Filmmorzsák #2

     Hétvégén (főleg vasárnap) nem csak az ágyat nyomom vagy a könyveimet bújom, hanem párommal nagy film- és sorozatmaratonokat is rendezünk. Mostanában leginkább a többrészes filmekre esik a választásunk, mint például a Harry Potter szériára, ami nekem a harmadik rész után kezdett egyre unalmasabb lenni, és hogy az ifjúsági vonalnál maradjunk, nemrég zavartuk le a Narnia harmadik felvonását. Inkább maradok Harry-éknél. Na de jelen esetben inkább egyéb látott filmekre koncentrálnék, melyek a következők:

Odd Thomas - A halottlátó (2013)

     A szomszéd csajtól kaptam ezt a filmet, ő azt mondta jó, meg egy szellemlátó srácról szól az egész. Gondoltam valami elcsépelt másodosztályú ostobaság lehet, de ha már ő annyira odavolt érte, egy próbát megér. Egyik nap kifogytunk a betervezett filmes készletünkből, és akkor bukkantam rá a gépem egyik eldugott sarkában erre a meglepetésre. Merthogy meglepetés volt a javából! A szellemlátó srácról szóló történet rettenetesen bejött! Egyszerű volt, de a színészi munka és a hiteles látványeffektek olyan jól működtek a történettel, ami rögtön a kedvenceim listájára röpítette a filmet. Erre azért rányomott eggyel a romantikus vonal is, ami a játékidő végén csattanós lelki-pofonnal sújtott.
A főszereplő Anton Yelchin , akit eddig a filmig nem szerettem. De mostantól epekedve várom a filmjeit. Nagyon meggyőző alakítást nyújtott, igazán szimpatikus hőst sikerült megszemélyesítenie. Egyébként a film regényadaptáció, ami Dean Koontz Odd Thomas könyvsorozatának első része alapján készült. Természetesen felkutattam őket, de eddig csak négy részt sikerült begyűjtenem.

9/10

Battle of the Year - Az év csatája (2013)

     Szeretem a táncos filmeket, a műfajból főleg a Step Up első három része a kedvencem. Az elsőt kivéve a többi nem rendelkezik magasröptű tartalommal, de a táncok még engem is arra késztetnek, hogy egy kicsit rázzam a rongyot. Az év csatájától nem vártam el, hogy méltó ellenfele legyen kedvenceimnek, de azt sem gondoltam, hogy egy ilyen ökörséghez lesz szerencsém. Josh Holloway egyebet sem tett csak a sípját nyaggatta, edzőhöz képest egy ártatlan forgást sem tanított gyermekeinek. Később viszont képbe került egy koreográfus, aki azon kívül, hogy megmutatta eltud számolni háromig, talán még nyolcig is, csak sétálgatott a srácok közt, meg... már nem is emlékszem, mit csinált.
Az ilyen filmek nem a színészi játékról híresek, a táncok azok, amivel ellehet adni az érdeklődőknek. Legalább ezen a téren vizsgázhatott volna jelesre a film, de még azt sem tette meg. Ezzel a csak mozogjatok szinkronban srácok dologgal jó nagyot bukott. Azt szeretem, ha az állam is leesik a kreatív és eszméletlen ugrásokat, pörgéseket látva, de itt jóformán csak jobbra és balra sétálgattak a fiúk - amik pedig mégis előfordultak, azokon már csak ásítani tudtam -, miközben pók módjára kaszáltak a levegőben.
Az év csatája, eddig az év csalódása.

1/10
 

The Notebook - Szerelmünk lapjai (2004)

     A Szerelmünk lapjai műfaján belül az egyik legszebb, legcukormázasabb történet, amit mindig kellemes elnézegetni. A szereplők játéka minőségi, néha lebilincselőbb, mint maga a történet. Viszont egy résznél a mai napig elérzékenyülök: amikor az öreg hölgy visszaemlékezik múltjára, és az idős házaspár újra egymásra talál.
A színészi munka mellett az egész film hangulata és látványos tájai, fényképezése nagyon szép, már-már túlzásnak tűnhet ez a sok jó, de nálam nagyon működött.

9/10

A Million Ways to Die in the West - Hogyan rohanj a veszTEDbe (2014)

     Nagyon fárasztó humorú film, alig csattant párszor jól az a poénostor, de amikor igen, azzal hosszú percekig elvoltam. Hasonló színvonalú mint a Ted, bár nekem a mackós verzió mulatságosabb volt mint ez a westernfuvallat. Maga az előzetes szórakoztatóbb mint az egész film, de ha nagyon unatkoztok, és egy olyan filmre vágytok ami nem követel nagy koncentrációképességet, akkor ezt ajánlom.

5/10

Lol (Laughing Out Loud) - Zűrös kamaszok (2008)

     A francia verziót láttam, ami nem is volt olyan rossz. Tudnak ezek a franciák, mert akármilyen filmet is csinálnak, azt olyan könnyedén és természetesen teszik, hogyha még tele is van buktatókkal, azt a néző elnézi. A Lol hangulata tetszett, maga a légkör fogott meg, pedig nem is egy eget rengető film. A színészi munka jó volt, de a karaktereket nem szerettem meg. Kicsit össze-vissza is volt a film, de mégsem idegesített. A maga nemében elfogadható, szórakoztató volt. De a srácok dragonballos haja, hát az eszméletlenül röhejes... a kis menőmanók. :D
(Most, hogy ismerem az alapsztorit, az amerikai verzióra inkább rá se pislantok, mert tuti agybajt kapnék tőle)

6/10