Ti, hogy olvastok?

  

   A címben megadott kérdés talán furcsa, de a bennem élő könyvmolyt érdekli,  ki hogyan olvas? Gyorsan átfutjátok a szöveget, hogy minél hamarabb befejezzétek a könyvet és nyúljatok a következőhöz? Netán lassan, ízlelgetve a szavakat mint egy pohár finom bort, hideg gyümölcslevet, frissítő koktélt? És hol szerettek olvasni: kint a szabadban a kék ég alatt vagy bent a szobátokban az ágyatokon összekucorodva egy adag rágcsával és valami innivalóval? Vagy csak olvastok, tök mindegy hogy hol és mennyit, csak szóljon valami zene vagy inkább a csendet részesítitek előnyben? Lehetne még részletezni, de minek? Ha van kedvetek, írjatok kommentet, ti hogy, hol, mikor olvastok? Cserébe elmondom, én hogyan olvastam, és hogy olvasok most.

Amikor mániákusan rákattantam az olvasásra, minden létező helyen csak olvastam és olvastam. Emlékszem, amikor az Éhezők viadalát vettem a kezembe, még az utcán is éhes tekintettel faltam a sorokat. A játszma miatt képes voltam késő éjszakáig fent lenni, majd hajnalban felkelni, és az ágyban csipás szemmel követni az újabb fejleményeket. A Madarak a dobozban pedig két napig tartotta folyamatos görcsben a gyomrom, de még sorolhatnám. Olvasni, újabb történetekben igazán elmerülni, isteni érzés. Persze minden könyvmoly életébe belép az olvasói válság. Nálam is kopogtatott már párszor. Ez viszont rémes érzés. Főleg, ha még recikönyvet is kell olvasni. Akkor még a jó sztorihoz sincs kedv, minden nyűg. Viszont ha már itt a könyv, meg kell dolgozni az "ajándék" példányért. Na ez tud még pocsék lenni.

Amikor megtudtam, hogy terhes vagyok, gondoltam milyen jó lesz, olvasok majd hangosan a kis pocaklakómnak, hadd szokja a hangom. Hadd járja át az olvasás jóleső érzése. Hah, naiv kis elképzelés volt részemről, pont akkor ütött be egy több hónapig tartó "nincs kedvem a könyvekhez" válság (talán a hormonok voltak a ludasak?). Még az addig kincsként őrzött regényeket is hagytam, hadd porosodjanak, az sem izgatott, ha mindenféle kacattal tele van a polcom. Aztán mikor melóból gyesre mentem, volt időm. Amennyit csak akartam. Olvashattam. De inkább ruhácskákat rendezgettem. Néhány könyvet a kezembe vettem, kicsit megjött a kedvem, majd arra gondoltam, hogy a kórházban amikor már kipihentem a szülés első fárasztó óráit, és a babám aludni fog mint egy kiscica, majd frissen és üdén a kezembe veszem Katie McGarry: Szabályszegők c. könyvét, és jól belemerülök. Meg egy nagy fittyfenét. A kutya se nézett rám, nem kaptam segítséget a baba körül, jó ha négy órát aludtam két nap alatt, azt sem egyhuzamban. Babám is csak akkor aludt, amikor reggel jött a család. A kis drágaságom pedig akkor kelt fel, miután már elmentek. Örültem, ha sikerült leszállnom az ágyról, eltudtam látni a babám szinte nulla anyukai tapasztalattal, valamint eltudtam evickélni vécére; az olvasás gondolata pedig olyan messze került tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől.

De beszéljünk a most-ról!

Mostanában, amikor reggelente ellátom a pirinyómat kajával, pelussal, ruhával, és én is aránylag rendbe szedtem magam, kitolom a babakocsit az udvarra, beleteszem hercegemet, majd odagurítom a nagy hintához. Leülök, lábammal megtámasztom a kocsi alját, és miközben hintáztatom magam, a kocsi is előre hátra gurul. Erre babám elszenderedik, közben a pelustáskából előhalászok egy könyvet, és olvasok. Ez (ha szerencsém van) kb két óra nyugalmas olvasással eltöltött óra. A kellemest egybekötöm a hasznossal. És azt a könyvet bújhatom amihez épp kedvem szottyan. Nincs kötelezettség, nincs határidő, nincs erőltetés. Csak "minőségi" olvasás, mert az a két óra többet ér, mint az oly sokszor elkövetett két-három percnyi, vagy "csak pár oldalt nyálazok át és megyek a dolgomra". Egyre többször pedig babámnak is olvasok, miközben etetem. Egyik kezemben cumisüveg, másikban könyv, én pedig átéléssel olvasom neki a sorokat. Néha még az evést is szünetelteti, és néz rám. Főleg legutóbb, amikor Leda D'Rasi-tól a Dög-öt olvastam neki nagy-nagy átéléssel. Már megbeszéltük, hogy valamikor átvesszük a Harry Pottert és Percy Jacksont. Amikor feltettem neki a kérdést, hogy lenne-e hozzá kedve, mosolygott egy nagyot. Ezt igennek vettem. Látszik, elvagyunk. :)

Ki így szeret olvasni, ki úgy. Valaki megelégszik pár oldallal, más viszont több órát szeret egy regénnyel eltölteni. Én is inkább az utóbbira szavazok. Csak legyen rá idő. Meg hát annyi sok jó könyv van! De mindent megtehetünk, csak akarni kell. Még egy anyuka is találhat megfelelő alkalmat egy kis olvasásra. És amellett, hogy ez számomra kikapcsolódás, szeretném megtanítani a kisfiamnak, hogy ebben a rohanó high-tech világban mennyire jó dolog elmerülni egy érdekes regényben. Remélem, eddig jó úton haladok.

Ha van kedvetek, meséljetek a Ti olvasási szokásaitokról. :)

Olyan jó lenne egy ilyen kuckó. *.*