülszöveg már nem is számított igazán. Aztán ahogy beleolvastam a történetbe, azonnal beszipantott a cselekmény. A kissé bohókás és mulatságos nyitány megadta a kezdő hangulatot, ami továbbra sem lankadt, figyelmem teljes mértékben Rebecca és Julian történetéé volt.
"Rebecca eddig bele sem gondolt, milyen érzés lehet olyan férfiak társaságában lenni, akik látták a műalkotást - Lord Parkhurstében például, aki úgy nézett végig a testén, mintha átlátna a ruházatán. Egyszerre volt felvillanyozó és ijesztő."
Már a fogadás és a körülötte lévő mókás nyomozás is érdekesen hangzott, de a cselekmény nem állt meg ennél az állomásnál, inkább továbbrobogott egy kicsit veszélyesebb útra, ugyanis a festményen látható drágakő nem csak Juliant érdekelte, hanem mást is, aki fogdmegjeivel bármeddig hajlandó lett volna elmenni, hogy visszaszerezze azt, amiről úgy tűnt, egyedül Rebeccának volt információja. Így a lány veszélybe került, Julian pedig úgy döntött a hölgy és a saját céljainak érdekében is védelmezővé lép elő.
"Rebecca megborzongott. Hát nem kalandra vágyott? Egy széltől is óvott úrihölgy vágyhat ennél nagyobb kalandra? Három férfi üldözi, egy értékes ékszer lóg a nyakában; fogalma sincs, hová mehetne, vagy hogy mit fog csinálni, hogy egérutat nyerjen a tolvajok elől.Ezenkívül itt ül vele szemben egy nagy és erős férfi, aki úgy néz rá, minth fel akarná falni."
A történet ígéretekkel teli volt, amit az írónő szép sorban beváltott. Sőt a humorról sem feledkezett meg, többször sikerült megnevettetnie.
" Álcáznunk kell magunkat, nem jelenhetünk meg úgy, mint egy gróf és egy nemes kisasszony.A lány gúnyos pillantást vetett rá.- A jelenlegi zilált állapotomban ez könnyen fog menni.A férfi megdörzsölte az állát.- Igen, tényleg úgy nézel ki, mint egy lotyó, ak talált egy szép ruhát a szemétben."
De a cselekmény többféle izgalommal kecsegtetett - egyfelől ott volt a veszéllyel teli helyzet amibe főhőseink belecsöppentek, habár Rebecca látványosan nem bánta ezt. Amikor az egészet kalandként fogta fel, puszta adrenalindús szórakozásnak, a plafon felé bámulva elmotyogtam egy-két ó, te ostoba liba szerű mondatot, másrészt viszont valahol megértettem, hogy így gondolkodott, mert gyermekkorában folyton beteg volt, a családja igyekezett mindentől óvni, de tényleg mindentől, így szinte a négy fal között nőtt fel. Az ő életéből hiányoztak a bálok, az utcákon és parkokban tett hosszú séták, szinte csak a betegágy jutott neki. Így valahol átéreztem a helyzetét, főleg, hogy kb tizenhárom éves koromig én is hetente az ágyat nyomtam, és folyton kínzott a köhögés. Nyáron, a fagyiról csak álmodhattam, édesanyám max egy ostyát vett nekem. Ez a gyermekkori csalódottság a mai napig bennem van, úgyhogy nem tudtam Rebeccára egy-két ciccegés után rossz szemmel nézni. Szerencsére a naivitása nem sokáig uralkodott rajta, mert útjuk során akadt pár kellemetlen tapasztalata ami segített meghozni a józan eszét. Közben azért el is bűvölt vagány, vakmerő személyiségével, ahogy Juliant is.
"Újabb lényeges tulajdonság egy feleségben: a bátorság. Julian sosem gondolta volna, hogy ez fontos lehet, amíg nem találkozott Rebeccával."Főhősünk, Parkhurst grófja nagyon szimpatikus figura. Az elitnek játszotta a titokzatos, elérhetetlen arisztokratát, akinek legfőbb célja, hogy tisztára mossa a családja nevét, és tisztességesen helyt álljon a testvérei felnevelésében, de ha Rebeccáról volt szó, szinte kenyérre lehetett kenni. Sokszor kibújt belőle a pajkos kisördög, én meg ilyenkor csak kajánul mosolyogtam. Amikor pedig hölgyünk is engedett a csábító pillantásoknak, sőt, ebből a szempontból sokszor még bátrabb volt, egyenesen vigyorogtam. Imádtam a közöttük lévő kémiát, meg azt, hogy szinte az egész könyvet átitatta a szenvedély. Úgyhogy számomra ideális olvasmány volt Callen ezen kötete, és bármikor szívesen újraolvasnám.
"Nem számít, hogy mások mit hisznek, csak az számít, hogy te minek tartod magad."
Összesítés: egy botrányos portré nem kevésbé botrányos kővel a főszerepben, ami egy igazán pezsgő hölgyhöz köthető, a vakmerő Rebbeca Lelandhez, aki hosszú "fogsága" után úgy döntött végre élni szeretne, amit meg is tesz, csak naív felfogása miatt észre sem veszi, mekkora veszélybe sodródott. Még szerencse, hogy a történet mellé állította Juliant, aki kénytelen volt testőrévé szegődni, majd sokkal több lett a számára annál.
Nagyon tetszett ez az érdekes, izgalmas, sokszor vicces, de annál érzékibb sorozatindító, örülök, hogy az első Gayle Callen kötettel így egymásra találtunk.
AJÁNLOM
A könyvet köszönöm a Vinton Kiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése