Dot Hutchison: Pillangók kertje

     Sokszor előfordult már velem, hogy beterveztem, ezt és ezt fogom elolvasni. Komplett listákat csináltam fejben a könyvespolcom előtt állva, mégis ritkán hozta úgy a sors, hogy azokat kezdtem el olvasni, amiket kiválasztottam. Sokáig tartott, de rájöttem, a spontaneitás a legjobb hozzáállás. Annak a könyvnek nekiesni, ami épp szembejön és kíváncsivá tesz.

Kinéztem pár friss megjelenést, amik közül Ker Dukey, K. Webster: Pretty Stolen Dolls - Ellopott babácskák érdekel a legjobban. Icipicit utánanéztem a történetnek, és akkor láttam, hogy egy moly a Pillangók kertjéhez hasonlította. Rögtön rákerestem a pillangós történetre, ami csakhamar megfogott magának, ezért amint tudtam, beszereztem a könyvet és elolvastam.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Kristály Pöttyös
Sorozat: A pillangók kertje #1
Műfaj: pszicho-thriller, krimi   
Oldalszám: 366
Eredeti cím: The Butterfly Garden
Kötés: puhatáblás
Fordító: Komáromy Zsófia
Megjelenés: 2017 (eredeti megjelenés: 2016)
ISBN: 9789634571582

     A ​szépség még soha nem volt ilyen rettentő.

Egy elszigetelten álló, hatalmas ház mellett gyönyörű kert terül el.

A kert nemcsak buja virágokat és árnyas fákat rejt… A „Pillangók” becses gyűjteményét is: elrabolt fiatal nőket, akiket fogvatartójuk pillangószárnyas tetoválással bélyegez meg. A gyűjtemény ura a brutális, őrült Kertész, akinek mániája, hogy elkapja és megőrizze magának a szépséges pillangólányokat.

Miután a kertet végül fölfedezik, az FBI ki akarja kérdezni az egyik túlélőt. Victor Hanoverian és Brandon Eddison ügynökök kapják a feladatot, hogy göngyölítsék fel karrierjük egyik leggyomorforgatóbb ügyét. Ám a kihallgatott lány, akit csak a Maya néven ismernek meg, önmagában is kész rejtélynek bizonyul.

Ahogy kibontakozik a lány fordulatos és csavaros története, lassan fény derül a Pillangók kertjére is, Maya pedig mesél régi sérelmekről, új megmentőkről, valamint egy szörnyűséges férfiról, aki semmitől sem riadt vissza, hogy rabságban tarthassa a szépséget. De minél többet árul el a lány, az ügynökök annál inkább gyanakodnak, hogy vajon mit titkol még…

Azonnali sikert aratott thriller, mely a Goodreads Choice Awards 2016 szavazáson a 2. helyet érte el, a megfilmesítési jogokat pedig A visszatérő Oscar-díjas producerei vették meg.

Ismerd meg a pillangólányok múltba nyúló titkait!

 Dot Hutchison

"A neved nem határoz meg téged, a történeted viszont igen, úgyhogy azt muszáj megtudnom."

     Brutálisan beteg egy sztori, az fix.

A történet egy rendőrségi kihallgató szobában kezdődik, ahol két zsaru épp egy áldozattól próbálja megtudni, mi történt vele és a társaival a Kertben. A lány nem igazán együttműködő, ezért gyanús lesz, de ezzel kezdődik meg egy olyan történet, ahol nem csak egy pszichopata elvarázsolt világába nyerünk bepillantást, hanem egy olyan lány életútjába is, aki a nehézségek ellenére mindig felvette a kesztyűt a sors ellen.

Nagyon tetszik ahogy Dot Hutchison ír. Kicsit több mint háromszáz oldalban úgy leírni egy komplett történetet, ahogy ő, nagyon keveseknek sikerül. Vagyis hát sikerül, de hogy kellően lekösse a figyelmet, fent tudja tartani az érdeklődést és rengeteg karaktert úgy mozgatni a sorok között hogy egyikük sem hagy hidegen, vagy tűnne felesleges szereplőnek, na az már elég kevés írónak jön össze. Hutchisonnak viszont kalapemelés, minden várakozásomat felülmúlta, újult izgalommal fogtam minden egyes nap a kezembe a könyvét. Vártam az újabbnál újabb fejezeteket, hogy még több részletet kapjak Mayáról és a gyermekéveiről, ami egyszerűen borzasztó volt, aztán a kertbéli eseményekről, ahol több más lánnyal együtt pillangóként volt fogva tartva egy csodálatos üvegházban, ahol a Kertész és fia kénye-kedvére kellett tenniük, ahol nem volt elég a bezártság és a kiszolgáltatottság, de még ott volt a tudat is, miszerint a pillangók sem élnek túl sokáig a természetben, így nekik is hamar lejár a szavatosságuk, és megölik őket.

Nem volt olyan oldal, ahol nem kellett volna sűrűn pislognom. Gyakran előfordult az is, hogy megbotránkoztam. Ez nem is volt csoda, egy olyan pszichopatával mint a Kertész. Babusgatta a lányokat, megbélyegezte őket, azt tett velük amit akart, aztán beteg módon megőrizte a szépségüket az utókornak. Beteg elme volt az övé, utáltam is érte, de a fia, Avery miatt nyílt ki nálam igazán a bicska. Ő az első színre lépésétől az utolsóig egy mocskos alak volt, egy lángszóróval szívesen megpörköltem volna a mogyoróit. Desmond viszont jelentett némi fénysugárt, aprócska reményt a lányokra nézve, de a struccpolitika miatt amit folytatott, nagyot csalódtam benne.

Egyik szereplő sem nőtt a szívemhez. Háh, a gyilkosok biztos nem... a zsaruk sem, de a lányok közül sem lett kedvenc karakterem. Aztán amikor az utolsó oldalhoz értem, elgondolkodtam Mayán: milyen erős volt már a kezdetektől fogva. Mennyire megedzette szegény sanyarú sorsa a szívét. Eszembe jutott, milyen bátor volt egész végig a könyv során. Mert amikor szükség volt rá, bárki számíthatott a segítségére és a védelmére. Be kell látnom, a személyisége megfogott, nem is kicsit, és ez mit is jelenthetne mást, minthogy végül megtaláltam az idei egyik kedvenc szereplőmet.

Összesítés: első Hutchison könyvem, de nem az utolsó. A gördülékeny írásmód, a mesterien vezetett cselekmény, az erős karakterek mind nagyot tetszettek, még akkor is, ha sok volt benne a szörnyűség. De ez a pszicho-thrillerek feladata, hogy elborzasszák az embert, görcsbe rándítsák az olvasó gyomrát, és lehetőleg minden idegszálát lekössék. Nálam ez mind megvolt, és az olvasás élményét még sikerült megfejelni egy emlékezetes szereplővel is.

9/10