Ez a könyv abszolút borítóvásár volt. Jó, azért a vásárlás mellett szólt, hogy a KMK Rázós kategóriásai közé tartozik, valamint a Pushing the Limits mellett végül emellett döntöttem, amikor először rendeltem a kiadótól az egyik szeretetcsomagos akciójuk keretein belül.
Kiadói sorozat: Rázós könyvek
Műfaj: Dark Romance, New Adult
Oldalszám: 376
Eredeti cím: The Paper Swan
Kötés: puhatáblás
Fordító: Kamper Gergely
Megjelenés: 2016 (eredeti megjelenés: 2015)
ISBN: 9789633999103
A szerelem nem halhat meg soha.
Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás. Ez hazugság! A lány 21 napig kitartott. A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára. A Papírhattyú komor, mégis szívet melengető szerelmi történet, tele nyersességgel, intrikával és feszültséggel.
Lenyűgöző mese szenvedélyről, veszteségről, megváltásról.
Fogalmam se volt a történetről. A fülszöveg sem volt túlságosan informatív, és az első néhány fejezet sem adott okot arra, hogy azt higgyem, itt nemsokára egy sötét, romantikus történeten fogom legeltetni a szemem.
"Úgy terveztem, hogy az életem innentől ünneplések sorozata lesz: diplomaosztó, esküvő, egy ház, ami méltó rá, hogy flancos magazinok közöljenek róla képes összeállítást, két tökéletes gyerek. Erre ott térdeltem egy zsákkal a fejemen, és egy pisztoly csövének fagyos érintését éreztem a nyakszirtemen. És, hogy mi volt benne a legrosszabb? Az, hogy nem is sejtettem, miért történik ez velem, hogy nem is sejtettem, miért fogok meghalni."Az első fejezetekben egy elrabolt szöszi liba pánikkal átszőtt gondolatait kaptam, akit a biztos haláltól egy véletlenül elmondott gyermekkori ima mentette meg. Közben persze felmerültek bennem a kérdések: ki ez a lány? Ki az elrablója, és miért rabolta el egyáltalán? Miért cipelte végül magával a hajójára, amikor percekkel azelőtt simán tarkón akarta lőni?
"Amikor magamhoz tértem, nem szabadott volna sikítanom. (...)Aztán kezdtek lecsillapodni a kedélyek, telt múlt az idő, Skye kezdte női szemmel vizslatni fogvatartóját - részemről szemforgatás, és elsuttogott ó ne már - majd reccs, egy kisujjal kevesebb lett a csajnak, és elképedve faltam tovább a sorokat.
De a pánikot nem lehet ám csak úgy elhallgattatni. A pánik egy visítozó, kapálózó picsa, aki mindenáron ki akar törni."
"A remény gyenge pillér. Nem mindig bírja el a valóság súlyát, és én belefáradtam, hogy folyton meg kell támasztanom."Közben Attar meginvitált a múltba, ahol egy gazdag család házában találtam magam, a félárva kislány, Skye társaságában. De nem csak ő volt ott, hanem MamaLu, aki anyja helyett anyja volt, és a nő fia, a kislány játszópajtása, Esteban is, aki állandóan origami figurákat hajtogatott a lánynak a ház csodás és drága könyveinek lapjaiból. De ott volt még Skye kedves és melegszívű édesapja is, aki rossz alakokkal üzletelt és emiatt kezdetét veszi egy éveken át elhúzódó bosszúhadjárat.
Vigyázat, spoilerveszély!
Egy kislány kénytelen tovább élni életét pótanyukája és legjobb barátja nélkül, amíg egy kisfiú elveszít mindent, ami eddig boldogságot jelentett számára. Ettől kezdve válik igazán izgalmassá a történet, mert most már nem csak Skye gondolatait kaptam meg a jelenben, hanem E/3-ban Esteban múltját is.
"Esteban lekapcsolta a lámpát, és egyedül állt az üres sötétségben. Amikor aznap este kimászott Skye ablakán, hátrahagyott valamit: a gyerekkorát, az ártatlanságát, a csillogó, naiv ideáljait. Mind ott hevertek szerteszét a padlón, akár a gyűrött, széttaposott, papírból hajtogatott álmok."
"El Charro sorban ellopta minden fiú lelkét. Ő maga volt az ördög, és a kénköves, izzó, véres pokolban formálta az újoncait a maga képére."Utóbbi volt igazán elszomorító és rettenetes - tele kiszolgáltatottsággal, küzdelemmel, bánattal, erőszakkal. Alig vártam, hogy elérjek a felnőttkorát bemutató részekhez, ahol már megedződve szövögeti a maga bosszúját. Őszintén szólva fájt Esteban "gyerekkora", mert belegondoltam, hogy ilyen sajnos a való életben is van. Gyerekkatonák.
"A bosszú csak újabb bosszút, még szörnyűbb káoszt, még áthatolhatatlanabb sötétséget szül. A bosszú elrabolja, foglyul ejti, megcsonkítja az embert, mi pedig csak gyötrődünk és gyötrődünk, amíg meg nem szabadulunk a parazita szívókorongjaitól."A fiú bátran vette az akadályokat, mindaddig, amíg Skye ki nem ejtette az anyja és az ő nevét. Nem árulok el nagy titkot, lassan a sztoriba szivárgott a sok régi kedves emlék, valamint a szerelem.
"Valami kattant bennem abban a pillanatban. Kibújtam a saját testemből, és hirtelen rádöbbentem, milyen könnyű ítélkezni, becsmérelni másokat, és elítélni a tetteiket, amiket nem értünk..."
"Damian imádott engem azon az ágyon. Minden vágása, minden horzsolása, amit korábban okozott, a csókjai szolgáltak gyógyírül; minden lekötözve töltött pillanatomért az ölelései béklyójával kárpótolt."A tengerparton hempergős szeretkezésektől Visszatérés a Kék lagúnába feelingem volt. Ájj és hogy untam ezt az élesváltást. A pinkes-nyálas részek beköszöntével elveszett az érdeklődésem, a kezdeti érdekességek elhomályosultak. Kapkodottá is vált a sztori, mintha Attar túlságosan belehabarodott volna a szerelmi részekbe, elszaladt vele a ló. De amikor úgy éreztem ez a lámúr már tényleg túl sok, az írónő szerencsére csavart egyet a történeten, és megmentett attól, hogy megbánjam ezt a könyvvásárlást.
A végére kaptam jó néhány olyan fejezetet, ami teljesen beszippantott. Az eleje keserű, a közepe édes, a vége pedig keserédesre sikerült. Hullottak a könnyek, voltak meglepetések, de minden olyan életszagúnak tűnt. A végére ért be igazán a történet. Mellőzte a túlzásokat, úgy éreztem egyenesbe jöttem a történettel, és csendesen vártam, hogy a szereplők is ezt tegyék egymással.
Összesítés: olyan volt ez a sztori, mint a mostani kaotikus időjárás: rideg, rosszul esik a sok borongósság, majd kisüt a nap, de annyira forrón, hogy már sok, végül az ősz és a nyár harcából kikerekedik egy kis tavasz, amikor minden lassabb lefolyásúvá válik. Az utolsó szakasz hozta meg a tavaszt, amit nagyon jólesett olvasni ebben az éveket átölelő történetben, amikor már nincs több mérgező bosszú, vagy émelyítő romantika. Sokkal inkább teret kap a megbocsájtás, a remény, az egymás iránti tisztelet és szerelem, az összetartozás, a család igazi értelme. Hát igen. Jó könyvet fogtam ki. Újraolvasós.
9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése