Egy újabb sorozatot sikerült befejeznem. Vállveregetés magamnak, mert általában ez nem sűrűn fordul elő. Mivel legtöbbször csak elkezdek egy sorozatot, de hogy befejezni? Maximum trilógiákat, ilyen többrészes sztorikkal nagyon ritkán foglalkozok hosszú ideig. Igaz ezt is több évembe telt lenyomni, de hagyjuk a felesleges szöveget, térjünk a lényegre, jöjjön hát a VA befejező kötetének röpke elemzése.
Sorozat: Vámpírakadémia #6
Műfaj: urban fantasy, young adult
Oldalszám: 426
Eredeti cím: Last Sacrifice
Kötés: puhatáblás
Fordító: Farkas Veronika
Megjelenés: 2011 (eredeti megjelenés: 2010)
ISBN: 9786155049217
Ezúttal maga Rose Hathaway kerül őrizet alá, és nem is akármiért. A vád: a morák királynőjének, Tatjanának meggyilkolása. Az örökmozgó dampyrt azonban apja, az extravagáns öltözködéséről és titokzatos kapcsolatairól ismert és hírhedt Abe Mazur megszökteti a fogdából. Rose így Dmitrijjel nekivág a nagyvilágnak, hogy elrejtőzzön rosszakarói, valamint a királyi udvar testőrei elől. Rose persze nem tűrheti tétlenül, hogy valaki a nyakába varrta a gyilkosságot, és nyomozni kezd az igazi tettes után. Ehhez azonban meg kell találnia a királynő neki írt levelében említett utolsó Dragomir-leszármazottat. Eközben barátnője, Lissa, az Udvar politikai intrikái közepette a királyi trón várományosai között találja magát…
Kiben bízhatnak, miközben halálos ellenségeik nyújtanak segítséget, és barátaik árulják el őket? Ki fogja meghozni a végső áldozatot a családért, a szerelemért és a túlélésért?
"Egész életünkben én vigyáztam Lissára. Én védelmeztem meg a veszélyektől, és tettem meg mindent, hogy megóvjam a bajtól. Most megcserélődtek a szerepeink."
Az előző rész cliffhangere után azt hittem, végre felpörögnek az események, de inkább csak kúszott. Kaptam egy újabb adagot a vámpírtársadalomnak egy olyan rétegéről, ahol a tagok letojják az uralkodókat, és boldogan élnek együtt emberekkel és dampyrokkal. Mindezt egy egyszerű helyen. Vártam, hogy mikor jön itt valami érdekesség, aztán csak nem kaptam semmi ámulatra méltót. Untam az erdőben töltött fejezeteket, végül nagy megkönnyebbülésemre Rose-ék felemelték a seggüket, és útra keltek, hogy unatkozó
olvasójukat felrázzák kicsit. Pöppet sikerült is, örültem, hogy
elballagtak arról az uncsi helyről. De továbbra sem mozgatott meg igazán
a cselekmény, inkább elvoltam.Már az előző könyv értékelésénél megemlítettem, hogy több dolog miatt úgy éreztem, mintha visszacsöppentem volna az első részhez. Ez most sem volt másként, amikor Rose és Dmitrij kapcsolata ismét tanár-diák szintűvé süllyedt. Mintha elfelejtették volna mi volt köztük. Addig rugdosták a port szerelmük tűzére, amíg az el nem tűnt. De ott maradt egy kis szunnyadó parázs, amit már nagyon vártam, hogy ismét lángra kapjon.
Közben én éreztem rosszul magam attól, hogy Rose továbbra is az orránál fogva vezeti Adriant. Csak icipicit kedveltem meg a csókát a negyedik részben, ami nem fejlődött bitang nagy szimpátiává, mégis szántam szegény fejét, mert végül ahogy járt.... sssszzz azt nem kívánom senkinek. Rose sajnos felrúgni való, Dmitrij pedig bármint is esett át, sajnos szürkébb, érdektelenebb lett. A végére már nem is érdekelt kettejük sorsa, és ez elég rosszul esik még mindig, mert sokáig álompárom volt.
Helyettük inkább az alkimista Sydney került a figyelmem középpontjába, valamint Lissa és a családi dolgai, és nem utolsó sorban az uralkodói próbatételek. Ezek miatt volt érdekes ez a zárókötet, de az is nagyon izgatta a fantáziám, hogy vajon ki és miért tette el láb alól a királynőt. Hamarabb összeraktam a kis darabkákat mielőtt eljutottam volna a leleplező sorig, és lehidaltam.
Jaj, majdnem elfelejtettem Abe Mazurt. Elég nagy szerep jutott neki ebben a részben, örültem neki, érdekes fickó. A Rose-al közös jeleneteik mindig mosolyt csaltak az arcomra.
Összesítés: kicsit jobb a cselekményvezetés és mozgalmasabb ez a rész mint az előző, de még mindig a sokat emlegetett negyedik rész a csúcs. Ott Rose és Dmitrij teljes mértékben woooooáááá... szuperklasszak voltak. Itt viszont megrökönyödésemre a mellékszereplők kerültek a fókuszba. Ami nem rossz, de, hogy a főszereplők mennyire elvoltak kúrva, az már fájt. Hát nem is tudom... de legalább már Adrian további sorsa - és a Vérvonalak sorozat - érdekelni kezdett. Ez is valami.
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése