Marv Wolfman: Suicide Squad

     2016-ban nagyon vártam a Suicide Squad - Öngyilkos osztag c. képregényfilmet, minden egyes előzetessel még buzgóbban vártam a premiert, aztán a mozi után kissé keserű szájízzel jöttem ki a vetítésről. A sztori nem volt nagy kunszt, egy földhözragadtabb történetnek jobban örültem volna ahol Joker a főgonosz, de a dalok, és az összes Harley és Joker jelenet számomra megmentették a filmet. Ám a vaskos hiányérzet még így is megmaradt, de jöttek a hírek egy bővített kiadásról (röhejes 13 perccel többet kaptunk kb) és a film regényváltozatáról is, amiből előbbit már régen láttam, utóbbit pedig nagyon elakartam olvasni. Meg is történt, cirka két év alatt. 

Kiadó: Titan Books
Műfaj: filmregény, szuperhőstörténet, természetfeletti fikció, kalandtörténet
Oldalszám: 320
Eredeti cím: Suicide Squad - The Official Movie Novelization
Kötés: puhatáblás
Megjelenés: 2016
ISBN: 9781785651670

      Az Amanda Waller vezette titkos kormányszervezet, az A.R.G.U.S létrehoz egy szupergonoszokból álló speciális különítményt, az Öngyilkos Osztagot. Az elítéltek Rick Flagg vezetésével életveszélyes küldetésre indulnak bűneik megváltásának reményében.

 
    Nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a történetbe, ahol a filmmel ellentétben June Moone álmával kezdődött a sztori, ahol Enchantress bőrébe bújva látja magát egy ősi helyen. Olvastam egy cikkben, hogy eredetileg is June/Enchantress jelenetekkel nyitott volna a mozi, úgyhogy ez a könyvben elég jólesett. Az első pár fejezet nagyon jól működött, hasonló hangulatú volt mint a film, de mégis más, valahogy komorabban hatott a sztori olvasva, mélyebbek voltak a karakterek. Legalábbis az első néhány fejezetben.

"- Szeretlek, mert megmentettél.
Flag nem mentette meg.
Ő használta.
És mégis..."

"Hosszú ideig csendben álltak, élvezték a gyors, tiszta éjszakát, tudva, hogy hamarosan minden megváltozik."

June érdekes karakter volt, nem éreztem azt, hogy csak ott téblábol a sztoriban mint más karakterek. Jobb volt hangsúlyosabb szereplőként látni, jobban átéreztem a kínjait amit Enchantress okozott neki, és sokkal kidolgozottabb volt a közte és Flag közt kialakult kapcsolat, ami nem tűnt olyan kis kész terméknek, mint a filmben. Ott olyan súlytalan volt - a karakterek is, meg az összes velük való történés.

"Viszlát, jóság.

Helló, őrültség, régi barátom."

Harley és Joker jelenetei itt is okés, sőt az elején kidolgozottabbak voltak a karakterek és őrültebbek. Később viszont nyálasabbak lettek mint a filmben, és sajnos idővel idegesítettek is. És nem csak együtt, de külön-külön is. Harley talán egyszer volt szimpatikus amikor a csapattal nyomatta, máskor inkább kiábrándító volt a picsás viselkedése. Ebből is látszik, mennyit hozzá tud adni egy filmhez a színészi játék. Mert lehet egy karakter jól megírva, ha a színész nem teszi bele a szívét a szerepbe. Hála az égnek Margot Robbie beletette, és ezért ő kedvenc színésznőm lett, Harley pedig az egyik favorit képregényhősnőm. Már amennyire hős ő.

"Az élet Harley-val mindig kaland volt. Veszélyes, korrozív, de hé, ő volt a Joker.
Hogyan panaszkodhat?"

Nézzük a többi karaktert.
Diablo sztoristól oké, Deadshot ugyanúgy reflektorban volt mint a filmben, de az ő története nem jött be úgy, mint a moziban. Kicsit gyengébb volt a regényváltozatban. Croc jó volt, de Bumeráng semmilyen, Katana meg nagyon a háttérbe lett szorítva, jobban, mint a filmben.

Ahogy már írtam, a könyv első pár fejezete nagyon jó volt, másabb mint a film, és érdekesebb, részletesebb, de aztán lebutítottakká váltak a karakterek, a velük foglalkozó részek pedig unalmassá. A bevetéstől már csak az akción volt a hangsúly, ami nem kötött le, már a filmben sem azokhoz fűződtek a kedvenc jeleneteim. A vége felé pedig egyre unalmasabbá vált a történet, alig vártam, hogy vége legyen. A kezdéshez képest elég erősen romlott a színvonal, mintha az írók elunták volna a történetet, és hamar leakarták volna zárni. Viszont egyvalaki mindig ugyanolyan volt, mint a filmben: Amanda Waller.

Összesítés: erős kezdés érdekes meglepetésekkel, kidolgozottabb karakterekkel, ahol a Harley és Joker jelenetek még jobbak voltak, de idővel a sztori lebutítottabbá vált szereplőkkel együtt (sőt néhány karakter idegesítővé), gyorsabb tempóra váltott, inkább az akciójeleneteké lett a főszerep, ami nem vett meg. Mintha az író elvesztette volna a lelkesedését és inkább úgy döntött gyorsan összecsapja a sztorit hogy nyugodtan mehessen a dolgára.
A film olyan volt, mint egy körítés Harley és Joker kapcsolatának, a könyvben viszont inkább June és Flag álltak a középpontban. Nem mondom, hogy ez rossz volt, mert végül is jót tett a történetnek, csak azt sajnálom, hogy a kedvenc őrült párosom nem hozta azt a szintet, amit a filmben kaptam tőlük.

6/10

Néhány H+J cuccom