Amikor megtudtam, hogy az Odd Thomas - A halottlátó c. film regényadaptáció és a története Dean R. Koontz fejéből pattant ki, úgy gondoltam, egyszer majd olvasni szeretnék az írótól. Ez az ötlet aztán éveken keresztül elhúzódott addig, amíg nemrég az egyik ismerősöm meg nem említette, hogy ő már olvasott Koontz-tól és szívesen kölcsönadja a könyvét. Így került hozzám a Rettegés.
Műfaj: pszicho-thriller
Oldalszám: 234
Eredeti cím: The Face of Fear
Kötés: puhatáblás
Fordító: Gömöri Judit
Megjelenés: 1990 (eredeti megjelenés: 1977)
ISBN: 9630288869
Ne nézz le, mert csapdába kerültél. Egy gyönyörű, rémült nő társaságában. Egy elhagyatott felhőkarcoló negyvenkettedik emeletén. Nyomodban a pszichopata gyilkos, akit Hentesnek becéznek. Ne nézz le, mert valamikor hegymászó voltál ugyan, de egy hatalmas esés óta beteg az egyik lábad és különben is rettegsz a magasságtól. Ne nézz le, mert a Hentes már lemészárolta a biztonsági őröket és kikapcsolta a lifteket. A lépcsőházat megfigyelés alatt tartja és csak egyetlen út marad a számotokra. Ne nézz le, mert iszonyatos mélység bámul vissza rád.
Hangzatos fülszöveg, kevéske oldalszám - pörgős, jófajta thrillerre számítottam. Csak sajnos végül számomra mégsem volt az. Minden adott volt, hogy jó könyv legyen: egy sorozatgyilkos, aki nőket brutális kegyetlenséggel öl meg, valamint egy volt hegymászó, aki balesete után látóvá válik és a képessége miatt a Hentes célkeresztjébe kerül, ugyanis főszereplőnk, Harris, a látomásaival segíti a rendőrség munkáját a gyilkos kézre kerítésében.
"Egy sorozatgyilkos és látó összecsapása."
A történet túlmagyarázott, olykor unalomba fulladt. Néha irritált is, de ez az érzés leginkább a rendőr, Preduski túlzott szabadkozása miatt volt. Jó, hogy az az ember nem kért bocsánatot azért, mert elszívja a levegőt beszélgezőpartnere elől.
A szereplők közül egyedül Connie, Harris barátnője volt szimpatikus. Benne dolgozott a józan ész, jók voltak a gondolatai és a kijelentései is. De ha épp félt, az sem volt mű hatású, Koontz pont jókor, jó helyen és jófajta reakciókkal látta el a karaktert. A férfi főszereplőket valahogy nem sikerült olyan jól megírnia, mint a nőt/nőket.
A cselekmény néha pörgős és érdekes volt. Néha. Ami 234 oldaltól kevés. Azért több adrenalint, érdekességet vártam. De, azért összességében nem volt ez olyan rossz élmény, hogy elvegye az író többi könyvétől a kedvem.
A végén a hókotrós jelenet röhejes volt. De akadt a történetben valami, ami elgondolkodtatott, az pedig a gyilkos indokai. Hátborzongató belegondolni, hogy hányan rohangálnak még a világban, akik hasonló nézeteket vallanak. Főleg, ha sikerrel járnak és káoszt okoznak.
5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése