A könyvvel való ismerettségem hónapokkal ezelőttre nyúlik vissza, amikor is Leda D'Rasi írónő lehetőséget biztosított arra, hogy előolvassam az első horrorisztikus jegyeket tartalmazó krimi-thriller történetét. Ez az első szárnypróbálgatása a műfajban, mivel korábban inkább romantikus fantasy történeteket írt (Boszorkánydinasztia), de előolvasás után biztos voltam benne, hogy jó úton jár, engem elsőre is meggyőzött a Rítussal, úgyhogy kíváncsi voltam, milyen élményt nyújt másodszorra, immár a kész, bővített regény.
Műfaj: krimi, thriller
Oldalszám: 490
Kötés: puhatáblás
Megjelenés: 2021
ISBN: 9786156170255
A Boszorkánydinasztia sorozat írónője legújabb könyvében fejest ugrik a sötét thriller világába és ezzel új oldalát fedi fel az olvasók előtt! Kegyetlen rítusok, sötét istenek, és a nyomozás, ami talán a pokolba vezet…
Las Vegas a bűn városa. Drog, prostitúció, maffia, és a legdurvább gyilkosságok. A helyi nyomozók ehhez edződtek, és hiszik, őket semmi nem lepheti meg, amit ember elkövetni képes.
Ebben ringatja magát Nick Eckerton is, mégis eláll a szava, amikor egy megnyúzott holttest ügyében kezdi követni a nyomokat. Amit talál, túlmutat a hatóságok munkáján, Nick pedig eddigi hitét átgondolva kezd ráébredni az igazságra: van, amit még Las Vegas bűnben fogant városa sem látott. Egy titkos társaságot, akik sötét rítusokkal szólítják az elfeledett isteneket, és hússal, vérrel, csonttal lakatják jól őket a segítségükért cserébe.
Ismeretlen terep ez, ahová nem rendőr kell, hanem valaki, aki otthon van ebben a világban. És ki lehet az?
Egy fiatal nő, aki nemcsak megjárta a rítusok poklát.
De bele is halt…
"Némelyik emberi csontok porát rejtette magában. Másokba vért kevertek, a hamadikban fogak vagy hajszálak kaptak helyet. Ezek a gyertyák nem azért születtek, hogy bárkit is fényükkel árasszanak el. Ők a sötét birodalom felé vezető utat világították meg."
Imádom a fülszöveget, annyira informatív! Pont annyira ad bevezetőt a történetbe amennyire azt kell, nem teregeti ki a lapjait, csak egy kis finom csalétek a krimi és misztikummal megbolondított thrillerek szomjazóinak. És mivel ilyen klassz a fülszöveg, olvassátok el nyugodtan, a történetbe annyira nem mennék bele, inkább a leírom, hogy milyen hatással volt rám a könyv.
Az első oldalak durrbelebumm módjára dobta a képembe az első véres cafatot, mit mondjak megadta a kezdeti hangulatot ami a harmadik fejezethez érve fel is dobta a vérnyomásomat a plafonra. Számomra annyira izgalmas és feszültséggel teli volt a "járőr megérkezik a házhoz, ahol reméli nincs baj de aztán mégis, qrva nagy a baj" rész, hogy nálam ez volt a könyv első fénypontja.
"Itt pengeélen táncol őrület és józan ész, élet és halál között. Magába szippantja a mélység, sötéten, fojtogatón."
A történetben igencsak sok karakter ütyködik, de kellenek is, hisz az írónő annyi szálat mozgat, amihez szükség van rájuk, és szerencsére nem is lesz a sokféle karakterszemszögtől kusza a történet. Szerepel itt a jelen és a múlt, sőt még odaátra is beleshetünk, amik segítenek megismerni nemcsak a történetet, de a karaktereket is, a motivációikat, a belső harcukat. Közben a szálak összekapcsolódnak egy furcsa, borzalmakat rejtő könyvvel, amiről kiderül, hogy mindenkinek így vagy úgy, de fáj rá a foga. Főleg a benne rejlő sötét tudásra. Ebbe a könyves zűrbe keveredik bele főhőseink csokornyi csapata, akikből van ám szép számmal, de hogy csak a legfontosabbakat említsem meg, akikre amúgy is mindenki figyelni fog, azok Madison és Nick. Furcsa páros, de nem is páros ők, viszont különleges kapcsolat köti össze őket, az biztos. Szerintem nem lesz olyan ember aki ne drukkolna nekik, én is ezt tettem az utolsó oldalakig. Hiába érzetem azt, hogy főhősünk, Nick tenyérbemászó stílusú nyomozó, de még bőven elviselhető figura, amikor felvette a képzeletbeli hősköpenyt, elkezdtem megkedvelni. Inkább a gyilkossági-szálhoz és a sötét könyvhöz köthető főhősnőnk volt az abszolút kedvencem, aki személyiségével, kitartásával győzött meg.
"Ő akarta azt a könyvet!Belenézni, elolvasni, megtudni mi van benne, miért olyan különleges, hogy rejtegetni kell."
A gyerkőc Madi fejezetei különösen tetszettek, még akkor is, ha szívem szerint megráztam volna a túlzott kiváncsisága miatt.
Mellettük főszerepet kapott még megannyi gonoszság, aminek epicentrumában ott díszeleg a Mama.
"Mama olyan határozottsággal lépett be, mintha övé lett volna a viskó. Jelenléte szinte összesűrítette a levegőt. Ha vadidegen vagy erre kóborló túrista látta meg az utcán, első látásra biztosan átsiklott a szeme az apró, fehér ruhát és turbánt viselő idős asszonyon. De ha akár csak kicsit is közelebb került hozzá, az arcára, ne adj isten a szemébe nézett, biztosan megérezte, mi sugárzik belőle. Erő. Hatalom. Kegyetlenség.És valami olyan, amely nem e világról származik."
Főszereplőink mellett felbukkan még néhány karakter, mint például Nick alkalmi társa a nyugdíj előtt álló Hugo, aki még szeretett volna egy utolsó nagy kalandot a békés évek előtt, és egy másik nyugalmazott igazságharcos is, Todd, aki viszont annyira nem lopta be magát a szívembe. Mondjuk az elején még Hugo sem igazán, főleg azért nem, mert Toddal együtt olyan jópofáskodóan, kicsit tinisen fogalmazták meg mondanivalójukat, ami olyan karakteridegennek tűnt, ahhoz képest, hogy komoly felnőttek.
Akadt még egy-két apróság ami olvasás közben kizökkentett, például néha túlírtnak tűnt a regény, és volt legalább két fejezetrész amit feleslegesnek éreztem. Az egyiket nem árulom el, mert túlságosan nagy spoiler, de a másodikról megsúgom, hogy számomra az utószó volt az. Azt inkább a második részbe raktam volna, kezdésnek. De, még ezen negatívumok ellenére is azt mondom, élveztem a regényt. Néhol brutális volt, érdekes és izgalmas, de olykor meg humoros, az írónő szellemesen megfogalmazott sorait ittam magamba.
"- Köszöntelek titeket szerény hajlékomban! Nem igazán számítottam még rátok, de ha már itt vagytok, legyetek üdvözölve! A szabály a szokásos: mindent a szemnek, semmit a kéznek! A testekhez nyúlni tilos!Dr. Peter Gaudin úgy fogadta őket, ahogy a vetkőzőbár tulaja a törzsvendéget."
A regény végig érdekfeszítő volt, de az utolsó fejezetek nyújtották az igazi bombasztikus befejezést. Egymás után kétszer is koppant az állam a padlón, egy hosszú tyűűűhaaa gyorsan kiröppent a számon.
Összesítés: bírom az izgalmakban bővelkedő krimi-thriller történeteket, főleg ha bőven tocsog a vértől, Leda D'Rasi Rítusa pedig hozta is az elvártat. A hangulatos borító érdekes alaptörténetet rejtett az istenkultusz, emberáldozat kombóval, a karakterekkel is elég jól kijöttem, legfőképp a női oldal képviselőivel, de a csattanók! Na, azok voltak ám számomra a legfinomabb falatok, amiknek egyikébe még ha baromira bele is sajdult a szívem, elismerésem.
Mondják, az ördög a részletekben rejlik, hát erre a sztorira nagyon igaz, úgyhogy aki olvasás mellett pluszban szeret nyomozni a sorok között, akkor feltétlenül olvassa el ezt a könyvet, nem fogja megbánni.
9/10
A könyvet köszönöm Leda D'Rasi írónőnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése