C.J. Roberts Sötét páros sorozata elég nagy mérföldkőnek számít az életemben. Mármint ami az olvasást illeti.
Ez a történet utat nyitott egy olyan világba, amiről csak olvasni akarok. Benne élni, vagy hasonlót megtapasztani, Isten ments, és remélem más is csak a regények lapjain fog találkozni ilyesfajta történettel. Mégis kíváncsi vagyok az áldozatokra: személyiségükre, életútjukra, bátorságukra, ahogy szembenéznek démonaikkal, és egymaguk, vagy párban megküzdenek velük.
Kiadói sorozat: Rázós könyvek
Sorozat: Sötét páros #3
Műfaj: Dark Romance
Oldalszám:232
Eredeti cím: Epilogue
Kötés: puhatáblás
Fordító: Sándor Alexandra Valéria
Megjelenés: 2015 (eredeti megjelenés: 2013)
ISBN: 9789633993644
Azért írom ezt, mert könyörögtél érte. Tudod, mennyire imádom a könyörgést. Sőt, valószínűleg túl sokat tudsz és túl jól. Ki is vagyok én? Próbálok rájönni. Gyermekként prosti voltam, serdülő fejjel gyilkos, férfinak pedig szörnyeteg. Én vagyok az, aki elrabolta Livvie-t. Én vagyok az, akibe szerelmes. Szerelmes belém. Elég beteg, mi? Persze, a történetünk többről szól, mint amennyit néhány rövid mondat felölelhet, de képtelen vagyok ítélkezni az akkori viselkedésem felett. Te már úgyis megtetted. Azért olvasod most ezt, mert érdekel a sztori többi része. Tudni akarod, mi történt azon a forró nyári éjszakán 2010-ben, amikor a Paseóban találkoztam Livvie-vel. Azon az éjszakán megint a feje tetejére állt az életem. Nem pont úgy történt, ahogy Livvie mesélte. Kesztyűs kézzel bánt velem, amikor előadta a történetünket. Az igazság sokkal… összetettebb.
"Nem törölhetem ki a múltat. Nem ígérhetem neked, hogy teljesen más ember lettem. El vagyok cseszve, méghozzá olyan értelemben, amit a legtöbb ember meg sem érthet. Te viszont fontos vagy nekem. Meg kellett találnom téged, hogy elmondjam: most már te vagy az egyetlen, aki fontos nekem."Ha egyszerűsíteni akarunk, akkor ez egy elrabolt lány, és elrablójának szerelmi története. De ha nekikezdesz, ne csodálkozz, hogy nem egy rózsaszínben tocsogó történetet kapsz. Mert egy mondatban mégsem lehet lefesteni a történetet. Mert van itt bőven szenvedés, félelem, brutalitás, erőszak, vér, könnyek, bizonytalanság, érzelmek tömkelege. Meg persze felüti fejét a szerelem is, noha nem a lányregényes csicsás formájában, mégis elsöprően. Na, ez az első két könyvre érvényes.
"Nem bírtam Livvie-re nézni anélkül, hogy Rafiqhoz hasonlítottam volna magamat. Elraboltam, megkínoztam, megerőszakoltam, és elszakítottam mindentől, ami ismert volt a számára. Mégis azt mondta, hogy szeret engem. Ez volt a legrosszabb az egészben."Az első két rész egy sötét folyosón vezette végig olvasóját, jelen esetben engem, a fényre.
A Megigézve a sötétben nyúlfarknyi epilógusa után fátyolos szemmel nyomtam molyon a kedvenc gombra. Aztán a kezembe vettem a rajongók által kiharcolt hosszabb verziót, amiben Livvie, a vele történtek után, Európában kezd új életet. Próbál regenerálódni, vannak barátai, céljai, és lassan igyekszik elengedni a múltat, és Calebet mindaddig, amíg a srác fel nem bukkan, és egymás karjaiba nem omlanak. Hát, ez elég giccsesnek tűnik, és mi tagadás, az is. Az egész könyv az. Nincs benne realitás, hisz ha józan ésszel gondolkodunk, akkor azt mondjuk, ne már, hogy egy elrabló és volt fogoly közt egészséges, tartós szerelmi kapcsolat alakuljon ki. Mégis, a romantikus olvasók hagyják, hogy elragadja őket a könyv, és higgyen abban, hogy itt két szeretetre éhes áldozat van, akik egymásban lelik meg a boldogságot, nem csak testileg, de lelkileg is. Igen, hagytam, hogy az Epilógus idilli légköre beszippantson.
"Livvie megfogta a karomat, amivel visszarántott a valóságba. Eltartott néhány másodpercig, hogy egyáltalán rá tudjak nézni. Olyan átkozottul gyönyörű volt: nemcsak a teste, hanem a lelke is. Erősebb volt nálam. Bátrabb. Nem akart bosszút állni."Hinni akartam Caleb változásában, drukkolni akartam neki, hogy normális élete legyen Livvie-vel, és annak is, hogy a lány bízzon benne. Megengedtem magamnak, hogy lassan elöntsön a rózsaszín köd, és piszok jó érzés volt.
Jó volt látni, hogy ez a két fiatal milyen erős lett. Önmagukban, és együtt is.
Ez a kötet is kedvenc lett. Vagyis majdnem. Mert a végén Caleb elejtett egy olyan mondatot, amin felszaladt a szemöldököm, és remélem, csak én értettem rosszul.
Összesítés: ez volt az első Rázós trilógiám, és mi tagadás, valóban rázós élményt nyújtottak ezek a könyvek. De még mennyit! Roberts merész történetet írt, amiben a fájdalom és a remény egyenlően oszlik meg a képzeletbeli serpenyőkben. Nem tudom mit írhatnék még, olvassátok! Rettegjetek, borzadjatok, és hagyjátok, hogy a végén magába szippantson ez a bús szerelmi történet.
9/10
- Még több képért kattintsatok IDE!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése